Törzsi kapcsolat

A múlt hónapban majd két év óta a legalacsonyabb szinten volt az Irakban merényletek következtében elhunytak száma: 606 iraki halt meg robbantásban vagy tűzharcban. Bagdadban 75 százalékkal kevesebb fegyveres akciót követtek el, mint a legszörnyűbb merényletek idején. A Pentagon fordulatról beszél, és magát látja igazolva a nyári amerikai csapaterősítések kapcsán.

Pósa Tibor
2007. 12. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Alig több, mint egy hete az iraki katonák a fővárostól vagy húsz kilométerre lévő északi ellenőrző ponton megállítottak egy lakodalmas autókonvojt. A menyasszony arcát fátyol borította. A többi kocsiba is benéztek, amikor az egyik katonának feltűnt, hogy a násznép majd minden tagja férfi. Az őrök azonnal fegyvert szegeztek a gépkocsikban ülőkre, és felhajtották az ifjú ara fejét fedő kendőt. Borostás, bamba férfiarc tekintett rájuk. Gyorsan előbányászták a vőlegényt is, mindkét „házasulandó” körözött terrorista volt. A bagdadi hadügyminisztériumban egymás mellé állították őket, ez a kép járta be az internetet. Hát annyi igaz, valóban szép pár voltak.
Ez a történet több ponton is rávilágít a jelenlegi állapotokra. Az iraki katonák, rendőrök egyre jobban végzik a munkájukat. Az utóbbi időben a terroristák északról jöttek a korábbinál sokkal nyugodtabb Bagdadba, tehát a fővárosban nincsenek vagy csak csekély számban vannak olyanok, akik véres robbantást akarnának végrehajtani. Ez egyrészt a nyár óta tartó szisztematikus amerikai kiszorító taktikának köszönhető. Az amerikai katonák, iraki társaikkal együtt, házról házra végeznek ellenőrzéseket. Majd a „megtisztított” kerületet hatalmas betonfalakkal veszik körbe, így gátolva meg a könnyű bejutást. Közben üzletet kötnek a helyi törzs vezetőivel, akik – megfelelő pénzösszegért cserébe – vállalják a biztonság fenntartását, fegyveres „polgárőrséget” állítanak. Mivel helybéliek, ismerik a titkos búvóhelyeket, a fegyverarzenálok rejtekhelyét, a gyanús idegeneket. Hogy Bagdadban visszaesett a merényletek száma, nagyrészt ennek az új taktikának köszönhető.
A másik tényező, amelyről nálunk keveset lehet hallani, az az Al-Kaida nemzetközi terrorszervezet és a nacionalista szunnita ellenállás közti viszály. Már két éve tapasztalható ez az ellentét, de igazából most csúcsosodott ki, és egészen az egymás elleni fegyveres harcig vezetett. Az Al-Kaidának Irakban más stratégiai céljai vannak, mint a helyi szunnitáknak. A terrorcsoport – amelynek tagsága főleg külföldiekből áll – csak káoszt akar teremteni az országban, és minél nagyobb veszteségeket okozni az amerikaiaknak. Két év kellett, amíg a szunnita gerillavezetők rájöttek arra, hogy ez nem vezet sehova. Nekik itt kell élniük, meg kell barátkozniuk – még ha időlegesen is – a megszállók kínálta helyzettel, és részt kell venniük az ország politikai folyamataiban.
Ezzel a felismeréssel odáig jutottak, hogy a napokban Irak egyik legtekintélyesebb szunnita vallási vezetője, Ahmed Abdul Gafur al-Szamarraj sejk felajánlotta a bagdadi kormánynak, hogy integrálja az ország hadseregébe és rendőrségébe a mintegy hetvenezer szunnita milicistát. Például Bagdadban már vannak olyan – korábban illegalitásban működő – irakiakból álló félkatonai szervezetek, amelyeknek tagjai egyenesen az amerikai hadseregtől kapnak fizetést. Egy hónapra 360 dollárt. Mondhatnánk erre, az bizony nem sok, de arrafelé egy tanár havi fizetésének a háromszorosa.
Felbomlott a korábbi szunnita–Al-Kaida szövetség, mégpedig olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban a szunnita milíciák az amerikaiakkal karöltve kiszorították Bagdadból a nemzetközi terrorszervezet gyilkosait. A menekülés útvonala észak és a keleti országrész. Nem véletlen, hogy tavasz óta a legsúlyosabb robbantásos merényletek az északra fekvő Kurdisztán területén fordultak elő, főleg Moszulban, Baakúbában és Tikrítben. A novemberi bagdadi razzián az amerikaiak még így is legalább kétszáz, terrorcselekmények elkövetésével gyanúsítható személyt tartóztattak le, akik igen jó információkkal szolgáltak a vezetőikről és a sejtjeikről – derült ki egy amerikai illetékes nyilatkozatából.
