Tőkés László egyéni jelölt a szavazatok 3,43 százalékát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség pedig a voksok 5,52 százalékát szerezte meg, így az erdélyi magyaroknak három képviselőjük lesz Brüsszelben – ez a vasárnap megtartott romániai európai parlamenti választás mérlege. Két református pap (a királyhágó-melléki egyházkerület püspöke mellett az RMDSZ színeiben Sógor Csaba) és egy megalkuvásra hajlamos politikus (Frunda György) jutott mandátumhoz. Miközben a magyarok száma Romániában az összlakosság hat-hét százalékát teszi ki, voksokban számolva kilenc százalékot tudtak öszszeszedni. Ez azért volt lehetséges, mert a magyarlakta megyékben bőven az országos (harminc százaléknál is kevesebb) átlag fölött mentek el szavazni. Az országos listavezető Hargita megye lett 45,81 százalékos részvétellel, és itt is Tőkés kapta a legtöbb szavazatot: Székelyudvarhelyen 59:41 arányban győzött, Gyergyószentmiklós körzetében kilenc százalékkal, de akad olyan település (Gyergyócsomafalva), ahol a püspök háromszor annyi szavazatot kapott, mint az RMDSZ. Kovászna megyében Tőkés 45,77 százalékot nyert el, az RMDSZ-nek mindössze 28 jutott (errefelé laknak románok is, a maradékot ők vitték el). Ha más oldalról közelítjük a számokat, szembetűnő, hogy az RMDSZ-re hetvenezerrel kevesebben szavaztak, mint ahány támogató aláírást gyűjtött össze a párt a voksolást megelőzően. (Romániában nem kopogtatócédulával szereznek jogot a jelöltek a szavazáson való részvételre, hanem támogató aláírással.) Ez nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy az emberek a pártaktivistáknak nem mernek nemet mondani (a tulipánosok az aláírásgyűjtés során mindent bevetettek azért, hogy elhalásszák a püspök elől a potenciális támogatókat), de a szavazófülke magányában már mernek ellenzékiek lenni.
– A verseny és az alternatívák közötti választás lehetősége mozgósította az erdélyi magyar választókat, az RMDSZ hálás lehet, hogy Tőkés személyében kihívóra lelt – kommentálta Bakk Miklós politológus a vasárnapi választás kimenetelét. Szerinte Tőkés indulása nélkül a párt bizonyosan nem érte volna el az átlagon felül szerzett százalékarányt.
A tulipánosokat különben a szórványban élő magyarok juttatták mandátumhoz, a párt a legutóbbi voksolás eredményéhez képest százötvenezer szavazót vesztett, így negyvenszázalékos országos részvétel esetén (egy parlamenti választás során legalább ekkora várható) nem ugrotta volna át az ötszázalékos küszöböt. Az eredmény boncolgatása helyett ássunk mélyebbre a romániai magyar politikai elit bugyraiban. Az RMDSZ ugyan ernyőszervezetként indult (és most is annak hirdeti magát), de kiszorultak belőle a másként gondolkodók – elsősorban a konzervatív tábor. A püspöktől is megvonták a tiszteletbeli elnöki tisztséget, és a szervezet vezetésében a baloldali kötődésű emberek vették át a totális hatalmat.
Markó Béla költőként ugyan nem volt egyértelműen besorolható, de behódolt az Elena Ceausescu kémiai kutatóintézetében szocializálódott Verestóy Attila, az Iliescu-féle utódpárttal fű alatt tárgyaló Frunda György (aki magyarul 1989 után tanult meg rendesen) és a szintén baloldali Borbély László előtt. A pártelit aztán módszeresen tisztogatni kezdte a civil világból is a másként gondolkodókat: a támogatások fejében saját emberei kerültek hatalomra az erdélyi magyar kulturális életben és a sajtóorgánumok döntő többségében. Jó esetben hozzáértő, de hangsúlyosan baloldali érzelmű emberek, máskor pedig műveletlen, ám könyörtelen pártkatonák. A zömében konzervatív érzelmű erdélyi magyar közösség áthangolása évekkel ezelőtt megkezdődött – és ehhez a baloldali–liberális magyar kormányok hathatós támogatást nyújtottak.
