Fotogén fürdő kis testi hibákkal

Mindegyik budapesti fürdőnek egyénisége van. Mindegyik másra való, és itt nem a gyógyjavallatokra gondolok. A Rudas a test barátja. A fürdőzők tudományos igényességgel váltogatnak medencét, vagy az épp megfelelő időt eltöltve mindegyikben. A Gellért ámító kirakat, a Széchenyi vidám, csajozós/ pasizós hely. A Lukács pedig beszélgetős.

Persze, hogy beszélgetős, több mint egy évszázada járnak ide másnapos pesti bohémek és pletykaéhes művészek. Kész szerencse, hogy én nem vagyok egyik se, meg az – bár tudom, szégyenkeznem kéne miatta, és egy kicsit tényleg teszem is –, hogy még nem voltam a Lukácsban. Azért szerencse, mert nem vagyok a múlt foglya. A december 3-án próbaüzemre megnyitott gőzfürdőrészlegben ily módon nem azt láttam, milyen lett a régihez képest, hanem azt, hogy milyen – általában. Ezt a benyomást most megosztom önökkel, és ezúton a fürdő igazgatójával is, aki falragaszokon kért erre minket, régi és új vendégeket.
A Lukácsba megérkezni, hát az valami fantasztikus! Csoda a bérházak és kórházépületek között megbújó kis édenkert, és szeretnivaló az 1937-ben épült robusztus ivócsarnok, ahol söröskancsóba méri a fehér köpenyes néni a kellemesen meleg és büdös vizet. Ismertetőtábla ugyan nem igazít el az ivókúra módszertanáról, de az előbb említett néni készséggel segít. A személyzet itt barát – halk, tapintatos, visszahúzódó, érzem, hogy nem az ellenségem.
Nem csoda, ha vidáman lépdeltem a kerti sétányon, és elismeréssel olvastam a gyógyulásokat köszönő márványtáblákat. A Gellértben hasznos tapasztalatra tettem szert: ha egy fürdőnek van frissen felújított része, és annak van bejárata, azon menjünk be, mert ott nyilván a kiszolgálóhelyiségek is újak. Jelen esetben a Medencék, gőzfürdő feliratú mellékajtónak álcázott kapun kell benyitni, hogy az új kabinokhoz jussunk.
Amelyek tiszták, fehérek, szűkek és lelketlenek. Alumíniumvázon műanyag ajtók – egyáltalán nem illenek a törökfürdő és eklektikus budapesti bérház románcából született stílusba. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a kabinkákba nemhogy ágy nem fért, de fogas is alig, és jóval később arra is rá kellett jönnöm, hogy nemcsak itt nincsenek pihenőágyak, hanem egyáltalán sehol sincsenek. Pedig egy
többórás forró-hideg-bugyborék-masszázs kaland után nagyon jól- esne a rövid szundi, mint a Gellértben vagy a Rudasban.
A stílushibáért a termálba lépve bőséges kárpótlást kaptam. Igaz, a pára nagyon hiányzott. Szeretem, ha kinyitván a fürdőmennyországba vezető ajtót, megcsap a meleg gőz. Most nem csapott. Megölte a korszerűség, az európai szabvány és a légkondicionálás. A négy gyógymedence egyébként gyönyörű, tiszta, a frissen falra dobott mozaikcsempe rendkívül fotogén. A régi terméskő fal, amelyet a felújítás során kiszabadítottak a zöld csempék fogságából, a törökfürdők hangulatát borítja az áttört kupolájú, forró vizű körmedencére. Ami nem tudom, hány fokos, mert erről csupán a merülőmedencénél tájékoztat tábla. Annak 24 fok a hőmérséklete, ami a gőz utáni lehűléshez nem elegendő. A nagyobb termálfürdőkben szokásos medenceközi vándorlást nagy élménnyé tette a több helyen áttört falak miatt kellemesen átlátható tér, és az, hogy sikerült olyan járólapot lerakni, ami tényleg nem csúszik.
Vándoroltam hát, és közben beszélgettem, mert a Lukács beszélgetős hely. Persze, hogy mindenki a felújításról mondott véleményt. Hogy kevés a három zárható zuhany. Hogy alig van fogas, ami van, az is ronda, hogy a gőzben az egyik pad kibírhatatlanul forró, a hőlégkamra viszont nem elég meleg. Hogy a vízköpők nem köpnek, egyet meg is szüntettek. Hogy a medencék kisebbek lettek, mint régen, és hogy nem is termál a vizük. Na, ez utóbbit nem kellett volna. Mert ezután egyfolytában a vizet szagoltam, ami vicces látvány lehetett. De megállapítottam, hogy büdös, így olyan nagy baj biztos nincs. Igen ám, de az ezüstgyűrűmet nem színezte meg, ellentétben a kinti élménymedencével, ami viszont azonnal, és nagyon. Utánajártam: a próbaüzem elején kissé keverték a gyógyvizet, már nem teszik, de a szűrőberendezés sajnos kicsit ront a megszokott állagon. Ez van. És még egy úszás a kinti medencében, ami olyan érzés, mintha egy bel-budai gangon lubickolnék, majd pár perc dögönyöződés az élménymedencében.
A végén pedig egy korsó víz a csarnokban, és beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés.

Mankó: a Lukácsban nyolc medence van, ebből három szabadtéri, amelyek közül egy élmény. Gyógyjavallatok: ízületi betegségek és gyulladások, idegzsábák, porckorongsérv, gerincdeformáció, sérülések utáni állapotok. A gyógyvíz ivókúra formájában gyomor- és bélrendszer, epeutak és légzőszervek betegségeire jó. Nyitva tartás: hétköznap reggel 6-tól este hétig, szombaton és vasárnap ötig. A szekrényesjegy 1700, a kabinos 1900 forint időarányos visszatérítéssel. Cím: Budapest II. kerület, Frankel Leó út 25–29.