A kulisszák mögött

Évente egy alkalommal megnyílnak a közönség előtt az Új Színház színfalai. A lassan tradícióvá váló kulisszajárás a Vőlegény című előadásuk köré épült. Itt az előadás műhelytitkai mellett a teátrum dolgozóinak munkájával és a színház történetével is megismerkedhettek a nézők.

Szép Ernő Vőlegény című komédiáját vasárnap este kacagás kísérte, és véget nem érő vastaps zárta. A tapsrend végén a közönség soraiban helyet foglalók legnagyobb meglepetésére ritkán látott vendég érkezett a pódiumra: Márta István direktor. A teátrumot megtöltő publikum ezen a kivételes estén lehetőséget kapott, hogy előadás után bepillanthasson a kulisszák mögé és megtudja, hogy az este hét és tíz között zajló varázslatot kik irányítják, és hogyan. A negyedik alkalommal rendezett kulisszajárásra a közönség fele volt kíváncsi az előadás után. Márta István az idegenvezetők legjellemzőbb kellékét ragadta kezébe: a bordó esernyőt, amely külleme alapján bizonyára a díszlettárból került elő. A nézőtérre visszasereglett publikum megismerkedett a hangtárral, a díszítőtárral, a kelléktárral, jelmeztárral és dolgozóival, a fodrásszal és sminkessel, valamint a színpadmesterrel, a fővilágosítóval, a marketingessel, a művészeti titkárral és a rendezőasszisztenssel. Az igazgató beavatta a kíváncsiskodókat a színház történetébe, indokolva az erkélyek elhelyezkedésének furcsaságát. (1907-ben nem színháznak, hanem kabarénak építették a házat, s ezért birkóznak jelenlegi használói a színpad adottságaival, mivel az keskeny és túl mély.) A direktor a definíciókat, mint például repertoárszínház vagy önálló társulat, szintén megismertette a nézőtéri érdeklődőkkel. Miután minden elméleti tudást elsajátítottak a nézők, a Vőlegény szereplői léptek a pódiumra, ahol készségesen várták a kérdéseket. Ezekben nem volt hiány, így a tervezett öltözői, s a hátsó folyosós kirándulás elmaradt. Hiába, minden közönség más és más. A vasárnap esti egybegyűlteket sokkal inkább foglalkoztatták Rudolf Péter rendezői elképzelései, a színészek beszédhangjának decibelje, a súgó szerepe és nem utolsósorban a színházkritikusok hálátlan munkája. A majdnem kétórás közönségtalálkozón azonban nem csupán kedves történetek hangzottak el, hiszen szóba került a fiatal színészek nehéz boldogulása és az ifjú közönség néha kulturálatlan viselkedése, amely igenis befolyásolja a színész munkáját. Eperjes Károly a nézőtér és a pódium közti energiaáramlás fontosságát emelte ki. A beszélgetést követően a színpadon elhelyezett díszleterdőben bolyonghattak a nézők. Fény derült az előadás titkaira, hogy az ajtók hova nyílnak, s hogy a díszleteket egy lomtalanítás alkalmával válogatták. Majd mint a gyerekek a vidámparkban, úgy pattant fel mindenki a pódiumra, amikor beindult a forgószínpad.
Vasárnap este többet kaptak a nézők puszta színházi élménynél: titkokat, művészi elképzeléseket, s a csillogáshoz vezető fáradságos út ösvényeit járhatták be.