Tipikus kérdés: melyik ujjamba harapjak?

Képtelennek tűnő helyzetet találunk Kistarcsán, fölkeresve a Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium tanári szobáját. Tanítás helyett azért szorong itt a középiskola és a két helyi általános iskola összes pedagógusa, mert a gimnázium megszüntetését, az általános iskolák összevonását fontolgatja a testület. Ezzel 50-60-an kerülnének utcára. Kistarcsa pár éve lett város, és lélekszám, korfa tekintetében sem a halódás képét mutatja Budapest szomszédságában.
– Ez a „Melyik ujjamba harapjak?” szindróma tökéletes esete, ami a kormány intézkedései miatt jelentkezik – magyarázza a kisváros fideszes alpolgármestere, Solymosi Sándor. Szerinte a település kötelező feladatai mellett kell dönteni az önként vállalt feladattal szemben. Mivel már több mint tízezres a lélekszám, az önkormányzat köteles bölcsődei ellátást is biztosítani, ami az igényelt férőhelyek alapján nagyon költséges. Ezzel szemben a középfokú oktatás kötelezettségének ellátása megyei feladat. Más kérdés, hogy Kistarcsa négy éve átvette a Flór Ferenc szakközépiskolát és gimnáziumot Pest megyétől, mert az meg akarta szüntetni. A városkának már tavaly is tizenkétmillióval kellett kiegészíteni az elégtelen állami alapnormatívát. Ezenfelül a kormánykoalíció jövőre 12 millióval tovább csökkenti a támogatást – csoportfinanszírozásra átállás címén –, miközben tovább nőnek a közmű- és egyéb fenntartási költségek. Jövőre tehát harmincmillió forint volna csak a gimnázium működésének önkormányzati támogatása. És akkor még nem volt szó az általános iskolák alapnormatívájának megkurtításáról…
Kistarcsán tehát a kormány megszorításai miatt a helyhatósági választásokon győztes ellenzék került csávába mint „ítéletvégrehajtó”. Vágányné Ladányi Mária pedagógus, aki a Flór Ferenc középiskola egészségügyi képzésében vesz részt, mélyen ellenzi e képzés regionális összevonását, a kisebb, családias intézmények „elmeszelését”.
– Kétezer fős szakközépiskolákban ki tud személyre szólóan foglalkozni a serdülőkorosztállyal, lehet-e ott tehetséggondozást folytatni, vagy lebeszélni a diákokat, hogy az ajkukba szegecseket tetessenek? – érvelt a helyi középiskola megtartása mellett. Kolléganője, Ecsedi Gáborné könyvtáros azt mondja: ötvenöt évesen biztosan az utcára kerülne. Túlképzettnek számít, és harminc év közalkalmazotti viszonya van, mindenütt azt mondanák, nem tudják megfizetni… Középiskolai tanár férjével két gyermeket nevel, egyikük halmozottan sérült. Milyen jövőképet kínál neki az oktatási tárca?

Csípős őszi hajnal az újpesti erőmű udvarán. A dolgozók ráérősen sétálgatnak. A budapesti erőművek szakszervezetének ugyanis a cég privatizációja óta először sikerült megállapodnia a munkáltatóval az elégséges szolgáltatások mértékéről. Így első alkalommal tudtak sztrájkban részt venni. A Liga Szakszervezetek által meghirdetett országos megmozduláshoz mindhárom budapesti erőmű csatlakozott.
– Egyszerre tiltakozunk a nyugdíjkorhatár-növelés, a nyugdíjcsökkenés és az egészségbiztosítási törvény ellen – fakad ki fehér sisakjában az egyik újpesti dolgozó. – Azok a vidéki a kollégák, akik nem sztrájkolhattak, este érkeznek az országos demonstrációra. De velük együtt mi is ott leszünk ám!
Az irodaépület emeleti társalgójában üldögélnek kollégái. Nincsenek sokan, talán mert nincs már szükség a hajdani több száz munkáskézre, a modernizáció óta állítólag elég a korábbi létszám ötöde. Egy erőmű dolgozói akárhogyan és akármikor nem sztrájkolhatnak. A velünk szóba állók büszkék arra, hogy a szakszervezeti tagságnak jóval több mint a feltételül szabott ötven százaléka támogatta a munkabeszüntetést. Fazekas Tibor, a Budapesti Erőművek Szakszervezete észak-pesti erőművének főbizalmija közli, ez az első eset a budapesti erőművek 1997-es privatizálása óta, hogy az energiaszektor is részt tud venni egy sztrájkban.
Az újpesti erőműben az egyműszakos munkavállalók 6–8-ig egyáltalán nem végeznek munkát, rajtuk kívül a mérnökök, a kisegítő személyzet is a társalgóban ül. A főbizalmi azzal indokolja a csatlakozást a Liga akciójához, hogy hiányzik az igazi érdekegyeztetés, az állam a ki nem mondott, le nem írt társadalmi szerződést pedig egyoldalúan fölbontotta, ami Újpesten is abszurdumnak számít.

A győri MÁV-pályaudvaron is áll az élet. Míg a hazai vasúttársaság két érdekképviselete – a Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) és a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) – reggel hat órától délig hirdetett sztrájkot, a Győr–Sopron–Eberfurti Vasút (GYSEV) Zrt. munkatársai csak két órán keresztül, nyolc óráig csatlakoztak a tiltakozó akcióhoz. A mozdonyvezetők ezúttal nem hirdettek sztrájkot, de szolidaritásukat fejezik ki azzal, hogy kék szalagot tűztek a mozdonyokra és vezérlőkocsikra.
A pályaudvar és környéke a munkabeszüntetés idejére elnéptelenedik, hiszen a legtöbb utas tisztában van azzal, hogy a vasutasok is csatlakoztak a Liga Szakszervezetek felhívásához. Gasparik Zsolt, a VDSZSZ Szolidaritás győri vezető ügyvivője elmondja, a személyszállítási dolgozók túlnyomó többsége reggel hatkor beszüntette a munkát. Egy részük a pályaudvaron várakozik, míg mások a környékbeli állomásokon töltik a délelőttöt. A GYSEV szerelvényei pedig a város szélén álltak le, de reggel 8 óra után sem jöttek be a MÁV vonalaira. Gasparik Zsolt sietve hozzáteszi, bár nem született megállapodás az elégséges szolgáltatásról, a jegypénztárak folyamatosan üzemelnek, hogy „enyhítsék a népharagot”.
A vasutasok úgy értékelik, az utasok pozitívan viszonyultak akciójukhoz. Annál is inkább, mert ők nem csak a szárnyvonalak bezárása ellen tiltakoztak. Mint mondják, az egészségügy és a nyugdíjrendszer közös ügy.
– Nem mindegy, hogy valaki, aki jövőre megy nyugdíjba, 8-9 százalékkal kapna kevesebb nyugdíjat, mintha az idén tenné ugyanezt. Arról nem is beszélve, hogy el akarják venni a korkedvezményes nyugdíjat – jegyzi meg Gasparik, akit felháborít, hogy közülük sokan 25 évet töltenek el 25 ezer volt alatt, majd nem engedik őket nyugdíjba. Ráadásul a súlyos egészségkárosodásukat, amelyet a munkájuknak köszönhetik, a saját költségükön kell orvosolni…