Így mulat egy úr

Spanyolországi vakációt követően indult körútjára Gyurcsány Ferenc, mert a jól fizetett tanácsadói kar úgy döntött, most már illene belekóstolnia Magyarországon is a vidéki életbe, elvégre ott is emberek élnek. A magyar vidéknek pedig oly sok jellemzője van, amiről a miniszterelnök mostanság keveset tud. E világban a kormányzati erőfeszítések hatására már nincs szükség például az aprófalvakat összekötő füttyögős kicsi vonatokra, sem a Volán-járatokra, mert egyrészt: a jókedvű vidéki ember el sem akarja hagyni a lakókörzetét, csak unottan pöfékel a bridzsasztal mellett a karosszékében, másrészt, ha már nagyon muszáj, felpattan valamelyik arab telivére hátára, s bemegy a közeli takarékszövetkezetbe, hogy a svájcifrank-számláról kivett pénzét most inkább államkötvényekbe fektesse.
Tehát meg kell ismerni azt, hogyan, mily elégedettségben él vidéken a magyar nép. És a tanácsadók azt súgták, Gyurcsány Ferenc pedig elhitte, hogy a miniszterelnök a vidék néhány településének meglátogatásakor a kormányzással elégedett szavazók tízezreivel találkozhat, s meleg tekintetével gabonát érlel majd az aranykoronás földeken, s az állampolgárok biztató vastapsa mellett talán még táncolhat is. Gyurcsány Ferenc országjárásának hivatalosan meghirdetett célja a vidéki Magyarország valós helyzetének feltérképezése volt, ezért a Hortobágyon lovaglással és pálinkázással kezdődött a házi mulatság, majd egy gazdag vállalkozó birtokát járták körbe, estére pedig a megfáradt csapat Bakonszegen lukulluszi lakomához látott. Nádudvaron és Hajdúszováton is járt a miniszterelnök és kísérete, de földet túró, kétkezi munkásemberrel nemigen találkozott a PR-csapat. E hortobágyi térségnek volt néhány jellemzője az előző rendszerben. A jól menő állami gazdaságokat a politikai hatalmasságok kaparintották meg, s miközben a libaügyek kapcsán néhány ezer ember földönfutóvá vált, a szocialista pártbizottság egykori vezetője helikopterről vadászott a védett állatfajokra.
Tápiógyörgyén iskolai indulókat és dixielandet játszó fúvószenekarral várták a kormányfőt, e figyelmesség sokakat régmúlt időkbe repíthet, hasonlóképpen fogadták egykor a térségbe látogató Kádár Jánost és Nicolae Ceausescut is, amikor az ezüstvonattal közlekedve leszálltak a vasútállomásokon. Valami hatással azért mégis bír a vidékre Gyurcsány Ferenc személye. Valóban, Tápiógyörgyén a látogatás napjára gyakorlatilag bezárt a helyi vidékfejlesztési ház, a bejáraton egy tábla hirdette: „Rendezvény miatt a községi könyvtár zárva tart. Ezen a napon az internetszolgáltatás is szünetel.” Bent a miniszterelnök pálinkakóstolást követően vidékfejlesztési szakemberekkel tárgyalt, s olyan bölcsességeket mondott, mely szerint „az élet nem fehér és fekete”, és azt is, hogy „a magyar falu merjen álmodni, vizionálni, hogy a jelen nemzedék hagyhasson valamit a jövő nemzedékeire”.
A többnapos miniszterelnöki túra állomása volt még a teljesség igénye nélkül Jász-Nagykun-Szolnok megyében Rákóczifalva, illetve a szocialista Kazincbarcika, ahol Gyurcsány azt mondta, hogy aki csal a pályázati pénzekkel, annak letörik a kezét. Az elkövetkező években háromszázmilliárd forint áll rendelkezésre 700 iskola felújítására – nyilatkozta Somogyjádon, a fennállásának sokadik évfordulóját ünneplő általános iskolában. Azt is mondta még, hogy annyi fejlesztés lesz az elkövetkezendő években vidéken, mint égen a csillag. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vidékjárása során főleg a szocialista bázisokra, szocialista vezetésű településekre mert elmenni, s találkozott gazdag szocialista vállalkozókkal, akik ma már lóháton járják be birtokaikat, így vetve futó pillantást a földeken dolgozó egyéb állampolgárokra, s találkozott szocialista közeli gazdálkodókkal is, akik különféle állatokat tenyésztve gazdagodnak, s amikor a megkeresett pénzük számlálásába már belefáradtak, szabadidejükben pálinkás lovagrendekben múlatják az időt.
