Véget ért az orkok és csapataink hatórás összecsapása – konstatálták elégedetten szerda délben a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) weboldalának szerzői, akik az internet adta lehetőségeket kihasználva kora hajnaltól kezdve percről percre tudósítottak a sztrájk alakulásáról.
Az ellenfélre alkalmazott ork kifejezés a www.vdszsz.hu magyarázata szerint magát munkáltatóijogkör-gyakorlónak becéző „emberszerű lényt” takar, akinek a szájából jókora szemfogak merednek ki. „Az orkokat gonosz, kegyetlen és vérszomjas lényeknek tartják. Életelemük a harc, ők sorakoznak fel csapatainkkal szemben” – folytatódik a magyarázat, több esetben nevén is nevezve a szolidaritás napjának „árulóit”.
Huszta Krisztián, az ötletgazda azt mondja, olvasmányélményeiből merített, amikor a blogszerű, eddig mindenképpen egyedinek mondható sztrájknapló dramaturgiáját kitalálta. A VDSZSZ munkatársa kifejti, a vasutasokat durva fenyegetések érték bizonyos szolgálati vezetők részéről, ezért is volt szükség az események dokumentálására. Ám mint mondja, a bejegyzéseket a helyükön kell kezelni.
A szakszervezet szerint mondvacsinált adatgyűjtések kezdődtek, amivel csak azt akarták a vasúttársaság részéről kideríteni, kik csatlakoztak már az elején a megmozdulásokhoz, hogy aztán az elbocsátandók listájára helyezhessék őket.
– Felelősségre szeretnénk vonni azokat, akik zaklatják az alkotmányos jogaikkal élő munkatársakat – mondja Huszta Krisztián. Mint hozzáteszi, mindig nevükön is nevezik azokat, akikre gondolnak.
Így tettek például az egyik dunaújvárosi vasúti vezetővel, Kecskés Györggyel is, akiről a blog a következőképpen fogalmaz: „Kecskés György helyi ork arra utasított két raktárnokot, hogy egy tehervonatnál végezzenek munkát anélkül, hogy a sztrájkoló forgalmi szolgálattevő erre engedélyt adott volna. Ezzel életveszélynek tette ki őket, mert a sztrájk végéhez közeledve az esetleg tolató szerelvények elgázolhatják őket. Szakszervezetünk a kelleténél hosszabbra nőtt szemfogak kihúzására készül, ez az eset sem marad következmények nélkül.”
Megkeresésünkre az érintett azt mondja, sosem hallott arról, hogy orknak neveznék a sztrájktörőket, nem is akarja különösebben kommentálni a minősítést. Nem volt szó utasításról, szerinte vezetőként egyszerűen csak munkát kellett adnia azoknak, akik nem akartak sztrájkolni. A vasutas-társadalmon belüli esetleges feszültségekről szólva úgy fogalmaz, „az emberek nem haragszanak egymásra, csak egyes személyek megpróbálják felfújni a történteket”. Maga a szakszervezet sem akarta, hogy mindenki beszüntesse a munkát, teszi hozzá, a sztrájkoknak szerinte lesz folytatásuk, s bőven elég, ha a szervezők a csomópontokat bénítják meg.
A VDSZSZ hírfolyamának köszönhetően tett szert (valószínűleg) nem kívánt hírnévre egy miskolci „viszszaeső” orkjelölt is, akiről a szakszervezet honlapján már szerda reggel hét órakor nem éppen kedvező megjegyzést olvashattak az érdeklődők: „Az, aki a miskolci Tiszai pályaudvaron a november 7-i sztrájk során csendben üldögélt, ezúttal is üldögél, de semmihez se tud kezdeni, mert a kocsivizsgálók egységesen sztrájkolnak. Most kaptuk a hírt, hogy a sarokban hálót szőtt, és bebábozódott a sztrájk első órája alatt, de még nem tudni, mivé alakul: ártalmatlan beltéri szoborrá, vagy inkább ork lesz belőle.”
Hogy megtekintsük az említett pókhálót, és hogy a nem túl kedves szavak után a főszereplő véleményének is teret biztosítsunk, helyi tudósítónk már fél nyolckor több újságíróval egyetemben a miskolci pályaudvaron toporgott. Itt kiderült, hogy a VDSZSZ felhívására Miskolcon egy, míg a MÁV Miskolci Igazgatóságának meglehetősen nagy vonzáskörzetéhez tartozó munkahelyeken tíz dolgozó nem csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz.
Kovács Ferenc, a VDSZSZ területi vezető ügyvivője megerősítette a hírt, miszerint a borsodi megyeszékhely egyik forgalmistája ezelőtt két héttel is felvette volna a munkát, dolgozni azonban nem tudott, mert nem volt kivel. Többek között egy ludasi forgalmista sem csatlakozott a VDSZSZ mostani megmozdulásához, bár mint Kovács Ferenc elárulta: semmire sem mennek azzal, ha megpróbálják ellátni a nem létező feladatot. (A MÁV hierarchiája szerint a vasúti személy- és teherforgalom működtetéséhez nagyon sok ember összehangolt tevékenysége szükséges, ezért érthetetlen az igazgatóság tizenegy alkalmazottjának döntése.)
