Alkotmányellenes a tb privatizációja

Az Országgyűlésben a képviselők december 17-én szavaznak a kormány által az egészségügyi több-biztosítós modell bevezetéséről szóló törvényjavaslatról.
A szavazás előtt a társadalmi támogatottságot érdemes megvizsgálni az alkotmány ide vágó szakaszainak tükrében.
Mindenekelőtt kérdés, hogy a kormánykoalíciónak van-e felhatalmazása a törvényjavaslat megszavazására? A kormánypártok – és a képviselők – a választási programjaik alapján nyerték el mandátumukat. A több-biztosítós modell bevezetése csak a kisebbik kormánypárt választási programjában szerepel. Ez a párt azonban a választás során csak hatszázalékos támogatottságot ért el, ez nyilvánvalóan nem elegendő a felhatalmazáshoz.
Mi a helyzet a nagyobbik kormánypárt esetében?
A nagyobbik kormánypárt választási programjában a törvényjavaslatban szereplő modell nem szerepelt, sőt tagadták, hogy ennek bevezetését terveznék. A választási kampányban határozottan kijelentették, hogy az egészségügyben nem lesz vizitdíj, kórházi napidíj és privatizáció, még a felvetést is tisztességtelennek minősítették. A hatalom megszerzése után ennek ellenkezőjét cselekedni szerintem a választópolgárok félrevezetésének minősül. Mindezekből egyértelműen következik, hogy a törvényjavaslat megszavazására a kormánykoalíciónak nincs felhatalmazása.
Felhatalmazás hiányában a kormánykoalíció szembemegy az alkotmány 2. paragrafus (2) bekezdésében rögzített népakarat elvével. A Magyar Köztársaság működése szempontjából alapvető az alkotmány deklarációja: minden hatalom a népé, amelyet – a képviseleti demokrácia értelmében – a választáson mandátumot nyert országgyűlési képviselők gyakorolnak. A törvényjavaslattal kapcsolatban kialakult helyzetben fontos emlékeztetni arra, hogy az alkotmány értelmében a hatalom nem a képviselőké, hanem a népé. Alkotmányos követelmény, hogy az országgyűlési képviselőnek szavazatával a nép akaratát kell kifejeznie. A törvényjavaslat elfogadását az állampolgárok többsége ellenzi, ezt a különböző társadalmi csoportok képviselői számtalan módon kifejezték, ez közismert. Esetleges igen szavazat a népakaratot nem fejezi ki.
A kormánykoalíció a törvényjavaslatot illetően példátlan módon jár el, nemcsak az előbbiekben vázolt felhatalmazás hiányát hagyta figyelmen kívül, hanem ezt tetézte azzal, hogy meg sem kísérelte legalább utólag a társadalmi támogatás megszerzését. Érthetetlen, hogy a kormánykoalíció miért kelt társadalmi feszültséget, enélkül is elégedetlenség van a lakosság körében a megszorító intézkedések miatt.
A társadalmi támogatás követelményét nemcsak az előbbiek fejezik ki, hanem az alkotmány 2. paragrafus (1) bekezdése is, amely kinyilvánította, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Ebből következik a demokratikus jogalkotás követelménye, amelyet egyébként a jogalkotásról szóló törvény is tartalmaz. A társadalmi csoportok ellenállása a törvényjavaslattal szemben arra mutat, hogy a kormánykoalíció ezen mulasztása alkotmányossági szempontból kétségtelenül aggályos.
A koalíció törvényjavaslata az alkotmány 70/E. paragrafus (2) bekezdésében foglaltakkal is ellentétes. Ennek értelmében a társadalombiztosítás – álláspontom szerint – állami feladat. Ennek alapján jön létre az egységes állami egészségbiztosítási rendszer, és ezen belül az egészségbiztosítási pénztár. Ennek privatizálása szerintem kétharmados törvényt igényel. Az alkotmányossági és törvényességi kérdéseken kívül szerintem lényeges és magától értetődő dolog, ha az egész társadalmat érintő reform bevezetéséről van szó, akkor konszenzusra van szükség.
Javaslat a kialakult helyzet megoldására: a törvényjavaslatot a kormánykoalíció vonja vissza, és az egészségügy reformjához szerezze meg a társadalom támogatását, és azt követően terjessze az Országgyűlés elé.
Dr. Bognár László
Göd