Totális kampány Erdélyben

Dávid harca Góliáttal – így jellemezhető a magyarok szavazataiért folyó EP-kampány Erdélyben. Az egyik oldalon, az RMDSZ felén majdnem minden: a pénz, paripa, fegyver itt óriásplakátokat jelent, bujtatott vagy nyílt kampánykoncerteket, szórólapokat, sajtóbeli fizetett és szívességből adott megszólalásokat. Új honfoglalás! Szeretem Erdélyt! Szeretem Európát! – harsogják a gigantposzterek, miközben fizetett alkalmazottak hada dolgozik azon, hogy nyikorgás nélkül guruljon az RMDSZ kampányszekere. Megtehetik, hiszen a helyi adminisztrációtól a kormányig mindenütt ott vannak, így nyolc órában, főállásban és fizetésért dolgozhatnak a siker érdekében.
Tőkés László arcát egyelőre csak személyesen láthatják a vele szimpatizálók. A királyhágó-melléki püspök kampánya többnyire önkéntesek munkájára támaszkodva, alacsony költségvetéssel zakatol, és nemcsak a túlerővel kell megküzdeniük, hanem a láthatatlan, adminisztratív kitolásokkal is. Kampányzáró eseménynek nem bérelhették ki a csíkszeredai (RMDSZ-es) önkormányzat tulajdonában lévő új városi sportcsarnokot és a művelődési házat sem, hasonló elutasításban részesültek a szintén tulipános Sepsiszentgyörgyön is. Nagyernyén megfenyegették a papot, hogy nem fogadhatja Tőkést, másutt odaszólnak a polgármesternek, hogy fejlesztési és pályázati pénzek bánják, ha adnak termet az egyéni jelöltnek. A romániai magyar társadalom jelentős része ki van szolgáltatva az RMDSZ-nek – hivatalnokaik ott vannak a kormánytól a legkisebb falu önkormányzatáig, embereik döntenek a sajtónak jutó támogatásokról, a civil szervezetek által megpályázható pénzekről.
A hatalmas előny könnyen hátránnyá válhat: embereik elszemtelenednek és dölyfössé váltak, sokszor nem tűrnek ellentmondást, és ez protestszavazatokat szül. Ha Tőkés jól játssza Dávid figuráját, sokan mögé állnak Góliát ellenében. A szavazóknak az is szemet szúr, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében gyakorlatilag mindenki meggazdagodott a hatalmon töltött esztendők alatt: Markó Béla mesébe illő honoráriumot vett fel előlegként a majdan megírandó könyveire, Verestóy Attila évek óta ott az ország leggazdagabb polgárait tartalmazó listán, Frunda György rádiót és drága ingatlanokat birtokol. RMDSZ-vezetőnek lenni jó üzlet, de erdélyi magyarnak lenni már nem annyira. A magyarok kimaradtak a nagy privatizációs bulikból, és az emberek életszínvonala sem nőtt olyan arányban, mint vezetőiké. Tőkés Lászlónak az van, ami az RMDSZ vezetésének már régen elillant: erkölcsi hitele. Számára nem ismeretlen az egyenlőtlennek tűnő harc, hiszen 1989-ben nem egy ötszázalékos politikai szervezet, hanem egy huszonhárommilliós ország teljes államapparátusa (Securitate, rendőrség, katonaság, kormány és a Központi Bizottság) ellen vette fel a harcot. És most komoly segítői is vannak, hiszen felsorakozott mellette az anyaországi Fidesz vezérkara.
Ez fáj a legjobban Markóéknak – ők nem hozhatnak segítséget Budapestről. Aki nekik jönne kampányolni, azt kifütyülnék-megdobálnák Erdélyben. Hiába támogatja őket az MSZP-s Tabajdi vagy az SZDSZ-es Eörsi Mátyás, ezzel lapítani kell arrafele, mert összehasonlíthatatlanul több voksot visznek el, mint amennyit esetleg hoznak. Bár a két fél megegyezett a negatív kampány kerülésében, az mégsem lehet véletlen, hogy Tőkés László ellen most indult bűnvádi eljárás egy meglehetősen furcsa ügyben – úgy is fogalmazhatunk, hogy Tőkést most azért vizsgálják, mert fellépett egy sikkasztás ellen. Az egyházak belső ügyeibe ugyan elméletileg nem szólhat bele a világi adminisztráció, a püspököt mégis vizsgálat alá vonták, mert nem tartotta tiszteletben azt a bírósági végzést, amely engedélyezte Báthori Gyula számára a paplak használatát. A lelkészt hűtlen kezelés vádjával korábban felmentették állásából és eltiltották a papi hivatás gyakorlásától. A józan ész szerint ilyenkor utódja költözik a paplakba, de a bíróság faramuci döntést hozott: mindkettőnek megadva a használati jogot. A dolog pikantériája, hogy Báthori alelnöke a súlytalan Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártnak, annak a szervezetnek, amely elindította Frunda György politikai karrierjét.