A miskolci Tiszai pályaudvaron megtudtuk: Krisztián (akinek teljes nevét személyiségi jogainak tiszteletben tartása miatt nem közöljük), a forgalmista kilóg a felhíváshoz csatlakozók sorából: ő egy vasutascsalád sarja, édesapja állomásfőnök volt, és úgy véli, a sztrájk nem megoldás a kialakult helyzet megváltoztatására, a szárnyvonalak bezárásának megakadályozására. A kollégák – miután kora reggel lapunktól tudták meg, hogy Krisztián nem vesz részt az akcióban – kinevették, illetve strébernek nevezték, majd többen arra buzdították, hogy ha már forgalmat nem irányíthat, akkor legalább a sínek között szedegesse a szemetet, vagy visznek be neki új ceruzákat, s hegyezgesse azokat. Ugyanakkor egy vasutas megértően úgy fogalmazott: munkatársa nem tekinthető sztrájktörőnek, mert meg sem próbálta átvenni a szolgálatot váltótársától, de ha mégis megpróbálta volna, nem ment volna vele semmire.
Igyekeztünk kontaktust teremteni Krisztiánnal, hisz távol áll tőlünk, hogy valakit rossz színben tüntessünk fel csak azért, mert a sztrájkról alkotott véleménye eltér a többi munkatársáétól. Az öntudatos forgalmista azonban – érthető okokból – elbújt a nyilvánosság elől, a rosszul informált vasutasok pedig nem tudták, hogy merre vette az irányt déli 12 óráig. A sztrájk lefújását követően újra próbáltuk a kapcsolatot felvenni a munkabeszüntetést ellenző Krisztiánnal, az irányítóközpontban viszont azt a választ kaptuk, hogy egyetlen újságíróval sem szeretne találkozni. A munkafelvétel egyéni döntése volt, éppen ezért senkinek sincs köze ahhoz, vajon mi motiválta, amikor így döntött.
A többieknek tiszteletben kell tartaniuk Krisztián akaratát, hangsúlyozta egyik közvetlen munkatársa, mindazonáltal nem volt népszerű a döntése. Emlékeztetett: a vasutasok nem maguk, hanem a magyar lakosságot sújtó szárnyvonalbezárások miatt sztrájkolnak, s ez a munkabeszüntetés a nemzet iránti szolidaritást jelképezi. Mint kiderült, a másképp gondolkodó forgalmista édesapja Nyékládházán teljesített állomásfőnöki szolgálatot, s a fiú szintén a papa nézeteit vallja, amelyek elsősorban a munkahely iránti hűségről, precízségről, valamint a MÁV szeretetéről szólnak. A forgalmi irodába nem nyertünk bebocsátást. Azt az üzenetet kaptuk: ne is próbáljuk megvárni, hiszen nem nyilatkozik, s amennyiben valaki lefényképezi vagy zaklatja, azonnal pert indít a személyiségi jogait figyelmen kívül hagyó újságírók ellen.
Ha másban nem is, abban, hogy nem utoljára álltak le a mozdonyok, szinte minden vasutas egyetért. A budapesti Keleti pályaudvar pihenőjében az egyik nemzetközi vezető jegyellenőr, Erika arról mesél, az ő környezetében mindenki eleget tett a szakszervezet felszólításának, s ha lesz folytatás, minden bizonnyal akkor sem lesz ez másként. A szobában tucatnyi vasutas várja az első sípszót, addig nézik a tévét, benne a tudósítót, aki éppen az ablakuk alól jelentkezik be. Azt mondják, szoros a kapcsolat a szakszervezettel, a szervezők mindennap itt járnak, dolgoznak közöttük. Tudják, hogy ők igazából csak eszközök a nagyok kezében, de érdekeik érvényesítéséért nem tehetnek mást, mint hogy követik az elviekben őket képviselő szervezet utasításait.
A fennakadások ellenére jó a hangulat, a többség itt ül a tévé előtt hajnal óta, elvégre a szabályok értelmében – sztrájk ide vagy oda – mindenkinek időben meg kellett jelennie a munkahelyén.
Odalent az egyik vágány végénél idős férfiak sakkoznak, egy nagy szakállú, hosszú fekete ruhát viselő, közel-keleti bazárosnak is beillő úr le-föl sétál a vagonok között, oldalt a szírek a kabátjuk alatt számolják a valutát, a berlini nemzetközi gyors ajtajában pedig a vonatra jegyet váltott fiatalok diskurálnak németül kísérőikkel – búcsúzkodásra most bőven van idejük.
Tizenkét óra után öt perccel aztán a szokatlan csendet a MÁV jól ismert szignálja töri meg, a hangosbemondón pedig felhangzik: „Személyvonat indul tizenkét óra húsz perckor Szolnokra a harmadik vágányról.”
Az orkok és a sztrájkolók csatája aznapra véget ért.
Azahriah
Úgy tűnik, a Mastercardnak nem jelent semmit kétmilliónál is több kártyahasználó
