Valódi itt

A világ számtalan országa után 2007. november végén Magyarországra is ellátogatott Pierbattista Pizzaballa, a ferencesek szentföldi kusztódiájának, őrségének elöljárója, hogy a Közel-Kelet keresztényeinek helyzetéről tájékoztasson. Bár a 2002-es betlehemi katonai blokádhoz képest ma sokkal rendezettebb a helyzet, gazdasági téren gondok vannak. Öt évvel ezelőtt negyven szentföldi ferences olyasmit tett, amire sok száz éve nem volt példa: saját életüket kockára téve igyekeztek megvédeni a szent helyeket, amikor izraeli fegyveresek több hétre körülzárták a Születés templomát, ahol mintegy kétszáz ember, köztük gyermekek és nők rekedtek élelem és orvosi ellátás nélkül.

Szinte minden keresztény álma, hogy egyszer eljusson a Szentföldre. Az ön papi, szerzetesi hivatásának alakulásával is együtt növekedett ez a vágy?
– Nem egészen. Észak-Itáliában születtem, és gyermekkorom óta ferences szerzetes papnak készültem, ezért kisszemináriumba is jártam. Tizennyolc évesen léphettem be a rendbe, először noviciátusba kerültem, majd teológiát tanultam Olaszországban. A szemináriumban több misszionárius tanított, akik távoli országokból, Kínából és Dél-Amerikából tértek vissza. Az ő hatásukra lett fontos számomra, hogy misszionárius legyek. Első a papi-szerzetesi hivatásom volt, de hamar kibontakozott előttem a szerzetesi élet misszionáriusi formája minden szépségével és nehézségével együtt. Tanáraim példája nyomán én is a dél-amerikai és ázsiai régióban gondolkodtam. Amikor pappá szenteltek, valóságos sokkhatásként éltem meg, hogy a tartományfőnököm a szent engedelmesség jegyében a Szentföldre küldött. Ezt nem terveztem soha életemben, nem is nagyon örültem a lehetőségnek, de kiutaztam, és kint folytattam a tanulmányaimat. Jeruzsálemben még két egyetemet végeztem el, a ferences egyetemen biblikumot tanultam, az állami zsidó egyetemen pedig hebraisztikát. Így közelebbről megismerkedtem a héber világgal és nyelvvel, a mai zsidósággal, kultúrájával. Összességében a történelmi és a mai Szentfölddel. Tizenkilenc éve élek ott. Megértem az első intifádát, az Oslo utáni eufóriát, majd a második intifádát és az öbölháborút.
– Ez úgy hangzik, mintha a Szentföldön az idő konfliktusok sorozatával lenne mérhető. Véget érhet mostanában ez a korszak?
– Ferences testvérként a hitet tartom a legfontosabbnak, és ez más dimenziót ad az emberi várakozásoknak. Hétköznapi emberként, realistaként azonban úgy vélem, hogy túlságosan mély a félelem és a gyűlölet az emberek szívében ahhoz, hogy békéről beszéljünk. Lehet szó megállapodásokról és fegyverszünetekről, de a béke olyan dolog, amelyet az emberek szívében, a lelkekben kell kimunkálni. Ehhez az egyik legjobb eszköz az oktatás, a gyerekekkel és a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás, a beszélgetések. Tizennégy iskolát tartunk fent a Szentföldön, ezek arab iskolák, amelyeknek fő céljuk, hogy megőrizzék a keresztény kisebbség helyzetét, összetartsák az idegen vallási közegben élő Krisztus-követőket. Nagy kihívás számunkra úgy megszervezni iskoláink működését, hogy betölthessék hivatásukat. Diákjaink nagy része keresztény, de nyitottak vagyunk mozlimok irányába is. Nagyon fontos, hogy öszsze tudjuk tartani a fogyatkozó számú keresztényeket, és felkészítsük őket azokra a próbatételekre, amelyek kisebbségi létük miatt érhetik őket. A palesztin közösség legnagyobb tragédiája az erőszak. Ez a mi szempontunkból semmiképp nem elfogadható, de megosztja magát a palesztin közösséget is.
– Egyes elméletek szerint mindkét oldalon vannak olyan erők, amelyek, talán anyagi, talán egyéb okokból érdekeltek a konfliktus fenntartásában, ezért nem születhet meg a tartós béke.