Az RMDSZ listáján sincs minden rendben: a civil szervezetek által létrehozott Tiszta Parlamentért Koalíció azzal vádolta meg a 4. helyen álló Bíró Rozália nagyváradi alpolgármestert, hogy többször visszaélt hivatali hatáskörével – tulajdonrésze van olyan vállalkozásokban, amelyek előnyös üzleteket bonyolítottak a váradi városházával. A politikus ezért felkerült az europarlamenti feketelistára, ahová azok a jelöltek kerülnek fel, akik nem teljesítik az EP-jelöltséghez szükséges feddhetetlenségi követelményeket.
Az RMDSZ-lista többi tagját vizsgálva szembetűnő, hogy az első két helyen lévők (Frunda György és Sógor Csaba) rajta voltak a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) egykori szekus besúgókat tartalmazó listáján. A hír nyilvánosságra kerülése után mindkét politikus cáfolt – Sógor elismerte, hogy hatszor járt a titkosszolgálatnál és háromszor írásban is rögzítették az általa elmondottakat (ráadásul Tőkés Lászlóról faggatták), és aláírt valamit (hogy mit, azt nem tudja, mert akkoriban még „nem tudott jól románul”), ám ezek szerinte nem minősülnek besúgásnak. Frunda Györgynek az egyik román lap szerint két hálózati dossziéja is volt, ő mégis azt álltja, nem volt besúgó. Tőkés különben a napokban kapta meg az őt érintő CNSAS-vizsgálat eredményeit: nem volt besúgó, hanem őt hallgatták le.
A politikusok előéletéről még annyit: Frunda tagja annak a tárgyalóbizottságnak Neptun üdülőhelyen, amely azóta is árulásként él a romániai magyar közvéleményben, hiszen az Iliescu vezette utódpárttal egyezkedett. Az erdélyi magyar ellenzékiek azt is szóvá teszik, hogy az RMDSZ EP-listájának első három helyéről ketten nem tudnak jól magyarul – Frunda György 1989-ig Gigi Frundának nevezte magát, és ügyvédként nem vállalta Tőkés védelmét sem 1989-ben abban a kirakatperben, amelyet a Ceausescu-rezsim szervezett meg.
Az RMDSZ kampányában nem jött jól az sem, hogy nem sikerült összegyűjteni az Európai Parlamentben a Bolyai tudományegyetem visszaállítását szorgalmazó határozattervezet elfogadásához szükséges 393 aláírást. A dokumentumot a szervezet három europarlamenti képviselője nyújtotta be az idén júniusban, de egyikük, Kónya-Hamar Sándor úgy fogalmazott az erdélyi Krónikának: „az RMDSZ-nek soha sem volt fontos a Bolyai egyetem. Sajnos, ez alkalommal is úgy viszonyult az ügyhöz, ahogy korábban”. A Markó Béla vezette RMDSZ-küldöttség plusz súlyt adhatott volna a brüsszeli közmeghallgatásnak, ám nem értek rá elmenni, csak az esemény estéjén érkeztek az EU fővárosába, de amikor arról volt szó, hogy a Európai Néppárt ne támogassa Tőkés püspököt, Markó azonnal Brüsszelbe tudott utazni. A közmeghallgatáson Kelemen Attila EP-képviselő is csak futólag jelent meg, Szabó Károly pedig beteget jelentett.
A kiélezett kampány Magyarországon is folyik: a Romania Libera szerint az erdélyi magyar politikusok felfedezték, hogyan játszhatják ki a kampányidőszakra érvényes korlátozásokat, így nem az országban, hanem a magyarországi médiában (Duna Televízió, m2 és MR1-Kossuth rádió) kampányolnak. Ezeket sokan nézik-hallgatják Erdélyben, és a kiélezett versenyben az is fontos lehet, hogy a budapesti román nagykövetségen és a szegedi konzulátuson kire szavaznak az anyaországban élő román állampolgárok.