A jó szándék nem elég

„A legnyugodtabb tengerben is van valami sötét.” (Olivier Roellinger)

Többéves közös munka és egy országos verseny előzte meg a tárgyalást, amelyet Molnár B. Tamással (a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapító tagjával – A szerk.) és Cseh Jánossal (az Étrend Egyesület volt elnökével – A szerk.) folytattunk 2007. június 6-án, és a Bocuse d’Or verseny selejtezőjének közös megszervezéséről szólt. Mivel szövetségünk, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) is fontosnak tartja az utánpótlás-nevelést, és nem ellensége a világ elitjéhez való felzárkózásnak, országos versenyen terveztük kiválasztani a legtehetségesebb fiatal szakácsokat a norvégiai Bocus d’Or European Selection 2008 és a magyar nemzeti ifjúsági válogatott számára. Két versenyt nem bírt volna el a költségvetésünk, így a tervezett válogatót alkalmasnak gondoltuk mindkét cél eléréséhez. Én ezt elő is adtam a jelenlévőknek, és már több részletkérdés megtárgyalásán túl voltunk, amikor a zsűritagok delegálása került terítékre. Molnár B. Tamás kijelentette, hogy a zsűrit ők fogják delegálni, mert nekünk nincs erre megfelelő szakemberünk. A javaslatunk az volt, hogy a zsűri felét mi, a másik felét Molnárék adják, elnököt pedig közösen választunk külföldről, olyat, aki már részt vett Bocuse d’Or-döntőn. Az elutasítás után részemről befejeződött a tárgyalás.
Cseh János kollégám próbálta menteni a menthetőt. Javasolta, hogy rendezzük együtt, de válasszuk külön az ificsapatot és a felnőttkorúakat.
Mivel ennek eldöntésére nem volt felhatalmazásom, azzal váltunk el, hogy a vezetőség elé viszem a kérdést. A tárgyalásunknak az MNGSZ ügyvezetője fültanúja volt, mert ugyanabban a szobában ült, tőlünk úgy három-négy méterre az asztalánál. A harmincöt tagból álló elnökséget csak szeptemberre tudtam összehívni a nyári szabadságok miatt. Szeptember 18-án meg is született a döntés, amely szerint ilyen egyoldalú feltételekkel nem vállaljuk a közös rendezést, a versenyt magunk írjuk ki. Miután a Bűvös szakács blogján már ez idő tájt olvashattuk a Molnárék által meghirdetett Hagyomány és evolúció verseny kiírását, nem tartottam fontosnak, hogy a döntésünkről értesítsem őket.
Állítások és ellenérvek:
Molnár B. Tamás szerint azt állítottuk, hogy „nem hajlandó együttműködni”. Valójában azt mondtuk a francia szervezőnek (kérdésére felelve!), hogy „alkalmatlan az együttműködésre”, és ezt igazolják a fentebb leírtak.
Damien Gagnieux szervező több konkrét kérdést is indítványozott pályázatunkhoz (írjuk le és fejtsük ki): Tagjai vagyunk-e a WACS-nak, a Szakácsegyesületek Világszövetségének? Hány tagja van a szervezetünknek? Mióta működünk? Van-e versenyrendezési tapasztalatunk? Ebből is alakult ki a másik vád ellenünk, hogy „a kormány támogatására hivatkoztunk”, ezért nyertünk. A pályázatunkban szó szerint az állt, hogy „már egyfajta tendencia, hogy a hivatalos országos gasztronómiai bajnokság, a Culinary Expo az Utazás kiállítással kerül megrendezésre. Mindkettő élvezi a Magyar Állam támogatását…” Mindez olyan kontextusban került elő, hogy kifejtettük, nemzeti selejtezőnket az Utazás kiállítás keretén belül megrendezésre kerülő Culinary Expo versenyünkkel együtt kívánjuk megrendezni. Ezzel legutolsó kérdésére kívántunk felelni, és utalni arra, hogy milyen versenyeket szervezünk, milyen támogatottsággal.
A franciák nem elsőbálozók. Ezért kérdeztek annyit, és utána döntöttek. Jó, hogy nem a tíz-egynéhány tagú szervezet képviseli külföldön a magyar gasztronómiát. Egyébként a jogosítványaink közt szerepel mintegy negyven éve: a nemzeti válogatott delegálása világversenyekre, a mindenkori kormány mellett működő szakmai bizottságokban való képviselet biztosítása, a WACS-ban Magyarország kizárólagos képviselete, a magyar bajnokság szervezése és még sok más.
Azzal is vádolnak bennünket, hogy „a tagjaink előtt is eltitkoltuk a pályázatot”. Ez sem igaz, mert akinek kellett tudni az ügyről, az tudott is. Mindnyájan tagjai az elnökségnek, és ők döntöttek a verseny önálló rendezéséről. Közéjük tartozik a tévesen idézett „Keleti régió” elnöke, Boros László is, akit Molnár B. a döntés előtt kérdezett meg.
Elismerve Molnár B. érdemeit, amelyek a Kulináris Charta megalkotásához fűződnek, mégis azt gondolom, hogy a jó szándék nem elég, ha mindenkibe belerúg és hülyének titulálja a teljes szakácstársadalmat. Az általa hirdetett és kisajátított dolgokon legalább négy éve dolgozik a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, csak nincs ilyen jó PR-unk, mint újságíró kollégájuknak. Egyébként a Kulináris Chartát feltettük a honlapunkra, mert fontosnak tartjuk a benne foglaltakat.
Üdvözlettel:
Pető István, az MNGSZ elnöke

(A reagálás a Magyar Nemzet 2007. november 13-án megjelent
Bocuse d’Or: szószegéssel nyert a titokban pályázó című tudósítására érkezett.)