Tovább mélyült a DB és a GDL közötti ellentét azon a több mint tízórás megbeszélésen, amelyet Hertmut Mehdorn, a vasút vezérigazgatója és Manfred Schell, a GDL elnöke folytatott a minap. A két fél között uralkodó ellenséges viszony csak tovább mérgesedett, a DB-vezér ugyanis nem tartotta be a megegyezést, hogy a tárgyalásukról csak ma számolnak be a nyilvánosság előtt. A legnagyobb, még mindig állami tulajdonban lévő vállalkozás mereven visszautasította a szakszervezet alapvető követelését a mozdonyvezetőkkel kötendő külön tarifaszerződésre. A DB mindössze 8 és 13 százalék közötti fizetésemelésre lenne hajlandó. Mehdorn ezt a javaslatot hangoztatta még a kialkudott hírzárlat lejárta előtt, kiváltva ezzel tárgyalópartnere felháborodását.
Ezzel előtérbe került a személyszállításra és a teherforgalomra vonatkozó korlátlan idejű sztrájk lehetősége. A GDL elnöksége csak ma nyilatkozik hivatalosan, de egy befolyásos vezetőjének megnyilvánulása már jelzi a várható fejleményeket: „csak a már megszokott átverési kísérlettel állunk szemben, amely semmiben sem tesz eleget alapköveteléseinknek.” Az államvasutak nagy önbizalommal kifejtett bejelentése, hogy a megszakított hivatalos tarifatárgyalások újrafelvételét garantáló ajánlatról gondoskodik majd, üres szólamnak bizonyult. Schell levélben fordult számos politikushoz, figyelmeztetve őket arra, hogy a DB – a különszerződés jogosságának elutasításával – kihúzta az alapot minden további tarifatárgyalás alól.
Közben egyre több részlet lát napvilágot arról, mennyi stratégiai hibát vétett a DB a már 2005 óta érzékelhető feszültség feltartóztatására tett kísérleteiben. A minimálisan emelt bérekre épített, elodázó taktika, a sztrájkok megakadályozásá- ért indított – és megbukott – per, a végzetes visszhangot kiváltó hirdetésakció a GDL lejáratása végül azt eredményezte, hogy a taglétszámát tekintve apró szakszervezet élvezi a németek támogatását.
Három felnőtt és egy gyermek halt meg az M1-es autópályán történt brutális balesetben