Éppen a kampányfinisben vált a legjobban érzékelhetővé a folyamat: az RMDSZ-hez közeli Veres Valér kolozsvári szociológus nyilvánosságra hozta a Kárpát Panel, 2007 elnevezésű felmérést, amelyet többek között a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány végzett.
Néhol meghökkentő állításokat tartalmaz az Erdélyre vonatkozó rész: az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát, és „a megkérdezettek többsége azt nyilatkozta: nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest”. A kutatók bevezetnek egy új fogalmat is: a „szétfejlődést”, amely csaknem egy évszázada tart, ám most felgyorsult. Az erdélyi magyarok többsége (53,8 százalék) szabadon is Romániát választaná lakhelyéül – állítják a kutatók –, és a megváltozott, vagyis kettős nemzeti identitás annak tulajdonítható, hogy „a romániai magyarság helyzete folyamatosan változik, és egyértelműen pozitív irányba”. Fokozódik a romániai magyarok otthonosságérzete, amelynek „egyik fontos összetevője az RMDSZ folyamatos és proaktív szerepvállalása a román állami intézményrendszerben”.
A személyes tapasztalatnak nagymértékben ellentmondó felmérés szerint a megkérdezett magyaroknak csak 82 százaléka tartja magát magyarnak, 65 százalékuk viszont románnak is. A felméréssel kapcsolatban Veress László politikai szakértő lapunknak elmondta: a „többes identitás” kifejezés már Gyurcsány Ferenc beszédeiben is felmerül a határon túli magyarsággal kapcsolatban – a kormányfő szerint ezt és nem a magyarságtudatot kell erősíteni bennük anyaországi támogatással. A budapesti baloldali–liberális értelmiség legfőbb problémája, hogy a 87 éve Romániában élő magyarság nem tanult meg Romániában élni, integrálódni (például csak a budapesti miniszterek nevét és nem a bukarestiekét tudja kapásból felsorolni). Számukra jó hír, hogy elindultak a „romániai állampolgári integráció útján”, mert az RMDSZ „proaktív politikát folytat”.
– Az a feladat – véli az elemző –, hogy újabb és újabb nyelvi-fogalmi-mentális trükkökkel leépítsék és elsorvasszák a magyar nemzeti kötelékeket, határokon innen és túl egyaránt. A „többes identitás” konstruált valóság, amely arra hivatott, hogy demoralizálja azt, akire ráaggatják. A többes identitás egyébként – leszámítva néhány egészen kivételes, történelmi okokra visszavezethető esetet – szociológiai értelemben átmeneti állapot a „régi” és az „új” identitás között, azaz az identitásvesztés szakaszaként fogható fel. Tehát a többes identitás gyurcsányi elmélete a magyar asszimiláció elősegítésének eszmei megalapozása. Ezt a politikai elméletet és gyakorlatot hivatott alátámasztani a határokon belüli és kívüli jó néhány tudományos műhely, többek között a közvélemény-kutatók. Az ő feladatuk primer adatokat szolgáltatni a médiának és az elemzőknek, akik majd továbbgörgetik az elméletet. Mindig lehet olyan leheletfinoman csúsztatni a szakmaiság határain belül, például egy közvélemény-kutatási kérdéssor összeállításánál a nemzet, nemzetiség, állampolgárság fogalmainak tudatos összekeverésével, vagy akár hamisítani, hogy az a megrendelő érdekeit szolgálja. A helyzetet bonyolítja, hogy 2004. december 5. óta, illetve a gyurcsányi Magyarország morális állapota miatt a Kárpát-medencei magyar közösségek és az anyaországiak között talán sohasem volt ennyire terhelt a viszony érzelmileg. A magyar közösségek – a magyarországival együtt – nem „szétfejlődtek” az utóbbi nyolcvan évben, hanem legfontosabb létmutatóikban azonos irányban hanyatlottak. Gondoljunk csak a népességfogyásra, a közösségi erőforrások fölötti ellenőrzés elvonására és korlátozására, a társadalom-lélektanilag is értékelhető közösségi megkeseredésre és a folyamatos mentális agresszióra – fejtette ki Veress László.
