Másodszülöttek

A Fejér megyei Szár temploma a környék legszebb temploma volt – vallják a helybéliek. Azért indokolt a múlt idő, mert valószínűleg elektromos zárlat okozta tűz miatt a belseje erőteljesen megrongálódott a napokban. Az anyagi kár több mint tízmillió forint. És a lelki?

Konkoly Edit
2007. 11. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagy baj van, Marika! – mondta egyik reggel Szabó István sekrestyés a telefonba. A vonal végén dermedt csend. – Leégett a templom. Amikor Macherné Hasenfratz Mária megtudta, mi történt, könnybe lábadt szemmel újságolta a hírt a velük élő nyolcvanhét éves mamának. Az idős asszony felidézte a kilenc évvel ezelőtti meszelést. A szári templom belső rendbetétele akkor majd nyolcmilliót emésztett fel, most egy kicsit többet fog.
Odalett a gyóntatószék, a hátsó padsor, felhólyagosodtak a festmények, megrepedeztek az ablakok. Újra kell húzni az elektromos vezetékeket, és kérdés, megmenthetők-e a terítők, és a falról eltávolítható-e a korom, amely mindenhová beette magát. A sekrestyés fiókokat húzogat – benne hajdan fehér kelméket. Mutatja, a finom fekete hamu oda is beszivárgott.
Azon a csütörtökön reggel negyed hétkor ő és két társa fedezte fel a tüzet, zsolozsmázni mentek volna, amikor észrevették, valami nincs rendben.
– Arra gondoltam, valaki este leveleket égetett, azért van a szag. Még akkor sem számítottam rosszra, amikor megpróbáltam felkapcsolni a villanyt, de nem sikerült. Amikor kinyitottam az ajtót, akkora füst volt, hogy tudtam már, nagy baj történt – idézi fel az eseményeket Szabó István. A sarokban még izzott a gyóntatószék, amelyet az ötvenes években Szabó feleségének egyik nagybátyja készített. Leöntötték vízzel, és megpróbálták kinyitni az ablakokat, de a hatalmas füst és sötétség miatt nem sikerült mindegyiket. Később többen visszajöttek, akkor vették észre a pusztítást.
– Hihetetlen, ami történt – mondja Garán Éva polgármester. – Nagy szerencse, hogy a tűz nem terjedt át a padsorokra, mert akkor a torony tetőszerkezete is lángba borult volna.
Horváth József plébános augusztustól misézik Száron. Megszerette a templomot és a híveket. Megdöbbenve fogadta a hírt. Akárcsak a hetvennyolc esztendős Balogh Józsefné, a Rózsafüzér Egyesület tagja, aki szerint rettenetes a kár.
– A falak, a gyóntatószék, a freskók! Az asszonyok majd egy évig varrták a terítőket. A legszebbek voltak fenn, mert készültünk a templom felszentelésének évfordulójára.
– Amikor megláttam, úgy éreztem magam, mintha egy családtagom halt volna meg. Szörnyű volt – meséli Macherné Hasenfratz Mária, akinek ősei is részt vettek a templom építésében annak idején. A család más német telepesekkel az 1700-as évek elején jött Magyarországra. Ki a mai Svájc, ki Ausztria vagy a Fekete-erdő vidékéről érkezett. Akkoriban a német tartományokban érvényben lévő törvény szerint csak az elsőszülött fiú örökölt, a többiek érvényesülése ügyességüktől, szerencséjüktől függött. Az utóbbiak vállalkoztak családjukkal a hosszú utazásra. A település mélyen katolikus érzelmű lakossága eleinte Bicskére járt át misére, de 1731-ben templomépítésbe fogtak, az épület négy év múlva el is készült. A magas népszaporulat miatt új templom építését határozták el, amelyet az 1752-es tűzvész megakasztott, olvasom Laub János helytörténész dolgozatában. A templomépítés lassan haladt, de 1757. október 24-én mégis odáig jutott, hogy Kummer György szári plébános már fel tudta szentelni a vakolatlan falakat.
– Október 24-e! – kiált fel Mária. – A tűz éppen a felszentelés 250. évfordulóján este 10 óra 18 perckor ütött ki. Ez nem lehet véletlen, valamit nem jól csinálunk, azt hiszem.
(Azért tudják ilyen pontosan, mert a toronyóra, amelyet szintén elektromos áram működtet, ebben a pillanatban állt meg. Azóta jár, csak nem működteti a harangot.)
A település már 1349-ben kőtemplommal rendelkezett, amely azonban a sorozatos háborúk miatt elpusztult. Mint említettük, a tizennyolcadik század elején német telepesek érkeztek a Vértes aljához, akik felépítették templomukat, amelyet Fellner Jakab tervei alapján fejeztek be; 1946-ban a svábokat kitelepítették, de sokan visszajöttek. Azóta egyre több a betelepülő, főképp fiatal értelmiségi család. Bár a svábok köztudomásúan zárt közösséget alkotnak, a faluban jól megvannak a magyarokkal, ami nagy szerencse, hiszen összefogásra lesz szükség. A következő napok, hetek, hónapok az ezerhétszáz fős falu katolikus közösségének a templom rendbehozataláról fognak szólni. Már kitakarították, és Spányi Antal székesfehérvári püspök megáldotta a belül még romos templomot és közösségét. A falubeliek abban reménykednek, lesz pénz az újjáépítésre. Elszántság és akarat már most is van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.