A Mikulás püspöksüvege és pásztorbotja

November végén a boltok mindig megtelnek Mikulásokkal (Télapókkal). Így volt ez akkor is, amikor én gyerek voltam – több mint 70 éve –, de a Mikulásnak püspöksüvege volt kereszttel és a kezében pásztorbotot tartott. December 5-én este kipucoltuk a cipőinket, és kitettük az ablakba. Reggel aztán izgatottan szaladtunk oda, és a cipők tele voltak édességgel. Néha a Mikulás személyesen is megjelent püspöksüveggel, pásztorbottal. Tudtuk, hogy ez a Mikulás (Szent Miklós püspök) valamikor valahol messze élt (Kis-Ázsiában), ahol a szegényeket többször – hasonló módon, mint minket – megajándékozta, és most az égből jön el.
Azután jött a szocializmus „boldog” korszaka. Akkor már a Mikulás helyett a Télapó járkált üzemekbe, iskolákba, óvodákba, természetesen keresztes süveg nélkül. Persze hozzánk továbbra is a Mikulás járt. A rendszerváltás után már december elején újra sokszor a Mikulás jár (néha a Télapó is). Tavaly például a tévé arról számolt be jóval december 6-a után, hogy a Mikulás Lappföldről megérkezett (rénszarvasos szánján). Hát hogyan érkezhetett meg a Mikulás, aki Kis-Ázsiában élt, északról? Egyszerűen úgy, hogy a két alakot összekeverték. Igaz, a rénszarvasos Télapónak is megvan a maga hagyománya Nyugat-Európában, Észak-Amerikában.
Dr. Záborszky Miklós, Oroszlány