A vártól Mauthausenig

Hogyan lesz egy nyíregyházi huszártisztből testőr tábornok, majd egy német láger lakója? Ki az a kormányzó legbelsőbb köréhez tartozó magas rangú katona, aki Horthy Miklós kiugrási kísérleténél kevesedmagával az utolsó töltényig kíván harcolni, hogy feladatát teljesítse? Végül kényszerű parancsra teszi le a fegyvert, és úgy kerül a szövetséges német haderő fogságába.
Vitéz csíktaplóczai Lázár Károly testőr altábornagy neve és személyisége hosszú időn keresztül egyet jelentett a testőrség fogalmával. Egy minden szempontból elitnek számító alakulat, a Magyar Királyi Testőrség utolsó parancsnokaként gyakran cselekvő részese volt a két háború közötti idő fontosabb eseményeinek. Magas beosztása elnyerésében számos háborús kitüntetésén kívül a kormányzó családjához fűződő laza rokoni szálaknak is szerepük volt. Mindamellett feladatát kiválóan ellátó, kiemelkedő képességű katonát tudhatott maga mellett az államfő, akinek hűsége felől a családi kötelékek miatt is bizonyos lehetett. Testőrparancsnoka megbízhatóságára igen nagy szüksége is volt Horthy Miklósnak. A nyilas-hatalomátvételt megelőzően is számos erő munkált ellene a háttérben, ezek semlegesítésében nem kis szerepe volt a Lázár tábornok által keményen kézben tartott testőrségnek.
Lázár Károly visszaemlékezése nem elemző munka, nem is mélyen szántó korrajz. Pontos megfigyelések gyűjteménye, amelyet egy elméleti kérdésekkel kevéssé foglalkozó, de jelentős műveltséggel rendelkező katona vetett papírra. Ugyanakkor mentes az emlékiratok szokványos gyengeségétől, az utólagos mentegetőzésektől és önigazolási szándékoktól. Stílusát tekintve világos, könnyen érthető, még ha talán helyenként kicsit száraz olvasmány is. Ám pont ez a tárgyszerűsége teszi különös erejűvé például a koncentrációs tábor eseményeinek leírásában. A visszaemlékezés nagy erénye, hogy a szerző látásmódját sohasem befolyásolja az ebben a műfajban gyakran megjelenő személyes indulat sem. Magyarország sorsdöntő évtizedeinek tárgyilagos és korrekt leírása Lázár memoárja – különleges nézőpontból.
A könyv kézirata kalandos úton került a gondozását vállaló Bene Jánoshoz és Szabó Péterhez Nyíregyházára. A huszárörökség ápolása régi múltra tekint vissza a városban, és ennek szellemében fogtak hozzá a szöveg sajtó alá rendezéséhez a tábornok fiának, Lázár Miklósnak a közreműködésével. A memoár első változatát szerzője még mauthauseni fogsága idején, a Gestapo utasítására írta. Később ezt a változatot itthon elkobozta a belügyminisztérium, és nyoma veszett. A tábornok 1967-ben a megmaradt másodpéldány segítségével kezdett bele újra emlékei papírra vetésének. Ezt a kéziratot találták meg halála után ingóságai között, s jelent meg most nyomtatásban.
A számos fényképpel illusztrált munkát több korabeli okmány és a könyvben szereplő személyek rövid életrajzát ismertető névmutató egészíti ki.
(Lázár Károly testőr altábornagy visszaemlékezései. Magyar Huszár Alapítvány – Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 2007. Ármegjelölés nélkül)