Kettős kihívás: klímaváltozás és energiabiztonság

Az energiabiztonság és a klímaváltozás kettős kihívása ma világunk legfontosabb problémái közé tartozik – s alapvetően mindkettő az energia előállításával és fogyasztói hozzáállásunkkal kapcsolatos. Az energiabiztonsághoz és a klímaváltozáshoz kötődő problémák ugyanakkor számos kül- és biztonságpolitikai kérdést is felvetnek.
A stabil és megfizethető energiaellátás természetesen elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek és a fejlődésnek. Ugyanakkor a növekvő energiafogyasztás és a fosszilis tüzelőanyagok égetése hosszú távon fenyegetést jelent gazdaságainkra és jólétünkre – hiszen e két tényező jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozás negatív következményeihez, például az aszályokhoz, az árvizekhez vagy az óceánok elsavasodásához, s mindezek a kevésbé stabilan működő társadalmakban felerősíthetnek számos más problémát is: például növelik a szegénységet és tovább élezik a meglévő konfliktusokat. Igaz, a klímaváltozáshoz kapcsolódó problémák megjelentek már a mi hemiszféránkban is – többek között a külpolitikában. A sarkvidéken a tengeri jég és az állandóan fagyott talajú térségek felolvadása új vízi utakat nyithat meg, illetve lehetővé teszi, hogy mind ez idáig elérhetetlen forrásokhoz jussunk hozzá. Ha nem találunk fenntartható, alaposan átgondolt és megtárgyalt, a nemzetközi jogon alapuló megoldásokat, ez komoly vitákhoz vezethet a tengeri területekről és az energiaforrásokról.
Az előttünk álló feladat, a klímaváltozás és az energiabiztonság kettős kihívásának megoldása annál is sürgetőbb, mert a világ energiaigénye rohamosan növekszik: különösen igaz ez Kínára, Indiára és a fejlődő országokra. Ez érthető, hiszen gazdaságuk növekedése érdekében szükségük van az energiára.
Ha biztosítani akarjuk a stabil és megengedhető árú energia-utánpótlást, ugyanakkor csökkenteni kívánjuk a klímaváltozás drasztikus hatásait, súlyos döntéseket kell meghoznunk. Az Európai Unió állam- és kormányfői idén nyilvánvalóvá tették, hogy hajlandók vezető szerepet játszani ezen a területen – hiszen egy igen ambiciózus klíma- és energiacsomagot fogadtak el. Ám a kitűzött célok eléréséhez sok munkára és közös erőfeszítésre lesz szükség, annál is inkább, mert számos európai ország számára továbbra is a szén, az olaj és más foszszilis tüzelőanyagok jelentik az elsődleges energiaforrást.
Összetett stratégiára van tehát szükség, amelynek alapvető fontosságú eleme többek között az energiahatékonyság növelése, az energiaellátás diverzifikációja, a megújuló energiaforrások felhasználásának bővítése és egy új globális energiapolitika kidolgozása.
Az Európai Unió jelenleg a világ szénkibocsátásának körülbelül 14 százalékáért felelős. Segíthetünk másoknak abban, hogy felismerjék: hatékonyabb energiafelhasználással (csökkenő szén-dioxid-kibocsátás mellett) jelentős mennyiségű energiát takaríthatnak meg. Különösen igaz ez azokra az országokra, amelyek a közelmúltig meglehetősen olcsón jutottak energiához. Az energiahatékonyság növelése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyes országok kevésbé függjenek a külső beszállítóktól, ugyanakkor segít takarékoskodni, és szerepe van a klímaváltozás negatív hatásainak megelőzésében is. Az EU-ra ebben a tekintetben fontos szerep hárul: támogatnia kell a zöldtechnológiák fejlesztését és minden olyan intézkedést, amely elősegíti, illetve terjeszti az energiahatékonyabb fogyasztói viselkedést, közlekedést és építkezést, hogy csak néhány példát említsünk.
A megújuló energiaforrások mind szélesebb körű használata szintén alapvető feltétele a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének. Arányuk fokozatos növeléséhez ugyanakkor természetesen komoly beruházásokra és megfelelő ösztönzőkre van szükség. Ebbe a folyamatba a magánvállalkozásokat is be kell vonni. A beruházók és általában az üzleti közösség számára fontos, hogy lássák a szilárd politikai elkötelezettséget, mielőtt nagyarányú beruházásokba fognának. Az EU állam- és kormányfői 2007 márciusában nyilvánvaló jelét adták elköteleződésüknek, hiszen megegyeztek abban, hogy 2020-ra az EU összes energiafelhasználásának egyötödét megújuló forrásokból fogja fedezni. Ennek eléréséhez azonban sok munkára van még szükség. Az Európai Bizottságnak tartania kell magát a tervekhez és hozzá kell járulnia az egyezményben meghatározott célok eléréséhez; emellett reméljük, hogy 2008 tavaszára végleges formát ölt a terhek megosztásáról szóló egyezmény. A belső energiapiac megvalósítása szintén sok munkát követel – ennek egyik alapvető eleme, hogy azonos szabályok vonatkozzanak minden piaci résztvevőre. Közös energiabiztonságunk maximalizálása érdekében fontos, hogy a harmadik országokból származó energiaforrás- és áramimport legyen tekintettel a reciprocitás elvére, valamint a környezeti és a nukleáris biztonságra. Egy közös észak-balti energiapiac kialakulása és az EU többi részéhez való integrálása érdekében még több – az EU által támogatott – közös munkára van szükség.
Vannak, akik attól tartanak, hogy a klímabarát intézkedések negatív hatással lesznek az egyes országok versenyképességére, és akadályozzák a gazdasági növekedést. A mi tapasztalataink azonban nem ezt mutatják: Észtország és Dánia is tartós gazdasági növekedést produkált az elmúlt években, miközben a két ország energiafelhasználása nem növekedett. Energiahatékonyságunk növelése érdekében további beruházásokat tervezünk.
Bár az Európai Unió önmagában is sokat elérhet közös politikájával, feltétlenül szükség van egy új nemzetközi klímaegyezségre, amelyet támogatnak az iparosodott és a fejlődő országok is; az egyes államok álláspontjainak összehangolásához pedig széles körű diplomáciai erőfeszítésekre van szükség. A legfontosabb cél annak elkerülése, hogy a világon a középhőmérséklet több mint 2 Celsius-fokkal nőjön. Az új klímaegyezségnek a kiotói egyezményre kell épülnie – ezt kell tovább bővítenie, hogy igazságos és rugalmas keretet biztosítson a lehető legszélesebb körű részvételhez. A jelenlegi kiotói egyezmény 2012-ben lejár. Ha addig nem születik meg az újabb globális egyezmény, csökkenni fog a nyomás a kormányokra, hogy klímabarát intézkedéseket fogadjanak el, és a továbbiakban semmi sem ösztönzi majd őket az energiahatékonyságot növelő beruházásokra.
Vannak azért optimizmusra okot adó jelek is. Minden felelős kormány egyetért abban, hogy a globális felmelegedés csökkentése érdekében azonnali cselekvésre van szükség. S úgy tűnik, konszenzus alakul ki arról is, hogy még ebben az évben el kell kezdeni a tárgyalásokat egy új nemzetközi klímamegállapodásról: ez ideális esetben meg is születhet 2009 decemberére, amikor az ENSZ 15. klímakonferenciája zajlik majd Koppenhágában. Dánia és Észtország mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a nagyon kemény munkát és szilárd elköteleződést igénylő terv sikerrel járjon.

A szerzők: Dánia, illetve Észtország
külügyminisztere