Az iraki síitákat, akik a 26 milliós lakosságban jelentős többséget képviselnek, Irán fegyverezte fel. Az amerikai szakértők szerint zuhatagként érkezett az országba a kézifegyver, a lőszer, a robbanóanyag, különösen azt követően, hogy Washington Teherán atomprogramja miatt lebegtette a támadás lehetőségét. Most viszont elkezdődtek az egyeztetések az Egyesült Államok és Irán között. Muktada asz-Szadr síita hitszónok és az általa vezetett Mehdi hadsereg, a legjelentősebb síita fegyveres szervezet kivonta magát az iraki folyamatokból. Egyesek e lépés mögött azt gyanítják, hogy a vallási vezető kegyvesztetté vált Teheránban. Erre nincs bizonyíték, amint arra sincs, hogy Irán leállította az Irakba irányuló fegyverszállítást, de sokan ezt gyanítják. Talán ez volt az amerikaiak első feltétele a megbeszélések megkezdéséhez.
Lássuk az adatokat, amelyektől – bár próbálják leplezni – repesnek Washingtonban. Irakban októberben kevesebb ember halt meg harcokban vagy merényletekben, mint az azt megelőző 21 hónap bármelyikében. A borzalmas szamarrai merénylettel vette kezdetét a muzulmán felekezetek közti öldöklés 2006 februárjában. A szunniták és a síiták közti leszámolások ez év januárjában érték el a tetőpontjukat, amikor egy hónap alatt nyolc híján kétezer iraki halt meg. Akkoriban hetente 1600 merényletet hajtottak végre, ma ez 550 körül van. Szeptemberben 840 ember vesztette életét, majd októberben valamelyest emelkedett ez a szám – 887 –, novemberben pedig 606 volt az áldozatok száma. Ebből iraki civil 537, rendőr 45, katona 24 volt. Az amerikai hadseregben is jelentősen kevesebb az emberveszteség, míg szeptemberben 40-en haltak meg – főleg a járőrök ellen elkövetett pokolgépes merényletekben –, addig októberben „csak” 27-en. A maga nemében ez is rekord, ugyanis utoljára 2006 elején volt ilyen kevés áldozata az amerikai hadseregnek Irakban. A négyéves háború során az amerikaiak vesztesége 3900 fő körül jár. Ezek a hírek kedvezően befolyásolták az amerikai közvélemény-kutatások adatait is, hosszú idő után növekedett azok száma, akik adnak némi reményt az iraki missziónak, de továbbra is többségen vannak a kivonulás hívei.
A biztató számadatok és a remény mellett, hogy egyszer majd véget ér a borzalmas vérfürdő Irakban, van másik fejlemény is, amely magában hordozhatja a megbékélést az ország két nagy felekezete között. November végén a szunnita vallási elöljárók felkeresték nadzsafi otthonában Ali Szisztani ajatollahot, az iraki síiták legtekintélyesebb vezetőjét. „Irak egységének megőrzéséről” tanácskozott az ajatollah a Szunnita Alapítvány tíz képviselőjével, akik Fallúdzsából, Bászrából, Nasszíriából, Kurdisztánból érkeztek – jelentette az AFP francia hírügynökség. Az Abdul Gafur al-Szamarraj sejk által vezetett szervezet egyébként kormánypárti, és errefelé mérsékeltnek minősített politikát folytat. „Arra kérjük az iszlám világot, hogy bélyegezze meg az erőszakot, amely ma Irakot sújtja, és világosan ítélje el az Al-Kaida által elkövetett bűnöket” – mondta Kaled al-Mollah, a szervezet másik vezetője. A tanácskozás végeztével a szunnita és a síita vallási vezetők egyetértettek a válságból való mielőbbi kilábalás szükségességében. Ez talán fontosabb Irakban, mint a politikusok megegyezése.
A bagdadi kormány médiája és az amerikai tévétársaságok is szívesen mutatják azokat a felvételeket, amelyek Szíriából hazatért iraki menekültekről készülnek. A mindennapos népirtás elől másfél-két milliónyi iraki polgár menekült a szomszédos országba. Most viszont elkezdtek visszaszivárogni: 40-50 ezer fő már hazatért. Azt is hozzá kell azonban fűznünk, hogy a damaszkuszi iraki nagykövetség áll az autókonvojok nagy részének a szervezése mögött. De az is előfordult, hogy aki kívánta, ingyenrepülőjegyet kapott. Egyesek szerint az irakiaknak elfogyott a pénzük, és nem találnak munkát Szíriában. Mások váltig állítják, hogy a bagdadi biztonsági helyzet javulása csábítja vissza őket. Az azonban biztos, hogy nem szívesen látott vendégek Szíriában, Damaszkusznak több milliárd dollárjába kerülnek, és mostanában meg is szigorították a vízum kiadását az irakiaknak.
Mintha az amerikaiak kezdenék megérteni az iraki társadalom működését, amelyben főszerepet játszik a törzsi kapcsolat – vélik megfigyelők. Aki győzelemről beszél, annak nincs ki mind a négy kereke, de hosszú időszak után valami végre a jó irányba mozdult el – bár egyetlen áldozat is sok –, nem beszélve más biztató jelekről. Az az idő azonban még igen messze van, hogy David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai erők főparancsnoka diadalmenetben vonulhasson végig Washington utcáin.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.