Valenciában Faubel nagyot hibázott azzal, hogy nyilatkozataiban előre elárulta a taktikáját. Nevezetesen azt, hogy nem akar elhúzni, hanem megpróbál feltartani. Úgy számolt, hogy a végén a gyorsabb motorjának köszönhetően mindenképpen megnyeri a futamot, én pedig egy szoros élbolyban a hajrában lecsúszhatok a dobogóról, és ekkor ő lenne a világbajnok. Ám akármennyire is szerette volna, nem tudott felbosszantani. Hiába próbált meg letolni a pályáról, nem vele foglalkoztam, hanem saját magammal, a saját ritmusommal. S mint beigazolódott, az én taktikám volt a jobb – elemezte az utolsó futam történéseit Talmácsi Gábor kedden kora délután az egyik budapesti szálloda különtermébe összehívott sajtótájékoztatóján. A körítést illetően a gyorsaságimotoros-vb 125 köbcentiméteres kategóriájának újdonsült királya megkapta, ami kétségkívül jár neki. Már Ferihegyen ezrek fogadták, koronát nyomtak a fejébe, kint motorokat bőgettek, bent elénekelték a Himnuszt a tiszteletére. S bár a reptér dolgozói fogták a fejüket, mert ilyen csődület még akkor sem támadt a váróban, amikor bő tíz éve a Fradi labdarúgói érkeztek haza a zürichi győztes Bajnokok Ligája-meccs után, ők is megértőnek bizonyultak.
Ahogy néhány hete a teniszező Szávay Ági sikerei, a soltvadkerti lánynak a világranglista 20. helyéig tartó nagy menetelése, úgy most Talmácsi Gábor szereplése is téma lett az országban. A világbajnokság vége felé egyre inkább, hiszen olyan sportágban került magyar versenyző a csúcs közelébe, amelynek versenyeit a helyszíneken több mint százezren, a televíziós közvetítések során pedig milliók követik figyelemmel. Megjegyzendő, hogy a gyorsaságimotoros-vb nézettsége egyes adatok szerint már veri a Forma–1-ét, ahol többnyire jóval unalmasabbak a futamok. (Igaz a Räikkönen, Hamilton, Alonso hármas a végén izgalmassá tette az F–1-es szezont is.) Talmácsi pedig nem csak egy volt a sok motoros között, folyamatosan az élbolyban száguldott, és afféle legkisebb királyfiként küzdött a hétfejű sárkánnyal. Hisz spanyol csapatában, a Bancaja Asparban, ahol Jorge Aspar Martinez személyében a csapatfőnök is spanyol, még két hispán versenyző volt mellette. Hector Faubel bizony nem titkolta, hogy nem szimpatizál vele, az egész mezőny legellenszenvesebb alakja olykor a köszönését sem fogadta. Hogy, hogy nem, Faubel, aki jövőre fellép a 250 köbcentiméteres kategóriába, Valenciában gratulálni is elfelejtett Talmácsinak, akinek azért így is elegen szorongatták a kezét: „A verseny után négy-öt órán keresztül még a bőrruhámat sem tudtam levenni, mert folyamatosan adtam az interjúkat, és a célegyenesben volt egy közös fotózás a 250 köbcentisek és a MotoGP világbajnokával. Ezzel nagyon régi álmom vált valóra. Az adrenalinszintem akkor volt a legmagasabb, amikor áthaladtam a célvonalon, és végérvényessé vált, hogy én vagyok a világbajnok. Az örömnek ezt a fokát, ezt az érzést szavakkal lehetetlen visszaadni…” – fogalmazott már itthon. Menedzsere, a magyarul is kiválóan beszélő olasz Stefano Favaro pedig a könnyekig elérzékenyülve árulta el, hogy ő már az év elején küldött egy SMS-t védencének, miszerint: „Utolsó verseny, utolsó kör, utolsó kanyar, te leszel a világbajnok!” A Talmácsi pályafutását immár hatodik éve egyengető Favaro jól emlékszik a megismerkedésükre is: „Egy hideg január eleji nap volt, talán
8-a vagy 10-e. Szóltak, hogy Gábor körözni fog a Hungaroringen. Kimentem megnézni, és leszűrtem magamban, hogy ez a fiú vagy teljesen őrült, vagy nagyon jó versenyző. Láttam, hogy ugyanolyan típus, mint én: harcos és céltudatos.”
