Álcaruha

A világ egyik leghíresebb közgyűjteménye meghatározó szerepet tölt be az orosz kulturális életben. Kiállításaival nem csupán ablakot nyit külföldre, de sajátos művészeti missziót is vállal. Rendszeresen szervez olyan – mondhatnánk – kísérleti tárlatokat, amelyek egyedülálló üzenetet közvetítenek.

Ilyen volt a Chanel – A művészet törvényei szerint című kiállítás, amelynek kurátora Jean-Louis Froman művészettörténész volt. A november végén zárt kiállítás a divatdiktátor minden egyes korszakát három-három teremmel illusztrálta. Az elsőbe lépve a látogató jellegzetes textíliával bevont falak közé került, miközben francia hanganyagot hallhatott. A másodikban egyszerű vállfákon lógtak az ízlésvilágunkra oly nagy hatást gyakorló Chanel-kosztümök, a falakon pedig fotók mutatták be, miképpen hordták őket. A harmadik teremben a Chanel-korszak hatására létrejött műalkotásokból kaphattunk ízelítőt. A látványt a mindenütt érezhető világhírű Chanel N°5 parfüm édes illata erősítette.
Miközben Coco „kis fekete ruhái” és dzsörzékosztümjei között jártunk, Zinaida Bonami igazgatóhelyettes nem csupán a francia divatkirálynőről beszélt, de vázolta nekünk múzeumuk célkitűzéseit, továbbá elmesélte a moszkvai gyűjtemény nem éppen szokványos történetét is.
– A 2007. év egyik szenzációjának számított az Újvilág – Az amerikai művészet három évszázada című kiállításunk. Thomas Krens, a Guggenheim Múzeum igazgatója kétségét fejezte ki afelől, hogy a mi nemzedékünk még egyszer láthat ilyen átfogó, az amerikai művészetet bemutató kiállítást – mondta nem kis büszkeséggel Bonami.
Megtudhattuk azt is, hogy a visszhangok szerint egyszerre meglepő és szórakoztató kiállításnak bizonyult az orosz Alekszandr Panov és a japán Isszei Nomura fotókiállítása, amely orosz szemmel mutatta be Japánt, illetve japán szemszögből Oroszországot.
Az előállítható legtisztább aranyból készített arany-Korán pedig döbbenetes hatást gyakorol a látogatókra. Mint ismeretes, a legelső Korán-kéziratot Szentpéterváron őrzik, erről másolták e sajátos művészeti alkotást, amelynek elkészültéhez másfél évre volt szüksége a moszkvai pénzverde szakembereinek.
– Múzeumunk a Moszkvai Egyetem szépművészeti osztályának gyűjteményéből alakult. Ez a múzeumszerű kollekció oktatási segédanyagként szolgált. A gipszmásolatok, makettek és az eredetivel megegyező kópiák az európai kultúra meghatározó szakaszait szemléltették. Az alapkőletétel 1898-ban volt – tudtuk meg a igazgatóhelyettestől.
Az antik templomra emlékeztető épületbe később azonban már nem csupán másolatok, hanem eredeti képzőművészeti tárgyak is kerültek. Az adományokból felépített múzeum először a gyűjtőktől kapott kollekciókkal gazdagodott. Később vásárlások útján gyarapodott, majd az új tulajdonosok a műkincsek szaporításának újabb eszközeit is bevetették. Felbecsülhetetlen értékű műtárgygyűjteményének jelentős része homályos eredetű, vagy egyenesen jogtalanul került a tulajdonába. A múzeum vezetőit azonban mindez nem zavarja, a világhírű műkincseket nem csupán bemutatják, de sajátos reklámként is használják.
– A Puskin falai között nézelődve a látogató nem csupán az elveszettnek hitt Schliemann-aranyakat vagy egykori magángyűjtemények és egyházak kincseit csodálhatja meg, hanem felfedezhet olyan festményeket is, amelyeket magyar gyűjteményekből hurcoltak el a fasiszták egykoron – sorolta Bonami asszony, de a további részletekért Irina Antonova igazgatóhoz irányított.
Antonova azonban nem kívánt erre emlékezni, pedig sokat tudhat például a Herczog- vagy a Hatvany-gyűjteményről, hiszen egykor a szovjet hadizsákmányszerző bizottságban dolgozott. Az igazgató asszony helyett a Puskin kezd emlékezni a múltra, legalábbis azokra a művészekre, akiket a szovjethatalom kiűzetett a „paradicsomából”.
– Ilyen jeles festőművész, szobrász és feltaláló volt egy személyben Vlagyimir Baranov-Rossine. Az avantgárd művészt gyermeki vonzalom kötötte a színekhez. Alekszandr Szkrjabin zeneszerző tapasztalatai nyomán 1914-ben létrehozta a hangokat színekké átalakító optofon nevű fényorgonáját, amellyel koncerteket adott. Szín- és formakísérletei eredményeként feltalálta a kamuflázs technikával álcázott katonai ruhát – sorolta Bonami.
Festészetére nagy hatást gyakorolt a cézanne-izmus, a kubizmus, a fauvizmus, a szuprematizmus és némileg a szürrealizmus is. A sajátosan rossine-s alkotások rendszeresen botrányt kavartak, értetlenséget váltottak ki a képzőművészetet kedvelők körében. Mára azonban művészetéhez felnőtt a nagyközönség – munkái igencsak borsos áron kelnek el a nagy aukciókon.
– Az idén ismét megrendezzük a hagyományos Szvjatoszlav Richter decemberi estéi című kulturális programsorozatot, amelyet csaknem harminc éve Richter maga szervezett meg először – tudtuk meg az igazgatóhelyettestől. – Az estsorozaton különféle művészeti ágak egyesítésére törekszünk: a látogatókat különböző korok meghatározó festményei, szobrai veszik körbe, miközben a kis színpadon helyet foglaló zenekar komolyzenét játszik. A decemberi koncertsorozat január 27-éig tart. A kiállított képzőművészeti tárgyak azt szemléltetik, hogy miképpen fejlődött a térábrázolás az ikonoktól a futurisztikus avantgárdig. Olyan tárgyakat választottunk ki, amelyek valamilyen módon tükrözik a nagy felfedezések vagy éppen az űrkorszak korát.
A szervezők célja, hogy a hallgatóságot asszociatív gondolkodásra ösztökéljék.
– Legalábbis azokat, akik jegyhez jutnak, hiszen a Puskinban hétköznapokon is hosszú tömött sorokban állnak az érdeklődők – tette hozzá Bonami, miközben átvezetett az egyik állandó tárlatra, ahol szabadon élvezhettem a világ Moszkvába került kincseit.