De van Magyarországon egy másik vidék is. Egy kiszolgáltatott, kormányzati intézkedésekkel megnyomorított, átgondolatlan intézkedésekkel elsorvasztott vidék is. A Gyurcsány-kormányzat idején ezek a települések semmiféle építő jellegű figyelemmel nem találkoztak, csak tollvonásokban léteznek, az ott élők másod- vagy inkább harmad- és negyedosztályú állampolgárok. Miközben a kilátástalan helyzetű településeken mélyszegénységben élő emberek a gazdasági élet fellendítésében reménykednek, csak ütnek rajtuk és rúgnak beléjük jó nagyokat. Az elmúlt években bezártak az iskolák, s bezártak a kisposták, az önkormányzatoktól elvont állami támogatás s a megugró fenntartási költségek miatt nem egy önkormányzat került csődhelyzetbe, jó néhány képviselő-testület mondott inkább le a képviselők javadalmazásáról azért, hogy az így megtakarított néhány százezer forintból a pályázati önerőt megteremthessék. Míg a miniszterelnök a szocialista érzelmű települések felkeresésén fáradozott, jómagam Szegedtől Berettyóújfaluig autóztam a román határ mentén. Jó háromszáz kilométeres út ez Makó, Csanádpalota, Mezőhegyes, Battonya, Elek, Gyula, Sarkad, Zsadány és Komádi érintésével. Ajánlom vidékjárásának célpontjaként azt az igen elhanyagolt dél-békési, bihari régiót. Csanádpalotán és a környező településeken korábbi ígérete ellenére nem térítette meg a kormány a tavalyi Csongrád megyei árvíz után elengedhetetlen fertőtlenítés költségeit, s emiatt tizennégy kistelepülés a csőd szélére sodródott. Összesen 180 millió forintos tartozást halmoztak fel az önkormányzatok, ám a szakminisztérium hallani sem akar a költségek kifizetéséről, sőt a vidéket járó Gyurcsány titkársága arra buzdította a pénze után futó, fertőtlenítéssel foglalkozó vállalkozót, hogy perelje be a határ menti falvakat.
Battonyáról nehéz lenne jót írni. Hajdan pezsgő élet folyt a településen, de Trianon minden lehetőséget „kettévágott”. Battonyától a tizennéhány kilométerre fekvő Aradig vasút vezetett, az önkormányzat nemrég pályázati pénzt nyert az Európai Uniótól a régi vonalszakasz felújításával kapcsolatos teendők elkészítéséhez, miközben a szocialista–szabad demokrata kormányzat december elsejétől minden Battonya környéki vasútszakasz felszámolását tervezi. Mivel a térségben semmiféle munkaerő-fejlesztés nem történt, az itt élők Romániában próbálnak boldogulni. Errefelé kizárólag százforintos boltokat, turkálókat és kínai boltokat találni, csakúgy, mint Eleken s Zsadányban. Mikor este a berettyóújfalui panzió recepciósától városa látnivalói és esti programlehetőségei iránt érdeklődünk, két élelmiszerboltot ajánlott megtekintésre.
Nos, ez a vidék Magyarországa!
Mert a kormányfő egy igazi KISZ KB-s dzsentri, a pálinka-lovagrendes, lovagló, farmtulajdonos elvtársaival együtt. Másfelé kellene indulnia, hogy a magyar valóságot megismerhesse. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy Gyurcsány Ferencet a legtöbb vidéki helyszínen tojással dobálták és kifütyülték, vagy azt írták a transzparensekre, hogy „Le a diktátorral, éljen a demokrácia!”