Ezt alátámasztják azok a videofelvételek is, amelyek még korábban készültek Talmácsi Gáborról. A sajtótájékoztatón levetített kisfilmen láthattuk, hogy már négyévesen motoron ült, amelyet édesapja eszkábált össze a számára. S amikor a kis Talmát megkérdezték, hogy nem fél-e a motoron, határozottan jelentette ki: „Nem félni kell, hanem meg kell tanulni motorozni!”
Nos, Talmácsi megtanult. Az 50, majd a 80 köbcentiméteres géposztályban már egészen fiatalon kitűnő eredményeket ért el. Kezdetben öccsével, Gergővel együtt versenyzett. 14 évesen, 1995-ben indult először a felnőttek között. 1999-ben megnyerte a magyar bajnokságot és az Alpok–Adria Kupát is, 2000-ben az Európa-bajnokságon az ötödik helyen végzett. A gyorsaságimotoros-vb sorozatába is ebben az évben csöppent bele, elindulhatott a Cseh Nagydíjon – huszadikként zárt –, 2001-től pedig állandó résztvevője a világbajnokságnak. Az olasz Racing Service csapatánál kezdett, ahol 34 pontot gyűjtött, ezzel 18. lett. Mindössze két alkalommal nem tudta befejezni a versenyt, technikai okok miatt esett ki. 2002-ben a szintén olasz Italjet Racing Teamnél kötött ki, majd a szezon közepén a kedvezőtlen technikai feltételek miatt átigazolt a német PEV ADAC Sachsen Hondához. Rögtön az első versenyén pontot szerzett, Brazíliában pedig élete addigi legjobb eredményeként negyedik lett, hajszállal lemaradva a dobogóról. A 2002-es évadot 20 vb-ponttal, a 22. helyen zárta, s több élcsapat figyelmét is felhívta magára. Egyenesen az akkori világbajnok Exalt Cycle Aprilia Racing csapott le rá, és 2003-ban egy 80 lóerős Apriliával állt rajthoz. A kezdést kisebb technikai problémák árnyékolták be, de miután ezek megoldódtak, sorra jöttek az eredmények, és a világbajnokságot összesítésben 70 ponttal, a 14. helyen zárta. Az Eurosport közvetítései már ekkor Talmácsi nagyszerű teljesítményétől visszhangoztak. A 125 köbcentiméteres kategóriában ő volt az egyedüli pilóta, aki minden állomáson célba ért, és ezáltal a legtöbb versenykilométert tette gépébe. A következő szezonra a Semprucci Malaguti Racing gyári csapata első számú pilótának szerződtette, de ez a váltás nem jött be. A Malaguti számára 2004 a nagy fejlesztések és a tapasztalatszerzés éve volt, s Talmácsi 43 ponttal a 17. helyen zárva is gazdagodott egy tapasztalattal: az ő tehetségével csak élcsapathoz érdemes szerződni, mert hiába jó versenyző valaki, ha nem megy alatta a motor. Éppen ezért a 2005-ös folytatással kapcsolatos döntéssel az utolsó percig kivárt. Jobbnál jobb ajánlatokat kapott a Derbitől, a Gilerától, a Hondától, de végül a Red Bull KTM-hez írt alá. A KTM külön csapatot nevezett be a világbajnokságra, hogy Talmácsit gyári pilótaként indíthassa a fekete-narancs színekben. Honfitársunk 198 ponttal világbajnoki bronzérmes lett, és három futamgyőzelmet is elkönyvelhetett.
