Titkos diplomácia

Első látásra meglepő témában, a kétoldalú kapcsolatok helyett Budapest kérésére alapvetően az Egyesült Államok politikájáról, Moszkva és Washington viszonyáról tartottak magyar–orosz külügyminisztériumi egyeztetést, tudta meg lapunk moszkvai forrásokból.

Az október 18-i moszkvai megbeszélésen részt vett Székely Árpád nagykövet mellett a külügy Amerikával foglalkozó főosztályát vezető Bus Szilveszter. Megfigyelők szokatlannak tartják, hogy az éves munkaterv keretében Magyarország egy másik NATO-tagországról folytat megbeszélést Moszkvában, ráadásul – mint ellenzéki körökben tudni vélik – a téma magyar felvetésre, a nagykövet közbenjárásával került napirendre. Az amerikai politikával foglalkozó konzultációk folytatását egyébként a magyar fél a jövőben célszerűnek tartja. Az is meglepő, hogy az orosz szemszögből logikus érveléstől az Egyesült Államok szövetségeseként Budapest nem határolódik el. Így az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek közép-európai telepítése kapcsán sem hangoztatja azt a Washington érvelésével szemben megértő álláspontját, amelyet a védelmi miniszter kifejtett a szocialista pártok közelmúltbeli prágai tanácskozásán. Mint ismeretes, a magyar kormánypárt akkor elhatárolódott a telepítés ellen tiltakozóktól.
*
A megbeszélésről orosz forrásaink elmondták: egyértelműen jelezték Washingtonnak, hogy Iránnal kapcsolatban a diplomáciai úton, a tárgyalásokon kívül semmilyen megoldást nem tartanak elfogadhatónak. Moszkva a konzultáción élesen kikelt a Csehországba és Lengyelországba szánt rakétavédelmi rendszer ellen, külön kiemelve, hogy a telepítendő radar Oroszország megfigyelését szolgálná. Az orosz külügyminisztérium illetékese azt is kifejtette, hogy egy demokrata adminisztrációtól a jelenleginél sokkal jobb együttműködést remél. A magyar illetékesek a kért tájékoztatást meghallgatva válaszaikban érdemben nem érintették a kényes kérdéseket, hanem méltatták a magyar–orosz kapcsolatokat, és kifejtették álláspontjukat a ma-gyar–amerikai viszonyról. Ezzel összefüggésben a magyar demokrácia kubai terjesztéséről és az amerikai vízumkényszerről adtak tájékoztatást. Feltűnő ugyanakkor, hogy szó sem esett az energiabiztonság világviszonylatban előtérbe került, ráadásul mind a magyar– orosz, mind a magyar–amerikai relációt érintő kérdéséről. A megbeszélésen abban is egyetértettek, hogy a Moszkvával szembeni emberi jogi panaszok nem lehetnek kioktató jellegűek.
Fideszes külügyi forrásaink meglepőnek tartják, hogy a magyar kormány a legfontosabb NATO-tagállamról folytat egyeztetéseket éppen Moszkvában. Azt is furcsának tartanák, ha Irán és a rakétavédelem kérdéseiben a magyar illetékesek nem tennék egyértelművé, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió, azaz szövetségeseink többségének álláspontját képviseli. Az ügy különösen annak tükrében kényes, hogy most bontakozik ki idehaza arról a vita, helyes-e, ha a rendszerváltás előtt a Dzerzsinszkij Akadémián kiképzett, vagyis óhatatlanul a KGB látószögébe került Laborc Sándort nevezik ki a Nemzetbiztonsági Hivatal élére akkor, amikor a NATO egyik legfontosabb feladatának az orosz titkosszolgálati beszivárgások megakadályozását tekinti.