Két vonatkozásban is emlékezetes marad az idei cannes-i filmfesztivál. Egyrészt nem került be a kiemelt meghívottak közé Magyarország, mivel a szervezők szerint Hiller István kulturális miniszter a Szabadság, szerelem című filmet szerette volna a főprogramba lobbizni. Másrészt tizenkilenc év után újra magyar alkotás, Tarr Béla A londoni férfija szerepelhetett Cannes versenyprogramjában.
Tarr Béla felajánlotta, hogy A londoni férfit a magyar filmszemlén versenyen kívül, nyitófilmként bocsássák a közönség elé, ám a filmszemletanács ezt visszautasította. Mivel a filmszemletanács elnöke, Herendi Gábor rendező külföldön van, a tanács magyarázata félhivatalos: nem Tarr Béla ellen van kifogás, hanem koncepcióváltás történt, a január 29-én kezdődő mozgóképes mustrának egyáltalán nem lesz nyitófilmje. Mégpedig azért, mert az életműdíjak átadása után hosszú lenne még egy játékfilm bemutatása, ezért a nyitóprogramban csak részleteket vetítenek a szemle alkotásaiból. És különben is: a nyitórendezvény helyszíne, a Millenáris Teátrum befogadóképessége szűkös, a protokoll-listán 800-850 főnél többen szerepelnek.
Az érvelés nem mentes az ellentmondásoktól. A Millenáris Teátrum szűkösnek tartott befogadóképessége viszonylagos: 2001-ben még az 500-600 férőhelyes Átrium moziban tartották a szemle nyitóprogramját, ahol éppen Tarr Béla filmjét, a Werkmeister harmóniákat vetítették. A felajánlást pedig kezdetben elfogadta volna a filmszemletanács, mindössze anynyit kért, hogy tagjai a nemzetközi fesztiválokon szereplő filmet valamikor láthassák. Egyeztetés után, október 17-én a Művész moziban erre lehetőség adódott, ám végül mindössze egy tanácstag tisztelte meg jelenlétével a vetítést.
A tökéletes összefoglalás
