Privatizáció helyett jobb az „ajándékozás”?

A települések szeretnék megkapni a privatizálhatóvá tett öt regionális vízközműtársaság tulajdonjogát – méghozzá ingyen. Erre ugyan a törvény lehetőséget ad, ám kérdés, eltekint-e a kormány a szolgáltató cégek koncesszióba adásáért remélhető tetemes összegtől. A szakma szerint megfelelő szabályozás esetén lenne létjogosultsága a helyhatóságok elképzelésének, ám a kormánynak még nincs az ügyben hivatalos álláspontja.

Esztergom – 35 másik térségbeli önkormányzattal együtt – szeretne hozzájutni az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. kisebbségi tulajdonához, ráadásul ingyen. Az érvényben lévő szabályozás szerint ugyanis – elméletileg – az állam mellett kizárólag az önkormányzatok szerezhetnek részvényhányadot a közműveket működtető társaságokban. Az új vagyontörvény létrejöttekor azonban az öt, még állami kézben lévő regionális vízműcég bekerült a szabadon privatizálható vagyont tartalmazó kalapba.
A regionális vízközművek által ellátott önkormányzatok elsősorban ellenőrizni akarják az állami társaságok működését, másrészt szerepet szeretnének játszani településük vízdíjának kialakításában is. – Jelenleg a vízellátás üzemeltetése teljesen külön működik az önkormányzatoktól – mondta megkeresésünkre Meggyes Tamás esztergomi polgármester, indokolván, miért vetettek szemet a társaságra. A város tavasz óta országosan már nagyjából kétszáz önkormányzatot gyűjtött össze, amelyek a többi négy regionális vízellátó üzemeltetésében vennének részt. Meggyes Tamás szerint a vízműveket hatékonyan lehetne működtetni önkormányzati társulásokban. Így nem aprózódna el a közművagyon, és a települések egymást ellenőrizhetnék. A polgármester attól tart, hogy amíg valós kormányzati szándék lesz a regionális társaságok átadására, addigra már hoszszú távra eladják ezek üzemeltetési jogát magáncégeknek.
Ányos József, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke szerint érdemes lenne tárgyalni az önkormányzatok keresetéről. – Egyszer már az állam átadta a közművagyon döntő többségét az önkormányzatoknak, így nincs érv arra, hogy a regionális ellátó-rendszerek és üzemeltetők az állam kezében lennének a legjobb helyen – hangsúlyozta. Úgy látja, nem feltétlenül egészséges az a helyzet, amikor az állam látja el a tulajdonosi, a szabályozási és az ármeghatározó szerepet is, pedig jelenleg ez történik. Ugyanakkor Ányos József véleménye szerint csak úgy lenne érdemes az önkormányzatok kezébe adni a regionális ellátókat, ha előtte levonnák az elmúlt 17 év tapasztalatát a települések vízközműkezelésében, és ez alapján megfelelő szabályozást alakítanának ki. – Ha például egy vízközműtörvény lefektetné a tulajdonos számon kérhető kötelezettségeit, akkor az önkormányzatok el tudnák dönteni, hogy képesek-e ezeknek megfelelni, tudják-e ezek alapján biztosítani az ellátást – mutatott rá a szakember. Mindemellett fontosnak tartaná azt is szabályozni, hogy az önkormányzat mint tulajdonos ne juthasson olyan bevételhez a vízközműből, amit nem a vízszolgáltatás fejlesztésére használnak fel.
Bár Esztergomot levélben értesítette a kormány az elképzeléssel kapcsolatos álláspontjáról – úgy tudjuk, hogy ez inkább elutasító volt –, lapunkkal a Miniszterelnöki Hivatal azt közölte, hogy jelenleg a vagyontörvény végrehajtásának szabályozását alakítják ki, s amíg ez nincs kész, hivatalosan nem tudnak reagálni az önkormányzatok tervezetére. Egy biztos: ha az önkormányzatok ingyen jutnának hozzá a közművagyonhoz, azzal a költségvetés jelentős bevételtől esne el. Ha viszont a településeknek tényleges áron kellene megvásárolniuk a szolgáltatótársaságokat, aligha tudnák kigazdálkodni a szükséges összeget.

Tíz százalékkal emelik a vízdíjat? A Magyar Víziközmű Szövetség (MVSZ) jövő évre vonatkozó ajánlásában legalább 10-12 százalékos vízdíjemelést tartana szükségesnek ahhoz, hogy – mint írják – az ágazatra vonatkozó, a kormány által is támogatott EU-célok megvalósításának esélyei megmaradjanak. Ezt többek között azzal indokolják, hogy a szolgáltatás terjedelmében és színvonalában is komoly változások jelentkeztek. Emellett felhajtja a tarifát az infláció alakulása, illetve a kiemelt költségelemek – mint például a villamos energia, gáz és üzemanyag – drágulása. Ráadásul számolni kell azzal is, hogy a 2007. évi díjtervezés időszakában előre jelzett makrogazdasági mutatók jelentősen eltértek a valóstól, így ezek a különbségek a tavalyi árképzésben nem jelentek meg.