Rómába utazik a román kormányfő, a bukaresti kabinet rendkívüli ülésen foglalkozik a gyilkosság után válaszként megvert olaszországi románok helyzetével, a vendégmunkások pedig azt hajtogatják, hogy az elkövető roma volt, és a cigányokat ők is utálják. Európa egy ideje szenved a románok inváziójától, de eddig nem volt ildomos erről beszélni, annak ellenére, hogy a nagyvárosok határában a románok által felépített cigánytelepek és nyomornegyedek, az agresszív koldusok és a megszaporodott betörések és lopások miatt megkeseredett a nyugat-európai polgárok élete.
A jobb megélhetés reményében külföldre utazó románok milliói mellett ugyanis sok bűnöző és koldus is nyugatra ment a schengeni vízumkorlátozás 2002-es feloldása óta. A helyzetet bonyolítja, hogy a bűnözők sok esetben maguk is áldozatok, hiszen a lányokat sokszor prostituáltaknak adják el, a gyerekeket pedig általában a felnőttek kényszerítik koldulásra vagy lopásra. Románia most erőteljes imázsjavításra készül – nagynevű román személyiségeket megjelenítő kulturális programokat akarnak szervezni a nyugat-európai nagyvárosokban, de kérdés, hogy Emil Cioran filozófus gondolatai vagy Constantin Brancusi szobrai tudnak-e segíteni ott, ahol még a Lazióban focizó, korábban igen népszerű román labdarúgót, Adrian Mutut is kifütyülték.
Romániában a feketemunka miatt hivatalosan senki sem tudja megmondani, hányan dolgoznak külföldön, de más számokból jól látszanak az arányok. A Román Nemzeti Bank adatai szerint 2006-ban a külföldön dolgozó románok mintegy ötmilliárd eurót utaltak haza (a szakemberek szerint a kilencvenes évek végén a román társadalmat a vendégmunkások által havonta hazaküldött százeurósok tartották „lélegeztetőgépen”). Ez az összeg harmadával nagyobb, mint egy évvel korábban volt. És ez csak a hivatalos adat, nincs benne a személyesen vitt vagy borítékban hazaküldött pénz.
A román köznyelvben csak „eperszedőknek” nevezett vendégmunkások (az elnevezés onnan adódik, hogy sokan epret szedni mentek Spanyol- és Franciaországba) száma a legóvatosabb becslések szerint is egymillióra tehető Olaszországban, valamivel kevesebb Spanyolországban, de Görögországban is dolgoznak legalább hétszázezren. Németországban és Izraelben négyszáz-, Franciaországban és Angliában három-száz-, Írországban és Ausztriában kétszázezer román állampolgár tartózkodik, feltehetően munkát vállalva. Itáliában legálisan ötszázhatvanezren dolgoznak közülük, tizenötezernek saját cége van, és az ország GDP-jének egy százalékát termelik meg.
Fontos eleme a jelenségnek, hogy zömmel a legtermékenyebb korosztályból, a 25–40 évesek köréből hagyták el az országot. A szegényebb északi megyékből egész falvak munkaképes lakossága ment külföldre, a portákon csak a legfiatalabbak és a legidősebbek maradtak. Gyerekek és nyugdíjasok – a szülői nevelés ma mobiltelefonon keresztül történik. Az idén egyetlen hónap alatt száz gyerek került Vrancea megyében árvaházba, mert a szülei külföldre mentek dolgozni. Arra hivatkoztak, hogy nagy tartozásokat halmoztak fel az országban, itthon nincs munkalehetőségük, és addig nem jönnek haza, amíg ezt a pénzt meg nem szerzik. Ha mindketten dolgoznak, hamarabb megy – szólt a magyarázat –, de így nincs kire hagyni a gyereket. A kivándorlás következtében jelentősen csökkent a szülések száma (áprilisban például országos szinten csaknem hatezerrel kevesebb születést anyakönyveztek, mint elhalálozást), így a számítások szerint 2050-ig négymillió fővel csökken az országban a munkaképes populáció. A Demográfiai hanyatlás és a romániai populáció jövője című felmérésből az is kiderül, hogy az ország népesedési trendje tizennyolc esztendeje negatív, egyre hangsúlyosabb a társadalom elöregedése, és még mindig rendkívül magas a kivándorlási hajlandóság (hatvanöt százalék). Pedig most már jól teljesít a román gazdaság, egyre nagyobb a munkaerőhiány, és az ország jelentős részében rohamosan emelkedtek a fizetések, de aki elment, azt nehéz hazacsábítani. Egyrészt azért, mert nem bízik a tartós fellendülésben, másrészt vagy már belekóstolt egy számára eddig ismeretlen, ám vonzó életformába, vagy pár év alatt sikerült beilleszkednie, megtanulta a nyelvet, és jól fizető állást talált. A román gyerekek jelentős része ma már külföldön születik meg: Torinóban, Rómában és Madridban az idén az év első csecsemője román vendégmunkás szülők gyermeke volt!
Egy román szociológusnő, Ana Bleahu tanulmányából kiderül, hogy 2003-ban a román háztartások 17 százalékából élt legalább egy ember külföldön. Hivatalosan az aktív lakosság tizede dolgozik a határokon kívül. A fiatalok csaknem felének van kivándorolt rokona vagy barátja, és ez hatalmas vonzerőt jelent, hiszen ők előkészítik a kinti munkavállalást. Nem csoda, hogy a huszonöt év alattiak ötven százaléka kimenne, mihelyst alkalma adódik rá – elsősorban azért, mert elégedetlen a hétköznapokkal, és úgy gondolja, a társadalom nem becsüli meg kellőképpen.