Pályafutása során először Mugellóban tudott nyerni, nem mindennapi végjáték után. Az Olasz Nagydíj utolsó kanyarvételénél az addig az élen álló csapattársa, a finn Kallio hatalmasat bukott, és magával rántotta a második helyen mögötte haladó Faubelt is. Talmácsi éber volt, kihasználta a ziccert, és személyében 32 év után állt ismét magyar motoros világbajnoki dobogón. Ezt megelőzően 1973-ban Drapál János nyerte meg az Osztrák Nagydíjat. „Szerencsém volt, hogy Kallio és Faubel kiesett előlem, de az utolsó kanyar előtt mégiscsak meg kellett előznöm Lüthit. Egyszerűen bedobtam a motort a kanyarba, aztán becsuktam a szemem, és csak húztam a gázt. Nagyon boldog vagyok!” – mondta akkor Talmácsi. Három hét múlva a Holland Nagydíjon megint a dobogó tetejéről integethetett, egy újabb nagy verseny után. Ezúttal az utolsó kör közepén húzott el az olasz Simoncelli mellett, a hátralevő néhány kanyarban pedig megtartotta az előnyét a befutóig. A harmadik győzelme Katarban született, és ez hosszú utóéletű lett. Talmácsi a célegyenesben, közvetlenül a leintés előtt előzte meg Kalliót, és egy fél motorhosszal megnyerte a futamot. „Azt hittem, van még egy kör, úgy láttam, hogy a csapatnál is ezt mutatták nekem. Segítenem kellett volna Kalliót, de most nem úgy alakult. Ezentúl is nyomom tovább, a saját versenyemet akarom futni” – nyilatkozta Dohában a leintés után Talmácsi. A Red Bull KTM deklaráltan első számú pilótájának számító finn öt pontot vesztett, és az év végi záráskor éppen ennyivel szorult a vb-aranyat begyűjtő svájci Lüthi mögé… Talmácsi katari manővere pedig azt vonta maga után, hogy 2006-ban egy házzal odébb kellett állnia. A Humangest Honda gyári csapat színeiben első számú versenyzőként állt rajthoz, de a motorja jóval gyengébb volt a reméltnél. Így aztán tavaly csupán egyszer léphetett fel a pódiumra, a Cseh Nagydíjon harmadik lett, összetettben pedig a hetedik helyen zárt 119 ponttal. Az sovány vigaszt jelentett számára, hogy ő bizonyult a legeredményesebb hondásnak, és egy verseny kivételével mindenhol pontszerző volt.
A „büntetésben” eltöltött 2006-os esztendő után az idén a 125 köbcentiben egyértelműen a legerősebb csapathoz, a Bancaja Asparhoz került, a 250 köbcentibe fellépő világbajnok spanyol Bautista helyére. Megkapta a tavalyi győztes motorjának továbbfejlesztett változatát is, ugyanakkor Faubel és Gadea teljesen új Apriliával vághatott neki a szezonnak. Ez persze nem jelentett feltétlenül előnyt, hiszen egy új konstrukció hiába erősebb, sohasem olyan megbízható, mint a régi, kipróbált gép. Mindez be is igazolódott a szezonban. Talmácsi volt a legkiegyensúlyozottabb, csupán egy versenyt kellett feladnia technikai problémák miatt, s tízszer állt dobogón: Jerezben, a Sachsenringen és Szepangban győzött, Dohában, Barcelonában, Misanóban, Estorilban, Motegiban és Valenciában második, Assenben harmadik lett. A valenciai futamot megelőzően tíz ponttal vezetett Faubel előtt, így a második hely is elegendő volt számára, riválisát hiába intették le elsőként a záró futamon, hazai pályán lógó orral volt kénytelen távozni. Talmácsi végül 282 pontot gyűjtve nyerte meg a vb-t, és másnap a motorsport első magyar világbajnokaként írhatta az internetes naplójába, népes szurkolótáborához címezve gondolatait:
„Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ez nemcsak az én győzelmem, hanem a tiétek is, egész Magyarországé! Én értem el, de nem szeretném kisajátítani. Legyünk büszkék rá együtt! Másodszor, de nem másodsorban szeretném megköszönni a sok biztatást. Hálás vagyok nektek, szintúgy a családomnak és a mögöttem álló menedzsmentnek, élén Stefano Favaróval. Köszönet jár az Aspar csapatnak is, ahonnan nem vágyódom el, jövőre is náluk, velük folytatom. Otthon néhányan kételkedtek benne, de a csapat vezetői bebizonyították, hogy igazi sportemberek, és minden lehetőséget megadtak nekem. Úgy örültek a sikeremnek, mint én magam, és Martinez úr kijelentette: az győzött, aki jobb volt, a csapat nem kívánt beleszólni semmibe. Ez a mondata különösen jólesett. Persze ez az egész siker nem csupán ennek az egy esztendőnek a gyümölcse, négyéves korom óta íródó sportkarrierem beteljesedése, de korántsem utolsó állomása.”
Éppen ezért az „ünnepnapok” után november 19-től már Jerezben teszteli az új motorját.
A régit megkapta örökbe.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
