Vidor és Happy

Természetesen nem a Hófehérke és a hét törpe mese átírt változatáról kívánok az alábbiakban szót ejteni. Nyíregyházán a nyár végén hetedik alkalommal rendezték meg azt a színházi és összművészeti rendezvényt, amely a Vidor mozaikszó nevet kapta a keresztségben (Vidámság és Derű Országos Seregszemléje). Az idén a szervezők, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója, Tasnádi Csaba úgy döntött, hogy kilépnek nemzetközi színtérre, és a külföldieknek is érthető Happy Art Festivalra keresztelték át a színházi és világzenei eseménysorozatot. Ennek a nézők közül sokan nem örültek, sőt felháborodtak, hogy az új név fantáziátlan, eltűnt belőle a játékosság, a könnyedség, főleg pedig azt sérelmezték, hogy idegen. Ezek a vélemények tiszteletben tartandók, hiszen anyanyelvéhez mindenki elfogultan viszonyulhat. Az attitűd azt is tükrözi, hogy a közvélemény, a laikus nyelvvédő szigorúbb a nyelvészeknél. Szakmailag nem helytálló a kifogás, hiszen az új elnevezés nem okoz kommunikációs zavart, mivel magyarul is olvasható: Vidám Művészetek Találkozója (így a sokat emlegetett magyarországi „reklámnyelvtörvénynek” is megfelel), és funkciója is van, hiszen megkönnyíti a rendezvény népszerűsítését.
A purizmus, tehát az anyanyelv idegen elemektől való megtisztítása régóta ismert a különböző nemzeteknél. Eltérő intenzitással. Egy újsághírben olvashattuk, hogy Iránban a pizzát rugalmas lepénynek kell nevezni, s hasonló sorsra jut mintegy kétezer további kifejezés. A magyarországi purizmus akkor fogadható el, ha az idegen szavak magyarítása mintegy szinonimaként jelentkezik, s a hallgatóságtól függően élhetünk vele, például curling = csúszókorong, piercing = testékszer, fishing = adathalászat (az interneten), státustörvény = kedvezménytörvény, casting = (szereplő)válogatás stb. A magyarítás mindig is azt a veszélyt hordozza magában, hogy irónia, gúny tárgya lehet. Például mi a falba szerelhető műanyag csavartartó? Tipli.
Természetesen vannak olyan idegen szavak, amelyekre nem találtunk, illetve nem terjedt el a magyar megfelelő, ilyenek: karaoke, wellness, croissant, aerobik stb.
Sajátos, részben szóalkotásbeli, grammatikai problémával szembesülünk a magyarítás során akkor, amikor a sikeres anyanyelvi összetett névszóból annak igei alakját kívánjuk létrehozni, ez azonban csak elvonással lehetséges. E ritkább szóalkotási mód azért vált ki ellenzést és szokatlan hatást, mert a magyar nyelv agglutináló jellegéből fakadóan is alapvetően azt az eljárásmódot részesíti előnyben, amikor a szóhoz hozzákapcsolunk valamit (toldalékot, összetételi utótagot), nem pedig elveszünk belőle. Íme néhány példa: tender = versenytárgyalás, de: versenytárgyal (?); patchwork = foltvarrás; de: foltvarr (?); lízing = kölcsönbérlet, de: kölcsönbérel (?); szkenner = lapolvasó, de: lapolvas (?); paintball = festéklövészet, de: festéklő (?); scrabble = szókirakó, de: szókirak (?); e-learning = távtanulás, de: távtanul (?). Ez a szócsalád-alkotási hátrány némileg befolyásolja az összetett főnév elterjedését is, de nem annyira, hogy az idegen szavak helyett ne használhatnánk szinonimaként.