*
Romániában a kivándorlás életstratégia – fogalmazzák meg egy másik tanulmányban. A bukaresti Goethe Intézet felmérése 2004 márciusában készült, és döbbenetes eredménnyel járt: az északi megyék (Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód, Suceava, Neamt, Bákó, Vrancea) falvaiból a lakosság harmada külföldön dolgozott (a magyarlakta – Hargita, Kovászna, Brassó – megyékben ez az arány húsz és harminc százalék között volt)!
Az otthon maradt gyerekek problémája ma már nemzeti kérdés – a megyei tanfelügyelőségek külön pénzt adnak azoknak az iskoláknak, amelyek délutáni tanulási lehetőséget biztosítanak, és különféle tevékenységeket szerveznek a gyerekeknek. Egy képviselő törvényjavaslata ezt a kivándorló szülőkkel fizettetné meg – az alsóház asztalán fekvő javaslat szerint ezer- lejes büntetéssel (nagyjából hetvenezer forint) sújtanák azokat, akik hat hónapnál hosszabb időre hagyják el gyerekeiket.
A legnézettebb román kereskedelmi televízió, a Pro Tv a külföldön élő románoknak szánt műholdas műsorában mindennap bemutat egy egyedül maradt gyereket, a műsorokat elválasztó rövid klipekben pedig naponta több tucatszor felteszi a kérdést: „A te gyereked vajon most épp mit csinál?” Civil szervezetek honlapot és forródrótot is létrehoztak „egyedül otthon” szlogennel.
Sokan a miértekre keresik a választ. Az okok meglepőek: a romániai szegények fele nem a munkanélküli ek, betegek, nyugdíjasok közül kerül ki, hanem a dolgozók táborából, akiknek a fizetésük nem elég az alapvető szükségletek kielégítésére. A pénz utáni vágy miatt a gyerek érdeke a második helyre szorul vissza. Egy Iasi megyei felmérésben a gyerekeket kérdezték ugyanerről, és a fiatalok kilencven százaléka a pénzhiányt jelölte meg szüleik döntése okának. A megyeszékhely, Jászvásár általános és középiskoláiban 4156 diák töltötte ki a kérdőíveket a tíz és tizenkilenc év közötti korosztályból, és a vizsgálatot megismételték a várostól nem messze lévő egyik faluban is. Az esetek többségében az anya dolgozik külföldön (az érintett falusi gyerekek hetven, a városiak negyvennyolc százalékánál), de minden ötödik gyereknél mindkét szülő külföldre ment.
Pszichológusok azt mondják: a magára maradt – vagy nagyszülők, szomszédok, netán a nagyobb testvér gondjaira bízott – gyereknek hamar elhagyatott érzése lesz, és lelkifurdalása támad. Azért mentek el a szüleim, hogy nekem jobb legyen – gondolja, és magát okolja a család szétesése miatt. Barátaival is megváltozik a viszonya, mert egy idő után a hazaküldött eurók konfliktusokat gerjesztenek közöttük, hiszen nem minden barátjának lesz pénze. Az eperszedőgyerekek kimutathatóan többet hiányoznak az iskolából, és leromlanak a tanulmányi eredményeik is. Az ország északi részén az egyre növekvő számú gyerekbűnözők harmada közülük kerül ki, és az iskola nevelő hatása sem tud érvényesülni, mert – tapasztalva, hogy szüleik többnyire fizikai, betanítást nem igénylő munkával keresnek sok pénzt – nem látják értelmét a tanulásnak.
A megkérdezett gyerekeknek a legjobban a szeretet hiányzik – a heti egyszeri telefonhívás nem pótolja az ölelést, és az sem segít, ha a nagy ritkán hazalátogató szülők divatos ruhákat, drága elektronikai berendezéseket hoznak ajándékba. A magány miatt egyre többen lesznek öngyilkosok, mások nekiindulnak a nagyvilágnak, hogy megkeressék a szüleiket. A szülők exodusa után következik a gyerekek kivándorlása – százával adják be a kérelmeket a tanfelügyelőségre, hogy olasz, török, spanyol vagy francai iskolában folytathassák a tanulmányaikat.
Románia problémái nem egyedülállók, bár kétségkívül ott jelentkezik a leghangsúlyosabban a kérdés. Több százezer lengyel dolgozik Nagy-Britanniában és másutt, és lassan nekünk is meg kell ismerkednünk ezekkel a fogalmakkal. A magyar gazdaság mélyrepülése, a lakosság eladósodása és a növekvő munkanélküliség sok ezer emberben veti fel a külföldi munka vagy akár a végleges kivándorlás gondolatát. Bár ilyen jellegű friss felmérést nem találtunk, a szakértők nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva azt mondják: a fiatal diplomások közül sokan – főleg a keresett szakmákban, vagyis a mérnöki, egészségügyi és informatikai területen dolgozók – tervezik azt, hogy néhány évig külföl-dön munkát vállalva alapozzák meg a jövőjüket. Magyarország uniós csatlakozása óta mintegy kétezer orvos kérte a jó hírnévről szóló orvosi igazolást a Magyar Orvosi Kamarától, és ez a papír elengedhetetlen feltétele a külföldi munkavállalásnak. Az egészségügy átszervezése, a létszámleépítések várhatóan tovább erősítik ezt a folyamatot, így Nyugat-Európa ingyen kap olyan szakembereket tőlünk, akiknek a képzése ott eurószázezrekbe kerülne.
Itthon meg maradnak a mobiltelefonon nevelt gyerekek és azok az idősek, akiknek egészségügyi ellátását már ma is nagyon nehezen tudjuk megoldani.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
