Pusztuló esőerdők

Indonéziában nagyobb ütemben irtják az esőerdőket, mint Brazíliában, Szumátra szigetéről alig két év alatt teljesen eltűnhet a dzsungel, és hatalmas mennyiségű szén-dioxid jut majd a levegőbe. A Greenpeace szerint a következmények beláthatatlanok.

Évente 1,8 milliárd tonna szén-dioxid kerül az atmoszférába az indonéziai esőerdők kíméletlen irtása miatt, újabb tápot adva a globális felmelegedésnek, figyelmeztet a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet, amelynek aggasztó megállapításait tegnap tette közzé a BBC.
A szigetország esőerdőit nagyobb tempóban pusztítják az olajpálma-ültetvények létesítésében érdekelt vállalkozók, mint a világ tüdejének nevezett Amazóniában: naponta több mint 50 négyzetkilométernyi terület fáit ítélik halálra. A módszer látszólag nem annyira brutális, mint Brazíliában, mert itt nem égetik fel az élő erdőket. Ehelyett vízelvezető árkok kialakításával kiszárítják a tőzeglápokat, az itteni esőerdők talaját, s a fák sorra szomjan halnak. A szisztémával kijátszhatók az esőerdők védelmét szolgáló szigorú tilalmak, mert a kiszáradt fák eltávolítását – kivágását vagy elégetését – már nincs miért tiltani.
Az illegálisan épített vízelvezető árkok káros hatásait a Greenpeace aktivistái úgy próbálják ellensúlyozni, hogy a leginkább veszélyeztetett szumátrai Riau tartományban gátat építenek a szökni készülő víz útjába.
A klímabomba robbanását azonban ez aligha akadályozhatja meg, mert az elpusztult erdők felgyújtásával – a kiszáradt tőzegből pedig égetés nélkül is – riasztó mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe. A Greenpeace szerint az indonéz kormánynak gyorsan fel kell lépnie a lápos erdők védelmében, mert ha ezt elmulasztja, Szumátráról már két év alatt eltűnik a dzsungel, s Indonézia többi erdőségének sincs sok ideje hátra.