Sok idő kell még a kilábaláshoz

A hazai gazdaságkutató intézetek sorra vesznek vissza az idei és a jövő évi GDP-bővülési előrejelzéseikből, s a szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi stagnálás hátterében álló gazdasági folyamatok miatt a növekedés mértéke még 2009-től is csak nagyon szerény marad – legalábbis az általunk megkérdezett közgazdászok erre számítanak.

A reálkeresetek csökkenésével, a belső kereslet visszaesésével, a beruházások elhalasztásával és a váratlanul rossz mezőgazdasági eredményekkel magyarázza a legtöbb gazdaságkutató az idei gazdasági egy helyben toporgást. Az egyszázalékos „fejlődés” mögött álló, átmenetinek tűnő folyamatok mögött azonban olyan gazdaságszerkezeti problémák állnak, amelyek tartósan lefékezik a magyar bővülést, és amelyek hosszú távú hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok. A csapdahelyzetből történő kilépést számos olyan ok nehezíti, amelyeket gyorsan aligha lehet orvosolni.
Palócz Éva, a Kopint-Tárki gazdaságkutató vezetője szerint elképzelhető, hogy a növekedés még 2009-ben is elmarad a potenciális
4 százalékos ütemtől, ami főként a régió országainak 6-8 százalékos bővüléséhez képest különösen alacsony. Palócz lapunknak hangsúlyozta: a legnagyobb bizonytalanságot az jelenti, hogy idén a több mint négy százalékkal csökkenő reáljövedelmeket a lakosság még hitelfelvételekkel próbálja pótolni, ez a lendület azonban előbb-utóbb kifullad, és marad a tartósan alacsony fogyasztásnövekedés. A Kopint- Tárki vezetője a beruházásokat illetően elmondta: az állami beruházások szintje egészen biztosan csökkenni fog, kérdés, hogy a magánberuházások növekedése és az uniós forrásból támogatott fejlesztések ezt milyen mértékben tudják ellensúlyozni.
Nem véletlen, hogy a kormány egyre távolabbra tolja ki a várható növekedés időpontját, a megszorítások mellett ugyanis nem történtek meg a fejlődést elősegítő szükséges reformok – fogalmazott Cséfalvay Zoltán közgazdászprofesszor. Az egyetemi tanár szerint az adóemeléseken kívül nem került sor sem az adók, sem a regionális szervezetek, sem pedig az államigazgatás átalakítására, így az alacsonyabb államháztartási hiány hosszú távú fenntarthatósága nem biztosított. Cséfalvay szerint az uniós források gazdaságélénkítő hatásában bízók reményei is túlzottak: a nettó forrásbeáramlás a GDP egy százalékát sem fogja elérni, mivel a tagdíjbefizetéseket és az önrész előállítását is garantálnunk kell.
Az igazi kérdés nem az, hogy az idei bruttó hazai termék (GDP) pontosan hány százalékkal bővült, vagyis inkább stagnált, hanem az, hogy e mögött a siralmas adat mögött valójában a hazai széthúzó gazdaságok állnak – fogalmazott lapunknak Bogár László közgazdászprofesszor, aki szerint az exportra termelő, főként külföldi tulajdonú vállalatok termelésének bővülése és a hazai kisebb vállalkozások teljesítményének visszaesése együttesen adja ki az egyszázalékos „növekedési ütemet”. Az exportérdekeltség ugyanakkor hosszú távon nem sokat hoz a társadalomnak Bogár szerint, mivel az alkalmazottaknak fizetett alacsony bérek és a profit oroszlánrészének külföldre menekítése csak minimálisan járulhat hozzá a kilábaláshoz. – A mostani GDP-adatok mögött az állami szektor 15 százalékos visszaesése, a hazai kis- és középvállalkozások 3–5 százalékos zsugorodása és a multik 7–10 százalékos növekedése áll – érvelt az egyetemi tanár, aki szerint egyre homályosabb, hogy 2009-től vajon miként indulhatna meg a kibontakozás.
Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője lapunknak egyenesen úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi feltételek mellett egyáltalán nem látható kitörési pont. Alapproblémaként Suppan a 2002-es év költségvetési kiadásainak rossz szerkezetét jelölte meg: az akkori túlköltekezéssel ugyanis nem a gazdaságfejlesztésbe áramlottak pénzek további forintokat fialva, hanem egy olyan eladósodási folyamat indult meg, melynek a jelenlegi óriási kamatteher a következménye. Suppan szerint a lakossági fogyasztás zuhanása a legaggasztóbb, a reálbérek csökkenése, illetve nagyon lassú növekedése miatt ezen a területen sem várható belátható időn belül jelentős előrelépés. A gazdaságkutatók szerint a jelenlegi csapdahelyzet okozta kilátástalanság elsősorban a hazai vállalatok versenyképességéhez kapcsolódik. A munkaerőt terhelő adók, járulékok ugyanis jövőre sem csökkennek, a korábbi „átmeneti” adóemelések már beépültek a költségvetésbe, így az alkalmazásban lévők számában szintén nem várható fellendülés. A mentőövként emlegetett exportvezérelt gazdaságunkra pedig árnyékot vet a legfontosabb piacunknak számító német kereslet jósolt lanyhulása.

Elvonásokból nem lehet építeni. A GDP az idén jó esetben 2 százalékkal bővülhet, de jövőre és 2009-ben is csak 2,4-2,5 százalékkal nőhet, mivel a növekedést előzmények nélkül nem lehet felpörgetni – jelentette ki Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke szerdán a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) a közpénzekről rendezett konferenciáján Budapesten. – Elvonásokból nem lehet építeni, csak stabilizálni, ezért is van szükség olyan tervek kidolgozására, amelyek a jelenlegi optimista számok elmaradása esetén érvénybe léphetnének – mondta. Kovács szerint a közpénzek körüli homályhoz az is hozzájárul, hogy máig nem tisztázott az állami feladatok köre sem. – Valóban következmények nélküli országról beszélhetünk abban az értelemben, hogy a politikai döntéshozók sokszor nincsenek tisztában az új törvények valódi hatásaival – mondta az elnök, aki hozzátette: a legfontosabb átalakítások előtt korrekt és nyilvános hatástanulmányokra lenne szükség.