Néhány pontban az SZDSZ ideológiájáról

A november 21-i szakszervezeti tüntetésen kesergett mellettem egy középkorú hölgy, hogy miért van az, hogy nálunk maguk a kormányerők szolgálják a multikat a lakosság ellenében, miért verik szét az egészségügyet, a közlekedést, az oktatást, miközben a cseheknél, lengyeleknél, sőt a románoknál ilyesmi elképzelhetetlen.
Azért, asszonyom, fordult hátra egy kucsmás férfiú, mert náluk nincs SZDSZ. Számolja össze, kérem, hogy hány devianciapárti politikai akció zajlott az elmúlt húsz évben az antiszemitizmusszítástól a bűnözés „megélhetési” cím alatti pártolásán át a narkószabadságig, a nemzeti jelképek szidalmazásától a kórházak mostani elcsaklizásáig. Utána tessék megnézni, hogy ott állt-e mögötte az SZDSZ. Nyakam rá, hogy kivétel nélkül minden lélek- és országrontó disznóság hátterében meg fogja találni.
A hölgy elgondolkodott, s tétován megjegyezte: liberális párt mindenütt akad. Persze, felelte a kucsmás, minden van mindenütt, de ilyen sehol nincs.
Már csak egy százalékon állnak, próbálkozott a nő. Sok! Emelte föl ujját a kucsmás, rengeteg! Annyi bőven elég nekik, hogy a szoci Böszme Bábszínházat mozgassák. Majd, ha kicsikarjuk a gyors választást, és ott nulla egész nulla, nulla, nulla egyet szereznek, akkor föllélegezhetünk. Talán.
1990 elején társszerzője valék egy cikknek, amely annak idején heves vihart kavart. Első közlését – A bolsevista politikai stílusról – a jakobinusoktól a szabad demokratákig, 1990. március 20. – újabbak követték, még röplapot, sőt plakátot is készítettek belőle általam ismeretlen személyek.
A cikk azt mutatta ki, hogy a jakobinusok, a bolsevikok és a szabad demokraták ugyanazt a szellemiséget jelenítik meg a közéletben, tehát utóbbiak színlelik, hogy antikommunisták volnának, valójában átöltözött örökösök. E három politikai irányzat természetesen különbözik aszerint, hogy más-más korban működtek, de egyezik abban, hogy cégérük egyaránt hamis, ők aztán mindent tudnak, ők a szürkeállomány, ami nem más, mint az ideológiájuk, amit törik-szakad kipróbálnak a népen – á la Mengele – teszem hozzá három évvel korábbi lakitelki beszédemből.
Bocsássuk előre, hogy az ideológia hatalomtudomány, igazságtartalma nincs.
A mai politikai mezőnyben a Fidesznek, mint hajdan az MDF-nek, a gyűjtőpárt jellegéből következően nem is lehet ideológiája. Az európai kereszténydemokrata pártszövetség tagja, de emellett nemzeti liberális értékeket is vall, s rá maradnak a klasszikus baloldali feladatok: a szegények, a családok, a munkavállalók gondjai – ami természetesen a keresztény eszmekörnek is szerves része. A KDNP-nek nem ideológiája van, hanem vallása. Az MSZP az a nagy böszme kutya, amelyet a farka csóvál. Ideológiája a hazugság, amit Horn Gyula fogalmazott meg tökéletesen: Na és? Bármi áron megszerezni a hatalmat, mert az pénz. A párt szavazói bankárok, nagybirtokosok, gyárosok, valamint mai és régebbi hű kizsákmányoltjaik, akiket szoci dumával az orruknál fogva vezetnek. A párt időszerű nézeteit az SZDSZ rágja a szájába, s dönt a tettekről, mert tudja, meri, teszi.
Honnan tudja?