– Az említett kolozsvári alapítványon túl a Magyarországon és négy szomszéd ország magyar közösségében 2006-ban 2800 fős mintán elvégzett kutatás további résztvevője volt a somorjai Fórum Intézet, a beregszászi Limes Társadalomkutató Műhely és a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság – tájékoztatta lapunkat Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, hozzátéve, hogy a több mint egy éve tartó munkát 2007 októberében fejezték be, s november 15-én nyilvános tudományos vitát rendeztek róla. Ennek hírei keveredtek össze a romániai választások homokviharaival.
– A kutatás tizenkét témaköre közt a nemzeti, állampolgári, regionális, kulturális, nyelvi identitások kölcsönhatásait külön elemezték. A kisebbségi közösségek, köztük az erdélyi magyaroknak a magyarországi magyarokétól részben eltérő – nyelvi-kulturális, nemzeti, állampolgári, politikai, regionális – többes identitásáról lehet és kell is vitatkozni – mondja Szarka László. – De csak a kisebbségi magyar valóságot politikai felhőjátékokkal felcserélve lehet gyurcsányi ármányként vagy balliberális értelmiségi mákonyként értelmezni a kutatásokat. Az immár közel kilencven éve más országokban élő magyarok többségének anyanyelve a magyar – fejtette ki az intézet igazgatója. – Ugyanakkor a többségi nemzet nyelvét elsajátítva kétnyelvűvé váltak. Ez pedig kihat identitásuk alakulására. A magyar anyanyelvű, magyar nemzeti identitású, de kétnyelvű és a szomszéd országokban élő magyarok elsődlegesen az adott országok országos, helyi beszédközösségeinek részesei. Ezt a jórészt csak a médián keresztül, azaz passzívan elérhető, magyarországi beszédközösség nem tudja mindenben kiegyensúlyozni. Az adott államok lojális állampolgáraiként és a regionális magyar nemzeti közösségek tagjaiként állampolgári identitásukban a történeti és a jelenlegi magyar államhoz főként érzelmileg kötődnek. A magyarországi politikai identitások is csak részben jelennek meg változatlan formában körükben.
Szarka László szerint ezekben a kérdésekben elemzésekre, tárgyszerű vitákra, nem pedig politikai ráolvasásokra van szükség. A magyar–magyar párbeszédben éppúgy, mint a magyarországi politikai állóháborúban.
A vasárnapi eredmény mindenesetre új helyzetet hozhat Erdélyben. A kampányfinisben a Magyar Polgári Szövetség képviselői Bukarestben leadták az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat. Kérdés, hogy a még mindig kormányon lévő RMDSZ-nek lesz-e elég ereje és bátorsága újra meghiúsítani a vetélytárs rajthoz állását. Ha nem, akkor a jövő tavaszi önkormányzati választásokon a Székelyföldön jelentős konkurenciával és térvesztéssel számolhat. A konzervatív tömörülés célja, hogy a választások eredményével arányosan osztozzanak a parlamenti helyeken, mert külön-külön egyik pártnak sincs esélye az ötszázalékos küszöb átlépésére. Tőkés már a választások estéjén jelezte szándékát, hogy folytatná a tárgyalásokat Markó Bélával, de eddig érdemi válasz helyett csak goromba nyilatkozatokat kapott. Frunda szerint Tőkés indulása nélkül öt-hat képviselője lenne Brüsszelben az erdélyi magyarságnak, és a különbség a püspök lelkén szárad. Ha az RMDSZ nem tanul az eredményből, a reformok és a kiegyezéssel kialakítható új politikai szerkezet helyett az anyaországihoz hasonló politikai állóháború alakulhat ki Erdélyben.
Egy tanulsággal azért gazdagabbak vagyunk, és ezt nem árt itthon sem megtanulni: a mindenáron összefogás hamis illúziójánál hatékonyabb a demokratikus versenyhelyzet. A rendszerváltás után tizennyolc évvel nagykorúvá vált az erdélyi magyarság, és élni tudott a választás lehetőségével, így a vártnál több képviselővel lesz jelen Brüsszelben.
A cikk elkészítésében közreműködött Pósa Tibor
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
