Október 30-án reggel történt az ellenőrzés, a Magyar Antidopping Csoport közleménye viszont csak november 8-án délután látott napvilágot. Az érintettek tehát több mint egy héten át semmiféle információt nem tartottak szükségesnek közölni. Gyárfás Tamástól, a Magyar Úszó Szövetség elnökétől kérdeztük, miért nem. „Nekem fogalmam sem volt az egészről – kezdte Gyárfás. – Ágiék azt hitték, minden rendben van, az ellenőrök majd visszajönnek, akár már aznap délre. Elbagatellizálódott az ügy. Szerintem éppen ez bizonyítja Ági jóhiszeműségét, hiszen ha úgy érzi, valami baj van, biztosan azonnal szól nekem, mert erről tudnom kell, mert esetleg segíthetek. De fel sem merült senkiben, hogy baj lehet.”
E vélekedést Kovács Ágnes tegnap igazolta. Reggeli nyilatkozata a Nap-keltében ugyanis kétségbeesett sírásba fulladt, pedig olimpiai és világbajnok mellúszónk nem az a kislány már, aki tizenegynéhány éve volt; a parton és interjúiban is profi. A tévé kamerái előtt mégis feldúltan panaszolta: „Félre lettem vezetve, teljes mértékben fel vagyok háborodva. Engem így még senki meg nem alázott, szégyelljék magukat!” Az érzelmi kitörés mellett hivatalosabb hangú közleményben is felfedte – saját nézőpontjából – a történteket. Ebből idézünk, olykor mondatokon belül is tömörítve: „Október 30-án 7.55-kor a Kőér utcában kerestek fel a Magyar Antidopping Csoport képviseletében. Roger Moore 9 órakor a Hilton Szállóban várt, hogy felkérjen az UNICEF sportnagykövetének. Turi György vezetőedző engedélyt is adott, hogy 8.00 órakor a Kőér utcából távozhassam. A doppingellenőröket mindenről tájékoztattam, de ők közölték: szabály az szabály, a mintavételre sort kell keríteni. Kapkodtam, nyugtalan voltam, a megadott mennyiséget nem tudtam biztosítani. A jelenlévő két hölgy megértést tanúsított, kiváltképp, amikor Turi György felvetette nekik, mi lenne, ha elkísérnének, és a Kőér utcai helyett a Hilton Szálló mosdójában tennék eleget kötelezettségemnek. A két hölgy először tanácstalan volt, majd közölték, hogy felhívják dr. Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezetőjét. Pár perccel később látszólag jó érzéssel közölték, hogy mehetek, írjak alá néhány papírt, minden rendben van, rövidesen ismét felkeresnek. November 8-ig nem történt semmi. Aztán a Magyar Antidopping Csoport hivatalos levélben közölte, az általam szolgáltatott vizeletminta az előírt minimum mennyiséget, a 75 ml-t nem érte el, és így a doppingellenőrzés céljából nem volt elfogadható. Közölte azt is, hogy ezt követően a további mintaszolgáltatást hivatali elfoglaltságomra hivatkozva megtagadtam, és a megtagadás tényét írásban ki is jelentettem. Mindezek következtében fegyelmi eljárást kell indítani ellenem. A tájékoztatást értetlenül fogadtam. A mintavételt nem tagadtam meg. Az írásbeli nyilatkozatomban magam írtam be kézzel, hogy hivatalos ügyben kell az edzés vége előtt távoznom, de mindenben rendelkezésre állok, próbáltam mintát adni, de a mennyiség nem volt elég… Tény, hogy az elém letett dokumentum címe: Nyilatkozat doppingmintavétel megtagadásáról.”
Beszédes cím. Akármilyen szóbeli és írásos kiegészítés mellett is hiba volt aláírni. Mint ahogy az is vitathatatlan: ha az ellenőrök tudatosítják Kovács Ágiban, mi forog kockán, ha rögzítik, hogy az adott pillanatban esetleg Roger Moore és a pekingi olimpia között kell választania, akkor helyesen dönt.
Természetesen megkerestük a másik felet is. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport Kft. ügyvezető igazgatója helyzetéből fakadóan nem volt túl bőbeszédű, de elutasító sem: „Kormányrendelet mondja ki, hogy folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozhatok. Pedig higgye el, borzasztó szívesen közölnék olyan részleteket, amelyek nem úgy történtek meg, ahogyan azokra Kovács Ágnes emlékszik. Akit egyébként nagyon tisztelek az eredményei miatt, magánemberként pedig sajnálom, de a WADA-szabályzat nem tesz különbséget sportoló és sportoló között. Nem célunk, hogy pozitív eseteket kreáljunk, nem háborúzunk senkivel, nem üldözzük a magyar sportolókat, ellenőreink csak a munkájukat végezték, a számukra előírt módon. A sportolónak csupán annyi a feladata, hogy megfelelő mennyiségű mintát szolgáltasson. Kovács Ágnes együttműködő volt addig a pontig, amíg azt nem mondta, hogy el kell mennie. Ezt bárki megteheti, ha aláírja az ezt igazoló nyomtatványt, amelyben mi dokumentáljuk a történteket. Ennek azonban következményei vannak, ezzel minden sportolónak tisztában kell lennie, különösen Athén óta. Kovács Ágnest sem próbálta meg senki sem félrevezetni.”
Felvetettük Tiszeker Ágnesnek, hogy a „doppingvétséget megalapozó magatartást” úgy a legegyszerűbb megállapítani, ha az ellenőrök az esküvői ceremónia megkezdése előtt egy perccel odalépnek a hófehér ruhába öltözött menyasszonyhoz, és 75 milliliter mintát követelnek tőle, mégpedig azonnal. Az ügyvezető igazgató erre így felelt: „Kovács Ágnest nem a családja körében, nem a magánszférájában kerestük fel, hanem munkanapon, az edzésén. Annyit még elárulok, ott, a helyszínen fel sem merült, hogy az ellenőrök elkísérjék őt. A szankcionálás már nem a mi feladatunk, az úszó szövetség a maga vizsgálata után hozza meg a fegyelmi határozatát, aminek persze összefüggésben kell lennie a magyar törvényekkel és a WADA-kódexszel.”
A Magyar Úszó Szövetség fegyelmi bizottsága kedden véleményünk szerint vétség hiányában felmenti Kovács Ágnest. Mi is így tennénk. Csakhogy abban is biztosak vagyunk, hogy nem ez lesz az ügyben az utolsó szó. Azt sajnos nem Magyarországon – hanem végső esetben a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál (CAS) – mondják majd ki; ebből következően nem is a körülményeket és a szándékokat, csak a tényeket és az írásos dokumentumokat mérlegelik.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
