Az otthon szülés joga és szabadsága

Kedves Bene Éva! Értem, hogy félt minket, anyákat és újszülött babáinkat (Dr. Bene Éva: Az otthon szülés élettani kockázatai, MN, nov. 23.). Megnyugtathatom, hogy nem vagyunk tudatlanok. Első várandósságom során legalább tíz könyvet olvastam a szülésről és a gyereknevelésről. Második babám születése előtt még egy olyan tanfolyamra is jártam, ahol pontos ismereteket szerezhettem a szülés folyamatáról, a beavatkozásokról, a szoptatásról és még sok olyan dologról, amihez – érdekes módon – nem lehet máshol hozzáférni. Közben eltelt még három és fél év, és folyamatosan bővül a tudásom anyaként és várandósjóga-oktatóként is. A megszerzett információk birtokában mondom, csakis otthon és sehol máshol nem vagyok hajlandó szülni!
Hogy miért? Mert az otthon szülés biztonságos. Szeretném a figyelmébe ajánlani azt a nagy esetszámú tanulmányt, amely 2005-ben egy orvosi szaklapban, a Britisch Medical Journalban jelent meg Kenneth C. Johnson és Betty-Anne Daviss tollából. A vizsgálatban több mint ötezer észak-amerikai, otthon szülést tervező asszony vett részt. Az ő szülésük kimenetelét vetették össze hasonlóan alacsony kockázatú, kórházban szülő nőkével. A kutatók azt találták, hogy a szakképzett bábákkal történő otthon szüléseknél az orvosi beavatkozások aránya jóval alacsonyabb volt, mint a kórházakban. Azaz jóval kisebb arányban volt szükség epidurális érzéstelenítésre, gátmetszésre, császármetszésre, fogóra és vákuumra. A csecsemőhalálozási adatok a kórházihoz hasonlóan alakultak (1,7/1000). Egyetlen édesanya sem vesztette életét.
Megjegyzem, hogy sehol nem áll mentő az otthon szülő nő lakása előtt. A biztonságot nem feltétlenül a mentő jelenti, hanem a támogató légkör, a szeretett személy jelenléte. Erről Marshall H. Klaus, John H. Kennel és Phyllis H. Klaus 1993-ban megjelent, Mothering the Mother című könyvében olvashatunk. Ez magyarországi otthon szüléseknél ugyanúgy adott, mint külföldön. A hazai és más európai országok statisztikái is hasonló eredményeket mutatnak. A magyar bábák ugyanolyan képzettek, nemzetközi színvonalon dolgoznak, és nemzetközileg elismertek.
A magyar egészségügy nem visszamaradt, semmivel nem kevesebb, mint máshol a világon. Problémái nem a „lemaradásból” fakadnak. Pszichológusként szeretném még megjegyezni, hogy ha őszintén szívügyük az anya és a baba biztonsága, akkor szeretetteljes kötődésük és kettőjük egymásra találása is az legyen. A szakmai kollégiumnak ajánlom feltárni a szülés és a születés hatásait az emberi élet egészére. Pszichológiai és társadalmi szempontból nagyon fontos, hogy a mama és a baba ne legyenek szétválasztva a születés utáni napokban és hónapokban. Erre még ma sincs lehetőség a legtöbb szülészeti intézményben. Holott ez nemcsak az egyes ember életére gyakorol jelentős hatást, hanem a társadalomra is.
Három egészséges és boldog gyermek édesanyja vagyok, közülük a második és a harmadik otthon született. Az első családi okokból sajnos kórházban, és állítólag fertőzést kapott hat órával a születése után (otthon született gyerekeknél ilyen nem szokott előfordulni). Három napig külön helyezték el tőlem. Ennek és számos szükségtelen vizsgálatnak a hatására sírós baba lett. Remélem, a kötődő nevelés segítségével sokat gyógyíthattam rajta.
Üdvözlettel: Turi Nagy Éva
e-mail