Másodszülöttek

A Fejér megyei Szár temploma a környék legszebb temploma volt – vallják a helybéliek. Azért indokolt a múlt idő, mert valószínűleg elektromos zárlat okozta tűz miatt a belseje erőteljesen megrongálódott a napokban. Az anyagi kár több mint tízmillió forint. És a lelki?

Nagy baj van, Marika! – mondta egyik reggel Szabó István sekrestyés a telefonba. A vonal végén dermedt csend. – Leégett a templom. Amikor Macherné Hasenfratz Mária megtudta, mi történt, könnybe lábadt szemmel újságolta a hírt a velük élő nyolcvanhét éves mamának. Az idős asszony felidézte a kilenc évvel ezelőtti meszelést. A szári templom belső rendbetétele akkor majd nyolcmilliót emésztett fel, most egy kicsit többet fog.
Odalett a gyóntatószék, a hátsó padsor, felhólyagosodtak a festmények, megrepedeztek az ablakok. Újra kell húzni az elektromos vezetékeket, és kérdés, megmenthetők-e a terítők, és a falról eltávolítható-e a korom, amely mindenhová beette magát. A sekrestyés fiókokat húzogat – benne hajdan fehér kelméket. Mutatja, a finom fekete hamu oda is beszivárgott.
Azon a csütörtökön reggel negyed hétkor ő és két társa fedezte fel a tüzet, zsolozsmázni mentek volna, amikor észrevették, valami nincs rendben.
– Arra gondoltam, valaki este leveleket égetett, azért van a szag. Még akkor sem számítottam rosszra, amikor megpróbáltam felkapcsolni a villanyt, de nem sikerült. Amikor kinyitottam az ajtót, akkora füst volt, hogy tudtam már, nagy baj történt – idézi fel az eseményeket Szabó István. A sarokban még izzott a gyóntatószék, amelyet az ötvenes években Szabó feleségének egyik nagybátyja készített. Leöntötték vízzel, és megpróbálták kinyitni az ablakokat, de a hatalmas füst és sötétség miatt nem sikerült mindegyiket. Később többen visszajöttek, akkor vették észre a pusztítást.
– Hihetetlen, ami történt – mondja Garán Éva polgármester. – Nagy szerencse, hogy a tűz nem terjedt át a padsorokra, mert akkor a torony tetőszerkezete is lángba borult volna.
Horváth József plébános augusztustól misézik Száron. Megszerette a templomot és a híveket. Megdöbbenve fogadta a hírt. Akárcsak a hetvennyolc esztendős Balogh Józsefné, a Rózsafüzér Egyesület tagja, aki szerint rettenetes a kár.
– A falak, a gyóntatószék, a freskók! Az asszonyok majd egy évig varrták a terítőket. A legszebbek voltak fenn, mert készültünk a templom felszentelésének évfordulójára.
– Amikor megláttam, úgy éreztem magam, mintha egy családtagom halt volna meg. Szörnyű volt – meséli Macherné Hasenfratz Mária, akinek ősei is részt vettek a templom építésében annak idején. A család más német telepesekkel az 1700-as évek elején jött Magyarországra. Ki a mai Svájc, ki Ausztria vagy a Fekete-erdő vidékéről érkezett. Akkoriban a német tartományokban érvényben lévő törvény szerint csak az elsőszülött fiú örökölt, a többiek érvényesülése ügyességüktől, szerencséjüktől függött. Az utóbbiak vállalkoztak családjukkal a hosszú utazásra. A település mélyen katolikus érzelmű lakossága eleinte Bicskére járt át misére, de 1731-ben templomépítésbe fogtak, az épület négy év múlva el is készült. A magas népszaporulat miatt új templom építését határozták el, amelyet az 1752-es tűzvész megakasztott, olvasom Laub János helytörténész dolgozatában. A templomépítés lassan haladt, de 1757. október 24-én mégis odáig jutott, hogy Kummer György szári plébános már fel tudta szentelni a vakolatlan falakat.
– Október 24-e! – kiált fel Mária. – A tűz éppen a felszentelés 250. évfordulóján este 10 óra 18 perckor ütött ki. Ez nem lehet véletlen, valamit nem jól csinálunk, azt hiszem.
(Azért tudják ilyen pontosan, mert a toronyóra, amelyet szintén elektromos áram működtet, ebben a pillanatban állt meg. Azóta jár, csak nem működteti a harangot.)
A település már 1349-ben kőtemplommal rendelkezett, amely azonban a sorozatos háborúk miatt elpusztult. Mint említettük, a tizennyolcadik század elején német telepesek érkeztek a Vértes aljához, akik felépítették templomukat, amelyet Fellner Jakab tervei alapján fejeztek be; 1946-ban a svábokat kitelepítették, de sokan visszajöttek. Azóta egyre több a betelepülő, főképp fiatal értelmiségi család. Bár a svábok köztudomásúan zárt közösséget alkotnak, a faluban jól megvannak a magyarokkal, ami nagy szerencse, hiszen összefogásra lesz szükség. A következő napok, hetek, hónapok az ezerhétszáz fős falu katolikus közösségének a templom rendbehozataláról fognak szólni. Már kitakarították, és Spányi Antal székesfehérvári püspök megáldotta a belül még romos templomot és közösségét. A falubeliek abban reménykednek, lesz pénz az újjáépítésre. Elszántság és akarat már most is van.