Időnként személyeskedő vita folyt tegnap a fővárosi fenntartású színházak igazgatóinak kinevezésével kapcsolatban. Mint arról korábban lapunk is beszámolt, a főpolgármester a novemberben elfogadott színházi koncepcióra hivatkozva függesztette fel a kulturális bizottság december 6-i legális döntésének végrehajtását, azaz hogy az eddigi igazgatókat pályáztatás nélkül bízzák meg újabb ciklusra az érintett három színház vezetésével. A főpolgármesteri javaslatot az MSZP frakcióból hárman nem szavazták meg. A tíz fős SZDSZ frakcióból hárman támogatták a főpolgármester álláspontját, négyen tartózkodtak, hárman pedig a javaslat ellen voksoltak.
A vita során Bőhm András (SZDSZ), a kulturális bizottság elnöke egyebek közt kétségbe vonta a főpolgármester felfüggesztő döntésének jogszerűségét. Csomós Miklós (Fidesz) cáfolta azt, hogy a koncepció határozati részében szerepelne a kötelező jellegű pályáztatási előírás. Gy. Németh Erzsébet (MSZP) hiányolta a városvezetés egységes szemléletét, példaként említette, hogy korábban közműcégvezetőket és más színigazgatókat is pályázat nélkül neveztetett ki a jelenlegi városvezetés. Ellentmondásosnak nevezte John Emese SZDSZ-frakcióvezető azon álláspontját, hogy ezután csak pályázattal nevezzen ki vezetőket minden ágazatban az önkormányzat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az SZDSZ hetek óta nem támogatja azt, hogy az összevont János-kórház élére pályázatot írjanak ki.
Hock Zoltán MDF-frakcióvezető veszélyesnek nevezte a főpolgármester azon lépését, hogy személyi ügyben – szerinte jogszerűtlenül – felfüggesztette a szakbizottság döntését. Úgy vélte, hogy ezzel veszélyes precedenst teremt a főpolgármester.
A Magyar Nemzet kérdésére Csomós Miklós elmondta, hogy Demszky Gábor felfüggesztő döntésének sem jogi, sem racionális alapja nem volt, hiszen a főváros vezetése korábban jó néhány közműcég vezetői posztja mellett két fővárosi színház esetében is a pályáztatás nélküli megbízás mellett döntött. A fővárosi Fidesz-frakció korábban benyújtott egy olyan javaslatot, hogy a kinevezések minden területen pályáztatás útján történjenek, ennek értelmében természetesen vissza kellett volna vonni a pályázat nélkül kinevezett vezetők megbízatását, amire a főváros vezetése viszont nem volt hajlandó. Hogy a főpolgármester teljesen elvtelen, önkényes vezetési módszerei mögött mi húzódik meg, arról csak találgatni lehet – szögezte le a képviselő – az nyilvánvaló, hogy Márta Istvánt szerette volna eltávolítani a színházigazgatói székből, ehhez csak „takarásnak” kellettek a többiek.
Márta István úgy érzi, az elmúlt hetekben abszurd színjáték résztvevője vagy éppen nézője volt. „Magam sem értem, hogyan jutottunk idáig – mondja – hiszen három jól működő színházról van szó, amelyek tartalmi munkájával, gazdálkodásával soha semmilyen kifogása nem volt a tulajdonosnak, a közönség pedig szereti őket. Ha valakinek, akár Demszky Gábornak, akár a kultúráért felelős helyettesének, Horváth Csabának problémája volt a munkánkkal, akkor el kellett volna mondania.”
Az Új Színház tisztségében megerősített vezetője úgy véli, olyan mértékben túlértékelt problémává duzzasztották a főváros vezetői a kinevezési ügyet, amely mellett eltörpül a többi probléma, miközben a fővárosnak sokkal nagyobb, súlyosabb gondokat kell megoldania. „Ilyen helyzetben az értékeket, az azokat sugalló intézményeket, közöttük a színházakat őrizni, támogatni kell, nem pedig ellehetetleníteni. Egy társulat helyzetét bizonytalanná tenni, amelyben olyan művészek játszanak, mint Bánsági Ildikó, Takács Kati, Rudolf Péter, Eperjes Károly, Gáspár Sándor és sok tehetséges fiatal, meglehetősen furcsa dolog. A társulat nevében is mondhatom, örülünk, hogy vége ennek a bizonytalanságnak, mert a munka is állt emiatt egy ideig, márpedig sok tervünk előkészítésén, megvalósításán kell dolgoznunk. Remélem, a jövő év eleji költségvetési tárgyalásokon sem érnek bennünket kellemetlen meglepetések, nem lesznek drasztikus elvonások.”
Zelensky Brings Decision - Landmines Continue to Kill
