Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, és végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 3-án követte Bosznia-Hercegovina.
A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget. A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, és közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát.
A háború egyik legtragikusabb fejezete a boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta Srebrenicához kötődik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt Srebrenicát is védett övezetté nyilvánította, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt.
A könnyűfegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladics tábornok vezette szerb erők támadásának, és 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt várost.
Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek azonban a Srebrenica határában felállított ellenőrző pontokon – a békefenntartók szeme láttára – leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították tovább.
Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló szerb dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a településen. A holttesteket a napokig tartó vérengzést követően tömegsírba temették, később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették.
A város környékén több mint 50 tömegsírt tártak fel, és még mindig bukkannak újabbakra.
Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a tetem legalább kétharmad részét fellelik.
A történteket a délszláv háborúkban elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben népirtásnak minősítette.
A fő felelősként megnevezett Ratko Mladics hadseregparancsnok és Radovan Karadzsics akkori boszniai szerb elnök évekig bujkált, de végül elfogták és kiadták őket Hágának.
Előbbit 40 év letöltendő börtönbüntetésre, utóbbit pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a nemzetközi jogi testület, jelenleg mindketten büntetésüket töltik; a Srebrenicában történtekért a hágai Nemzetközi Törvényszék és a délszláv nemzeti bíróságok félszáz embert ítéltek súlyos börtönbüntetésekre.
A boszniai szerb hatóságok azt elismerik, hogy Srebrenicában szörnyű bűncselekmények történtek, de szerintük a gyilkosságokat nem lehet népirtásnak minősíteni. Először azt állították, hogy a város bevételekor legfeljebb kétezer bosnyák esett el, és mindannyian katonák voltak.
A boszniai szerb kormány az események után kilenc évvel, 2004-ben jelentést fogadott el, amelyben elismerte, hogy előre kitervelt, 7800 áldozatot követelő vérengzés történt és bocsánatot kért a mészárlásért.
A nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője 2021-ben törvényen kívül helyezte a srebrenicai népirtás tagadását, de a jogszabály végrehajtását a boszniai Szerb Köztársaság megtagadta. A boszniai szerb parlament 2024-ben elvetette a húsz évvel korábbi,
a nemzetközi közösség nyomása alatt készült
jelentést, és egy újat fogadott el. Eszerint a Srebrenicában történtekre nem használható a népirtás kifejezés, mert a bosnyák áldozatok száma eltúlzott, 1500-2000, legfeljebb 3000 embert gyilkoltak meg. A szerb közvélemény ma is úgy tartja, a srebrenicai mészárlás egyfajta bosszú volt, válasz a boszniai muszlimok által a háborúban a szerbekkel szemben elkövetett kegyetlenségekre.
Tomiszlav Nikolics szerb elnök 2013-ban bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért, de kijelentette, hogy a bűncselekményeket
a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el,
2015 júniusában hasonló kijelentést tett Alekszandar Vucsics akkori szerb miniszterelnök, jelenlegi államfő is, akit az akkori srebrenicai megemlékezésen kifütyültek.
Az Európai Parlament 2009-ben július 11-ét a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapjának nyilvánította, az ENSZ Közgyűlése 2024. május 23-án szavazta meg az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapját, amelyet minden évben július 11-én tartanak meg.
Az előterjesztést 84 tagállam támogatta, 19 ellenezte, 68 tartózkodott. A mészárlásról minden évben emlékmenettel emlékeznek meg, ellentétes irányban haladva az egykori menekülők útvonalán, s a Potocari falunál emelt központi emlékhelyen újabb áldozatok maradványait temetik el – olvasható a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának összeállításában.
Borítókép: Minden évben sokan látogatnak el a potocari emlékhelyre július 11-én, hogy tiszteletüket tegyék a népirtás áldozatai előtt (Fotó: AFP)
