(ki issza a metró levét )

Én nem tudom, hogy a metró építése szervezetten és szakszerűen folyik-e, az építkezés környékén lakók jogainak és szükségleteinek figyelembevételével, vagy olyan dilettantizmus jellemzi, mint Demszky tevékenységét. Azt sem tudom, hogy a multiknál egyszerűbb-e vásárolni vagy kiskereskedésben. Miképpen függ össze ez a kettő?
A metróépítkezés során egy Vámház körúti ház gázvezetékét október közepén ellenőrizték, majd ingatag állaga miatt elzárták a főcsapot. Az ügy engem annyiban érint, hogy ott lakik Luca lányom, vejem és egyéves unokám, aki a fűtés- és a melegvíz-szolgáltatás megszűntét mintegy születésnapi ajándékul kapta, ha nem is személyesen Demszkytől. Arra a kérdésre, hogy a gázvezetéket miért nem nyáron vizsgálták át, amikor fagytól legalább nem kell tartani, nincs válasz.
Lányomék beszereztek egy villanyárammal működő olajradiátort, így egyik szobájukat be tudták fűteni. Nagyobb kapacitású elektromos fűtés nem megengedett, mivel a ház villanyvezetéke is a sír felé tántorog. A hírek szerint a gázszolgáltatás huzamosan (hetekig, hónapokig?) szünetel, így mint felelős nagyapa úgy véltem, valami megoldást kell találnunk. Az egyik lehetőség az, ha mindhárman hozzánk költöznek, valahogy „üzembe helyezzük” a kis szobát, ahol jelenleg nincs fűtés, mert a villanykályhát levittem Csopakra. A másik lehetőség: vásárolunk egy palackról működő gázkészüléket, amivel befűthető a fürdőszoba és a konyha, az egyéves Ambruska fürdetéséhez szükséges víz melegítéséhez beszerzünk egy rezsót, szülei pedig hozzánk járnak fürödni. Hogy mindkét alternatívát Lucáék elé tudjam tárni, utánajártam, hol kapható gázpalackról működő úgynevezett parapet. Először elballagtam az Uránia mozihoz, mivel a boldogult időkben a közelében prosperált egy Vasedény, ahol fűtőeszközöket lehetett beszerezni. A helyén azonban mézeskalácsboltra leltem. Némi kérdezősködés után kiderült, hogy a Vasedény központilag jelenleg Ve-Falko Kereskedelmi Kft. néven működik. A céget feltárcsázván érdeklődésemre azt felelte egy üde női hang, hogy ők nem foglalkoznak gázzal, hívjak fel egy multit, például az Obit vagy a Baumaxot, hátha…
Az Obi központi számáról leperegtem, mint a falra hányt borsó, hallgattam egy kis Örömódát, aztán egy hang közölte velem, hogy mind a nyolc ügyintéző foglalt, próbálkozzak később. Másod- vagy harmadnap kérdeztem volna, de a telefon elnémult. Ezután hívtam a Baumaxot. Az automata rögvest fölvette a kagylót, és arra biztatott, ha tudom, tárcsázzam a kívánt melléket, ha nem, akkor nyomjam meg a kilences gombot. Megnyomtam. Egy hang körülbelül a következőket mondta egymás után tizenkilencszer: „A Baumaxnál a vásárlók jól érzik magukat… Vásárlóinkat kellemes környezetben, számos szolgáltatással várjuk. Itt mindenki szeret vásárolni, mert a kiszolgálás folyamatos, barátságos, és minőségi szaktanácsadással jár együtt. A Baumaxnál garantáltan elégedett lehet…” Mikor huszadszor rákezdte, hogy a vásárlók milyen jól érzik magukat, csüggedten letettem a kagylót. Ezután az egyik üzletüket hívtam, ahol egy nagyon barátságos férfihang biztosított, hogy náluk van a keresett gázkészülékből, viszik is, mint a cukrot (tán a metró miatt?), ezért kapcsolja a Kert részleget, ahol megmondják, nem fogyott-e el. A kapcsolás után a régi női hang azonnal rákezdte: „A Baumaxnál a vásárlók jól érzik magukat…” Erre újra hívtam a számot. Most egy hölgy jelentkezett, aki közölte, hogy a keresett készülék náluk nem kapható. – De hiszen a kollégája szerint van – mondtam. „Jó, akkor kapcsolom a Kertet…” S jött újra, hogy a Baumaxnál a vásárlók… Mérgelődtem egy sort, majd újra tárcsáztam, megint a férfi vette fel. „Az előbb egy hölgy azt mondta, nincs.” „Várjon egy pillanatra” – felelte. Majd távolról azt hallottam: „Ki volt az a hülye, aki eltanácsolta a vevőt?” A férfi visszajött, s közölte, harminchat készülék van, bármikor jöhetek. Megköszöntem. De a kagylót letéve vajon miért motyogtam, hogy Demszky már rég elhúzhatott volna a metrójával együtt, én nem tudom…