2006 februárjában a párt akkori elnöke világosan megmondta. A régi kérdésre, hogy miért léptek szövetségre a szocikkal, Kuncze úr nyíltan felelt: külföldi barátaink kértek erre. Bogár László és más okos emberek régóta írják, hogy ez a párt a nemzetközi nagytőke első számú budapesti helytartója. Ez ideológiájának első pontja, s a többi is ebből következik. A Kossuth téri hölgy érdeklődésére visszautalva megjegyezhetnénk, hogy „külföldi barátok” pártja nyilván nem ülhetne a cseh vagy lengyel parlamentben, és sehol, ahol él a nemzeti önbecsülés, s még inkább az önfenntartási ösztön szikrája…
Az első pont tartalma egyrészt a globalizmus maga, tehát a multiknak az egész bolygóra kiterjedő haszonszerző, életellenes és felelőtlen csandala-uralma, másrészt annak fölismerése, hogy ez a trendi, tehát ebbe a vitorlába kell kapaszkodni, innen csurran-csöppen, utánunk az özönvíz, harmadrészt pedig ezt kell kiszolgálni.
A második pontról a párt sokszor és sokat ideologizált, a multik által fönntartott helyi és világsajtó, valamint értelmisége lelkendező támogatásával: kisebb állam, privatizáció, melegházasság, narkószabadság stb. A multik terjeszkedését ugyanis akadályozza, ha egy ország erős. Elsőül, ha tulajdona van. Milyen alapon a bennszülötteké, ha lehetne a miénk? Ezért addig kell sulykolni, hogy „az állam rossz tulajdonos”, amíg a vademberek elhiszik, és üveggyöngyért odaadják atyáik vérén és saját verejtékükön szerzett javaikat. Ezért kell például fillérekért, örökáron odaadni a multiknak az évi 1600 milliárdot tejelő egészségügyet. Ezért kapott a Hankook olyan kiváltságokat, amilyeneket a váci püspök sem élvezett a középkorban.
Erős egy ország akkor is, ha hite van. Ezért támadja a „külföldi barátok pártja” a történelmi egyházakat, s támogatja a kereskedelmi szektákat meg a különféle devianciákat, a „másság tiszteletét”. Mintha valami attól volna jó, hogy más. A ráksejtet vajon szeretik? Eléggé más…
Erős egy ország akkor is, ha ép a társadalom szövete. Ezért támogatja a drogfogyasztást, a multikultit, ezért mesterkedik a nemzeti tudat, a hagyományok lerombolásán. Pontosan tudja, hogy például a turulnak vagy az Árpád-sávos zászlónak semmi köze Szálasiékhoz, de azt is tudja, hogy a külföldi újságíró, de a magyar nép zöme sem ismeri a tényeket: erről maga gondoskodik propagandistái – multisajtó itt is, ott is, haha! – és oktatási miniszterei által.
Erős egy ország akkor is, ha normális. Ezért szítja e párt a gyűlöletet a népcsoportok, a nemek, a nemzedékek, a kül- és belföldi magyarok, a politikai erők és nézetek között. Jól tudja, hogy a homoszexuálisok társkapcsolatai jogilag rendezettek, illetve rendezhetők. Házasságuk szorgalmazása egyedül a többiek bosszantását, a homoszexuálisok megutáltatását, ennek viszonzását, szóval egy jó erős ördögi kör kialakítását szolgálja.
Az SZDSZ pökhendi ideológiája egyértelműen a Magyarország nevű történelmi-nemzeti-kulturális képződmény felszámolására irányul. Ezért szállja meg minden ciklusban – társadalmi támogatottságától függetlenül, az MSZP alázatos hozzájárulásával! – azokat a minisztériumokat, amelyek rombolásának éppen időszerű kulcspontjai. Célját nem is titkolja, az őslakók képébe vágja úton-útfélen; ennek ellenére akad még egy-két százalék, aki nem hisz a fülének.
Mostani lebutítottságukban a bőrükkel kezdtek gondolkodni, s lassan kezdik érezni. Ha ez az érzés elég erős lesz, akkor az ország mostani, Mohácsot felülmúló válságában nem tehetnek egyebet, mint a már fölébredt többséggel együtt 1. kicsikarják a kormány lemondását, 2. az Országgyűlés föloszlatását, 3. alkotmányozó gyűlés összehívását, amely egy valóban demokratikus alaptörvényt szerkeszt, s kiküszöböli, hogy a mai katasztrófát előidéző természet-, közösség- és emberellenes erők a jövőben hatalomra jussanak.

A szerző író