Széfek és tolvajok

Horváth Ágnes bejelentette, hogy a kórházi lopások elharapózása miatt ezentúl minden kórházi ágyhoz egy személyi széf fog tartozni. A széfek beszerzése 600 millió forintba kerül. A tekintélyes volumenű beruházást a minisztérium vállalja magára. A miniszter asszony sugárzó arccal be is mutatta a kisméretű széfet, amely majd megoldja az egészségügy sürgető problémáját.
Kétségtelen, hogy a főváros kórházaiban gyakoriak a fosztogatások, vannak kifejezetten kórházi lopásra szakosodott, besurranó tolvajok, sőt bandák, akik fényes nappal – gyakran az alvó beteg mellől – szedik össze az éjjeliszekrényen hagyott zsebrádiókat, mobiltelefonokat, női táskákat, fiókban felejtett órákat, pénztárcákat. Évekkel ezelőtt, amikor a kórházakban a látogatási időt az emberi szabadságjogok nevében eltörölték, már lehetett látni, hogy ennek az intézkedésnek számtalan súlyos következménye lesz. A kórházak átjáróházzá változtak, ahová az megy be, aki akar, és akkor, amikor akar. A folytonos jövés-menés zavarja a betegellátást, a viziteket, a kezeléseket, és zavarja magukat a gyógyulni és a pihenni vágyó betegeket is. A reggeltől estig zajló látogatások miatt sokat romlott a kórházi higiénia: a látogatók port, piszkot, állati ürüléket hoznak magukkal a lábbelijükön, dohányoznak, és bizony szemetelnek is. Az egészséges értékrendet felborították: kórházak munka- és életrendjét, a betegek és a betegellátás érdekeit az egészséges látogatók időbeosztásának, kényelmének és szabadságának rendelték alá.
Régen a kórházi portásoknál naprakész betegnévsorok segítették az ellenőrzést, a látogatókat megállították, és meg kellett mondani, kit akarnak meglátogatni. Ha a látogató által említett beteg nem szerepelt a lajstromban, a látogatót nem engedték be. Ma a kórházi porta semmiféle szűrőfunkciót nem tölt be, a tolvajok zavartalanul sétálhatnak be bárhová. A három műszak megszűnt, a nővérek a legtöbb helyen tizenkétóráznak, reggel hattól este hatig, vagy este hattól reggel hatig dolgoznak, mert így kevesebb nővért kell a kórháznak fizetni. A nővérlétszám mindenütt elégtelen, a nővérek irreálisan túlterheltek, és amikor a betegek ápolására és etetésére is alig jut idejük, a látogatókra már nem terjedhet ki a figyelmük.
Alapvető kérdés: hová helyezik a széfeket, és alkalmasak-e a bemutatott széfek a betegek értékeinek a megőrzésére? Valamennyi kisméretű széfet minden kórházi ágy fölé befalazzák? Ez a nem csekély munka csempeszétverést, zajt, piszkot, helyreállítást, takarítást, tehát további költséget jelent. Ezt is vállalja a minisztérium? Vagy ezt majd a kórház kigazdálkodja? Esetleg minden kórteremben széftartó szekrényeket helyeznek el? (Kinél lesz a szekrény kulcsa?) Vagy az éjjeliszekrényre helyezik? Ne kelljen a tolvajnak keresgélni, csapja a széfet egyszerűen a hóna alá.
A leginkább fenyegetett értékek: a mobiltelefonok, rádiók, pénztárcák gyakori használatát a széf rendkívül megnehezítené. Használnák-e ezeket a betegek, ha csak a széfek kinyitása után tudnák felvenni a telefont? Kérdés, hogy az ékszerek elhelyezésén kívül mire volnának jók ezek a széfek? Végiggondolta ezt valaki, mielőtt döntött 600 millió forint sorsáról? Persze, az sem volna utolsó megoldás, ha a kórházak jól zárható éjjeliszekrény-fiókokról gondoskodnának, működnének a porták, és volna elegendő nővér.
Az egészségügyi reform célja a konvergenciaprogram végrehajtása, az irdatlan államháztartási deficit pótlása, és az internacionális biztosító cégek kellő profithoz juttatása volt, amelyet a kormány a Molnár–Horváth duó szíves közreműködésével végre is hajtott. Ehhez a bevételek növelésére (vizitdíj, kórházi napidíj, járulékemelés, önrészesedés) és a betegellátás, a kiadások beszűkítésére (teljesítmény-volumenkorlát, struktúralebontás, gyógyszerár-támogatások megvonása) volt szükség. Közben hatalmas összegeket herdáltak el, milliárdokat költöttek a reform elfogadtatását szolgáló hazug kampányokra: 2005-ben 900 millió forintot költöttek médiafelület vásárlására, százmilliókért vásároltak kommunikációs tanácsokat kebelbeli cégektől, és a 2007-es költségvetésben hárommilliárdot különített el a kormány a reformok propagálására. Miközben a kisnyugdíjasoktól is beszedik a 300 forintos vizitdíjat, az uniós pénzekből diszkóra is jutott 25 millió.
Amikor az egészségügyre nincs pénz, amikor egy év alatt a kórházak adósságállománya 12 milliárddal emelkedett, amikor emberek halnak meg, mert távolra került a segítség és a mentőszolgálat működése katasztrofálisan elégtelen (létszámstop, költségvetési megvonás stb.), amikor a kórházakban nincs WC-papír, vatta, gyógyszer és tisztítószer, akkor van 600 millió forint használhatatlan, semmire se jó széfekre. Érdekes volna tudni: kinek a cége szállítja majd a széfeket, és azt is: vajon a bombaüzlet kereskedelmi hasznából a megrendelő nem részesül-e?

A szerző az orvostudományok kandidátusa