A horvátok nem felejthetik el ezt a várost. Nálunk meg, szomszédság ide vagy oda, azt sem tudják, hol van Vukovár. A város melletti településen tartottak az elmúlt napokban ötven szakember részvételével egy nemzetközi tudományos szimpóziumot a Szerémség XIX. és XX. századi múltjáról. Eljöttek a tudósok Horvátországból, Boszniából és a Vajdaságból. Magyarországról nem. Pedig még néhány ezret számláló magyar szórványa is van e tájnak, ha nem fútta őket végképp szerteszét az elmúlt évtized. Nem beszélve a régebbi múltról. A középkorban Magyarország egyik leggazdagabb tartománya volt ez a régió, Mátyás király udvarában többnyire szerémségi borokat fogyasztottak. Az elmúlt két évszázadban is hozzátartozott a magyar népcsoport ehhez a vidékhez.
A tizedik alkalommal rendezik meg e hetekben a vukovári adventi ünnepségeket a városi múzeum és a ferences kolostor szervezésében. A rendezvénysorozat fő szervezője Ruza Maric, a múzeum igazgatónője. A Szent Fülöp- és Szent Jakab-templomban gyújtotta meg az első adventi gyertyát a város polgármestere. Népi együttesek és helybeli óvodások közreműködésével mutatták be a hagyományos szokásokat. A gyertyát ezután ünnepélyesen vitték át a városon az Eltz-palotába, a múzeum sok pusztítást megért és fölújított székhelyére. Ez az épület a város élni akarásának a szimbóluma. Rengeteg hercehurca után visszakapták a Szerbiába elhurcolt múzeumi tárgyak többségét. Advent második vasárnapján este a Horvát Kamarazenekar adott hangversenyt klasszikusok muzsikájából. Népművészeti és képzőművészeti kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők. Híres horvát művészek érkeznek ezekben a hetekben a városba, hogy növeljék az ünnepségek fényét, hogy érezhessék a helybeliek, mind aki visszatért, hogy az ország számon tartja városukat. Vukovár így a fölújított tradíciók, a visszaállított folyamatosság jelképe lehet.
Karácsony és a gőzgombócok
