Hol lakik a délibáb?

Magánlevélben így vall a Mondák könyve szerzője, Komjáthy István a tervezett hortobágyi néprajzi kötetéről: „1947-ben, Debrecenbe kerülésem évében voltam kint először egész nyáron a pusztán, s már akkor elkezdtem gyűjteni a könyv anyagát, attól kezdve szinte minden vakációmat a pásztorok közt kint töltöttem, úgy jártam hozzájuk, mintha hazamentem volna. A könyv minden sora hiteles, saját élmény, vagy régi újságok, könyvek lapján megírt történet.” A munkával 1957-ben készült el, ám hiába próbálkozott a megjelentetésével – a kiadói cenzorok nem akartak a múlttal foglalkozni. Többször újraíratták a könyvet, ám a kézirat végül mégis a fiókban maradt.
Az Attraktor Kiadó a családtól kapta meg a legutolsó változatot több mint negyven évvel a szerző halála után. A köteten nem érződik az ötvenes–hatvanas évek levegője – a szerző az utolsó fejezetre hagyta a szükséges kompromisszumot. Tíz év múlva visszatér a pusztára, és megfiatalodva látja viszont – jegyzi meg. Egyik szegletébe kultúrotthon épült, az emberek a régi pásztorgúnyát tarka ruhákra cserélték, a földeken öntözőgépek festenek szivárványt az égre. Az Epilógust megelőző kilenc fejezet azonban hiteles képet ad. A Hortobágy krónikája bűbájos mű: elfeledett szavak, szokások, élethelyzetek leltára. Pusztai történetek, népdalok, csikósregulák és ízes beszélgetések teszik élvezetessé, és még azt is megtudjuk belőle, hogy hol a híres délibáb szállása: a kolompér virágzásakor például egy ürgenyílásba bújva rejtőzik el az őt keresők elől.
(Komjáthy István: A Hortobágy krónikája. Attraktor, Máriabesnyő–Gödöllő, 2006. Ára: 2400 forint)