– Igen, kétségkívül vannak erre utaló jelek. Nem tudom, én túl kicsi vagyok ennek a megértéséhez. Az egyensúly rendkívül törékeny, rengeteg szenvedés halmozódott fel a térségben, és nagyon mély gyökereket eresztett a gyűlölet.
– Az arab világban sokkal kisebb az elvallástalanodás, mint Európában. Hogyan lehet megszólítani a vallási hagyományait erősen őrző népességet?
– A Szentföldön nagyon sajátos szerepe van a vallásnak, mert mind a három nagy közösség, a zsidó, a mohamedán és a keresztény a vallásán keresztül határozza meg identitását, így a vallás ad keretet az emberek életének. A hit mindenki számára érdekes és fontos kérdés, ennek a segítségével próbálják megérteni, kicsoda is az ember valójában. Így viszonylag könnyű vallási kérdésekben párbeszédet kezdeményezni, s a vallások közötti párbeszédnek nagyon jó lehetőségei vannak a Szentföldön, hiszen élő vallások állnak egymás mellett, hitüket és meggyőződésüket komolyan vállaló emberek, akik nyitottak a végső igazság keresésére. A szentföldi vallásosság nemcsak hitbeli, személyes döntés kérdése, hanem a társadalmi szerep természetes része is. Egyébként a vallásközi párbeszédet nem konferenciákon kell elképzelni, hanem a mindennapi élet szintjén, elsősorban az iskolákban, a kórházakban, a szegények támogatása közben, betegápolás során. Az iskolák mellett a keresztények kórházakat is fenntartanak a Szentföldön, a ferencesek egy szíriai kórházat gondoznak.
– Van szekularizáció a Szentföldön?
– Vannak nem hívők, főként a zsidó társadalom körében, de még az ateisták számára is fontosak a vallási gyökerek.
– Gondolom, ez is új keletű jelenség lehet, mint ahogyan a keresztények fogyatkozása is. Úgy tűnik, mintha a Szentföldön a változó helyzethez való alkalmazkodás vagy ennek hiánya súlyosabb következményekkel járhatna, mint a világon bárhol másutt.
– A ferences jelenlét – ezt nem személyes érintettségem miatt mondom – nagyon fontos a Szentföldön, hiszen nyolcszáz éves múltra tekint vissza. A keresztes háborúk lezárultával át kellett értékelni a ferences kusztódia, a misszió szerepét, és azóta is újra meg újra el kell gondolkodnunk a feladatainkon. Fontos döntés volt mintegy kétszáz évvel ezelőtt, hogy a ferencesek iskolákat nyitottak, mert a szentföldi mozlim világban ezek voltak az első iskolák, tehát ez hiánypótlás volt. Ma a Szentföld népességének egy százaléka keresztény, az iskolákon keresztül mégis a lakosság húsz százalékát tudjuk elérni. A keresztények javarészt arab származásúak, de vannak más országokból ideköltözött keresztények is. A zsidó keresztények aránya a teljes keresztény népesség körülbelül egy százaléka. Minden felekezetet figyelembe véve a Szentföldön a keresztények nincsenek többen százhetvenezernél. Ennek negyvenhat-negyvenhét százaléka római katolikus, negyvenhét-negyvennyolc százaléka ortodox, a maradékon pedig az összes többi felekezet osztozik.
– Hogyan oszlik meg a keresztény népesség Izrael és a palesztin területek között?
– Hatvan százaléka él Izraelben, negyven százalék a palesztin területen. Kulturális hátterük azonos, mégis jelentős különbség van a két régióban élő keresztények között, eltérő lehetőségeik vannak vallási, gazdasági és politikai vonatkozásokban. Izraelben nincsenek súlyos gazdasági veszélyeknek kitett keresztények. Mint kisebbség, természetesen nem problémamentes a megmaradásuk, őket is fenyegeti az asszimiláció, de gazdasági területen nincs hátrányuk. Egészen más a helyzet a palesztin területen. Betlehemben például a politikai élet válságát élik át, a krízis bénítóan hat az ország életére. A politikai hatalom csak nagy nehézségek árán tudja uralma alatt tartani a területet, és gazdasági nehézségekkel is szembe kell nézniük az itt élőknek. Az utóbbi években a puszta megélhetés került veszélybe.
– Megszűnt a munkalehetőség?
