A sortűz helyszínén, az egykori Vásártéren megtartott gyászünnepségen a kormányzó pártok képviselői a Himnusz elhangzása után elhelyezték koszorúikat az emlékműnél, majd elhagyták a teret, ezzel jelezve, hogy nem vállalnak közösséget Wittner Máriával, akinek ’56-os múltja előtt fejet hajtanak, de mai tevékenységét elutasítják.
Wittner Mária (Fidesz) országgyűlési képviselő, 1956-os forradalmár, egykori halálraítélt beszédében sérelmezte, hogy az egykori, tettüket meg nem bánó véres kezűeket éppúgy kitüntetik a módszerváltás utáni demokráciában, ahogyan a diktatúrában tették. Így kaphatott kitüntetést a salgótarjáni sortűz egyik prominens ÁVH-s levezénylője, Ladvánszky Károly, akinek 75. életéve betöltésekor Lamperth Mónika belügyminiszter adta át a kitüntetést. – Életútjának „érdeme” 131 áldozat, nők, férfiak és gyerekek, 150 sebesült, s mindez csak Salgótarjánban – hangsúlyozta a képviselő. Majd sajnálatosnak nevezte azt, ami a forradalom 50. évfordulóján történt, amikor a hatalom a nulla tolerancia nevében – úgy, mint régen – vérbe fojtotta a megemlékezést.
Salgótarjánban 51 éve mintegy négyezer fős tömeg tüntetett a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadítását kérve. A békés tömegre szovjet katonák és karhatalmisták nyitottak tüzet. A sortűznek levéltári források szerint 49 halálos áldozata volt, és mintegy nyolcvanan sebesültek meg.
Sulyok László, a Pofosz Nógrád megyei elnökhelyettese a gyásznapon azt mondta: 51 esztendő telt el a kettős sortűz óta, és már felejtenünk kellene, de azért sem lehet, mert ami ma van, az nem a mi vágyott demokráciánk.
Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján fideszes polgármestere azt hangsúlyozta: nem engedhetjük meg még egyszer olyan hatalom működését, amely sárba tapossa a demokráciát, félelemben tart, besúgásra ösztönöz, elhallgatja az igazságot. – Ha nem is vagyunk egy véleményen, salgótarjániak maradunk azért mindnyájan, amit soha nem kellene elfelejtenünk – zárta beszédét.
Orbán Viktor
Orbán Viktor: A háború árnyékában élünk
