Zsugorodott színpad

Holnapra különleges bemutatóval készül a Honvéd Táncszínház társulata a Nemzeti Táncszínház pódiumán. Novák Ferenc ötlete alapján Novák Péter dalszövegíró, rendező, Presser Gábor zeneszerző és Upor László dramaturg álmodta színpadra az irodalomtörténet egyik leghíresebb nőalakja, a legendás Carmen történetét. A Magyar Carmen című darab az eredeti elbeszélés átdolgozása, amely a monarchikus Magyarországon játszódik.

Üresen kongó széksorok és óriási szürke anyagokkal borított ülések a Nemzeti Táncszínház nézőterén. A színpadon munkafény, a díszletek között táncosok, zenészek. Novák Péter, a darab rendezője fel s alá szaladgál, majd miután mindenki kellően „bemelegített”, elhangzik az utasítás: kezdődhet a próba.
Egy készülő előadás próbáit nem csupán a munkahangulat különbözteti meg a kész, feldíszített darabtól; a színpad munkafénynél sokkal kisebbnek tűnik, mint ahogy azt az előadáson látjuk, s azt is nyomban észrevesszük, hogy a mellettünk ülő parfümje nem fojtogat. A színpadról alig hallható zörejek, dobogások, csattanások és a hegedű csendes cincogása hallatszik. A színház, a pillanat művészete egyszeriben valódi munkává alakul, egyszerisége, megismételhetetlensége megszűnik. Egyetlen tisztán hallható hang töri meg a morajt. Novák Péter a világosítókat és a hangosítókat utasítja sajátos nyelven helyük elfoglalására, majd a játszók felé fordul, s az egyezményes címmel ellátott jelenet nevét mondja. Elsötétül minden.
A Magyar Carmen című táncdráma az első világháború előtt játszódik egy elképzelt szabolcsi mezővárosban. Upor László, a darab dramaturgja az eredeti Prosper Mérimée-regényt hangolta át egy Magyarországon játszódó történetre. A jelenet, amit elsőként bemutatnak, a harcba hívott férfiak búcsúztatója, ahol kiemelt helyet kap a történet egyik főhősének, Katának az elválása. A darab három koreográfus, Horváth Zsófia, Zsuráfszky Zoltán és Lengyel Péter közös és egyedi munkája, a művészek egyéni elképzelésének köszönhetően a néptáncmotívumok gyakorta keverednek kontakt és kortárs technikák elemeivel, amelyeket a nők hófehér, a férfiak fekete-fehér népviseletben, csizmában (jelmez: Berzsenyi Krisztina) táncolnak. Az érzelmekkel gazdagított és zenei erősítéssel kísért jelenetet követően elhangzik a játszók talán legkedveltebb mondata: Köszönjük. Még egyszer! Mivel Kata szerepét felváltva alakítja két színésznő: Tóth Márta és Egres Katinka, ezért mindkét művésznővel elpróbálják. A próbán Presser Gábor dalait is bemutatják, bennük élő zenei kísérettel népzenei harmóniák is felcsendülnek. A további két próbált jelenet a férfiak toborzótáncát, majd a híres-hírhedt címszereplő színre lépését dolgozza fel. Carmen szerepén szintén két színésznő – Újhelyi Kinga, a Debreceni Csokonai Színház művésze, valamint az idén végzős színészhallgató, Fekete Linda – osztozik. A vérvörös ruhába bújtatott játszók két külön karaktert hívnak életre a színpadon. Míg Újhelyi Kinga a körülmények áldozataként formálja a vad és ellenállhatatlan Carment, addig Fekete Linda az ösztönei által vezérelt, nyers, de mégsem közönséges lányt testesít meg.