– A betlehemiek három forrásból tettek szert jövedelemre: az ingázással izraeli területeken vállalt munkából, a zarándoklatokból, vagyis a vallási turizmust kiszolgáló vállalkozásokból és kereskedelemből. A második intifáda idején, 2000 és 2005 között gyakorlatilag teljesen megszűntek a zarándoklatok, és ez csődbe juttatta a kiszolgáló vállalkozások nagy részét. A terrortámadások miatt felhúzott izraeli fal, a biztonsági zóna kialakítása rendkívüli mértékben akadályozza a mozgásszabadságot, nehezíti az izraeli munkavállalást és a kereskedelmet. A bajok miatt gyorsuló ütemű kivándorlás kezdődött, amely természetesen nemcsak a keresztényeket érinti, hanem a muzulmán vallásúakat is. Betlehem lakóinak 1967-ben hetven százaléka volt keresztény, ma ez a szám nem éri el a tíz százalékot. A csökkenés nem csupán a kivándorlás következménye, de az is befolyásolja a demográfiai tendenciákat, hiszen a mozlim népességen belül sokkal több gyerek születik.
– A karitatív munka mellett a ferenceseknek a diplomáciai feladatok is jó lehetőséget nyújtanak a párbeszéd elmélyítésére.
– Nyilvánvaló, hiszen történelmi jelenléte miatt, súlyánál fogva és nemzetközisége következtében is a ferences közösség kulcspozícióban van a Szentföldön, sőt bizonyos szempontból kizárólagos szerepe van, hiszen ez a rend az egyetlen igazán nemzetközi szervezet a térségben, a testvérek több mint harminc országból érkeztek. Értelemszerű, hogy közvetítői, diplomáciai feladatokat is el kell végeznünk. A keresztények és a szentföldi zarándokhelyek őrzőiként természetesen kapcsolatban vagyunk az izraeli és a palesztin hatóságokkal. De a Szentszék számára sem közömbös, hogy kit nevez ki a kisebb testvérek elöljárója a szentföldi kusztódia vezetőjének, ezért ezt megelőzően konzultál a Vatikánnal is ebben a kérdésben.
– A „kusztódia” kifejezés egy szervezetileg kevesebb önállósággal rendelkező területi egységet jelent, mint amilyen a provincia. Mi az oka annak, hogy a Szentföld sok száz év múlva is kusztódia és nem provincia?
– Ez tévedés, a Szentföldi kusztódia rendtartomány, vagyis provincia. A kusztódia, tehát „őrség” név a történelmi hagyomány miatt maradt meg, nem jogi értelemben, a ferencesek ugyanis a térség szent helyeinek az őrei.
– Mi a feladata a szentföldi ferencesek elöljárójának?
– Hármas feladatom van: annak megszervezése, hogy a kusztódia nevéhez híven őrizze a szent helyeket, megismertesse őket az ide látogatókkal és a nagyvilággal, és hogy ne csupán a köveknek, hanem az itt élő keresztény közösségeknek is gondját viselje. A ferencesek a világ minden részén igyekeznek előmozdítani a szentföldi zarándoklatokat, a látogatást azokra a helyekre, ahol Jézus Krisztus élt. Nem öncélúan vagy ismeretterjesztő szándékkal, hanem hogy elmélyítsék az emberekben Isten szeretetét, illetve hogy megértessék, úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.
– Mire számít, mi lesz Betlehemben karácsonykor? Nem ismétlődik meg az öt évvel ezelőtti incidens?
– Semmi különösre nem számítok. Rengeteg zarándok érkezik majd a világ minden tájékáról, hogy együtt ünnepeljük Krisztus születését. Tipikus mediterrán karácsony lesz, különleges atmoszférával.
– Mennyiben más a betlehemi karácsony és mondjuk a budapesti?
– A karácsony mindenütt karácsony, ez nem kétséges, de Betlehemben mégis különleges küldetése van ennek az ünnepnek. Ehhez hozzájárulnak a világ minden tájáról gyülekező zarándokok, akik révén talán könnyebb megérteni a megtestesülés egyetemességét, az egész emberiségre vonatkozó konzekvenciáit. A megváltás utáni felfokozott vágy és öröm talán jobban megérthető Betlehemben. Gondoljunk bele, hogy amikor elhelyezzük a kis Jézus szobrát a születés barlangjában, és elénekeljük a „hic puer natus est” kezdetű antifónát, akkor a „hic”, az „itt” kicsit mást jelent, mint a világ más pontjain, mert valóban itt, Betlehemben született a Megváltó.