Nagy meglepetést okozott 2002 áprilisában, amikor a miniszterelnök-jelölti vitában Medgyessy Péter a következőket mondta Orbán Viktornak: „Én érdeklődéssel hallgatom a történelmi áttekintését az elmúlt évekről, de azt gondolom, hogy most sajnos van egy tárgyunk, amiről beszélgetni kell, és erről kell valamit mondani. Nos, nézzük a tényeket. Én ugye tényleg nagyon sokfele jártam az elmúlt hetekben, mint ön is egyébként. Voltam a kazincbarcikai kórházban, elképesztő, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Olyan vízcsövek vannak, amiken a lerakódástól éppen hogy át tud szivárogni a víz. Katasztrofális állapotok vannak nagyon sok kórházban. Nagyon jelentős kórházakban, ahol nagyon komoly ellátás, nagyon jelentős kör ellátását kéne biztosítani. A rendelőkben nőttek a várakozási idők, drágább a gyógyszer, a műtétekre várni kell, és sajnos nagyon sokszor azt mondják a betegnek, hogy ne haragudjon, de legyen szíves hozza be a szokásos gyógyszerét, ami a normál ellátásához kell, mert nem tudjuk biztosítani azt, hogy meglegyen a gyógyszere. Az ápolói létszám húsz százalékkal csökkent, ezt azért borzasztó, mert ugye az orvos sem tudja igazán ellátni a tevékenységét akkor, ha nincs mellette ápoló, aki maradt ápoló, annak viszont sokkal nehezebb a sorsa, hiszen egyik helyről a másik helyre szaladgál. Tényleg csodálatos emberek ezek, azért ezt meg kell mondjam!”
És most nézzük meg, hogy öt év alatt hová jutott a kazincbarcikai kórház. És rozsdásak, vízkövesek-e még a csövek? És hogy a rendelőkben még mindig a hosszú várakozási idő, a dráguló gyógyszer a legnagyobb probléma? És lehetséges-e, hogy a betegek a még itt dolgozó orvosokkal és nővérekkel közösen visszasírnák azt az öt évvel ezelőtti időszakot?
Öt év jussa: csődhelyzet
Az Orbán-kormány idején a környékbeli egészségügyi intézmények sikeresen pályáztak. Kazincbarcika is számíthatott volna pénzekre, de a pályázatokban rendre formai hibák voltak, így azokat be sem fogadták.
Kétségtelen tény, hogy 2004-ben több mint 2,6 milliárdos címzett támogatásból megindult a Kazincbarcikai Városi Kórház rekonstrukciója. „A betegek és a dolgozók e nagyszabású beruházás révén lényegesen komfortosabb, korszerűbb, európaibb körülmények között gyógyulhatnak és dolgozhatnak a jövőben. A praktikum és a gazdaságosság szempontjai mentén, folyamatos betegellátás mellett végzett átalakítások főbb részleteiről megtudtuk: megépítettek egy olyan korszerű műtőblokkot, amelyben a takarékosságról is gondoskodtak. A korábbi kilenc műtő ugyanis kihasználatlannak bizonyult, ezek helyett napjainkban hat műtő áll rendelkezésre. Négyben a nagy, általános operációkat végzik a szakemberek, illetve van egy úgynevezett császáros és egy egynapos sebészeti műtő is. A hat egység a műszerezettség tekintetében is megállná a helyét bármely nagyobb, korszerűen felszerelt európai kórházban” – így harangozta be évekkel ezelőtt a rekonstrukciót egy helyi sajtóorgánum. Az új tömb földszintjén alakították ki a sürgősségi befogadóhelyet, s e mellé került az intenzív osztály, így nagyobb baj esetén azonnal riasztható az itteni team, s a beteg egy percen belül az intenzívre kerül.
Kétségtelen, hogy a kazincbarcikai kórházkomplexumnak csak a főépülete újult meg. Számítások szerint három évvel ezelőtt az átfogó rekonstrukcióhoz ötmilliárd forintra lett volna szüksége az intézménynek. A rendelőintézet, az ápolási osztály, a gazdasági részlegek, a konyha és a mosoda felújítása tehát elmaradt. A részleges felújítást követően igencsak felemás helyzet alakult ki, a régi épületekben járva a hetvenes évek elején érzi magát az ember. A folyosókon fröccsöntött műanyag székek, a szakrendelők elsárgult ajtajain alumíniumbetűk, látni még mellettük a régi beutalótartó csövek vaspilléreit is. Az egyik folyosón a málladozó falnak támasztottak egy kiselejtezett, terheléses vizsgálatokhoz használt vaskerekű biciklit is. A műszaki osztályon az intézmény informatikai rendszeréért felelős sokmilliós számítógépeket az 1969-ben az épületátadásra beszerzett asztalokon tárolják. A büfében kirakott tábla retekakcióra hívja fel a figyelmet. Egy orvosnő, aki kritikusan szemléli a kórházeladási kísérletet, kérésemre előkeríti azt a vízköves csőből származó metszetet, amely 2002-ben a kórházban járó Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelöltet is megdöbbentette. Való igaz, riasztó látványt nyújt a tíz centiméter átmérőjű cső szelvénye, hiszen nyolc-kilenc centiméter vastag vízkőréteg képződött rajta. Volt tehát mire emlékeznie a politikusnak az Orbán–Medgyessy-vitában. A kórház 1969-ben épült, huszonhárom év alatt rakódott le a cső falán az igen vastag vízkőréteg. Némileg magyarázza a helyzetet az, hogy az országban e térségben a legkeményebb a víz, a kőképződés tehát itt a legintenzívebb. Nos, mint jól tudjuk, a szocialisták megnyerték a választást, ám az utóbbi öt évben csak a retorika szintjén történt meg a vízkőtlenítés. A folyosón, a fejünk felett futó csövek a helyükön maradtak, a vízkő miatt alig csordogál bennük a víz.
A vízkőnek persze nincs sok köze az ellátás minőségéhez – vagy mégis?
Az alulfinanszírozottság miatt az utóbbi években megbillent a kórház gazdálkodása. Szitka Péter, Kazincbarcika szocialista polgármestere úgy fogalmazott, hogy az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált mindenki előtt, hogy a kórház csőd közeli állapotban van, és az eltelt egy év arról szólt, hogy megoldást keressenek az intézmény helyzetére. – Az is egyértelmű, hogy a város több forrást nem tud hozzátenni a kórház kasszájához, így szakmai befektető bevonása nélkül a városi kórház halálra van ítélve – szögezte le a politikus.
A polgármester sajtótájékoztatón tett nyilatkozata szerint a környező városok kórházait is megkeresték, javaslatot téve szakmai, gazdasági, egészségügyi integrációra, de „döglött lovat senki nem akar, nem szeret a szekere elé befogni”, ezért döntöttek amellett, hogy üzemeltetőt keresnek. A kórház összes tartozása november elején már meghaladta a 300 millió forintot, amiből már a lejárt követelés is több mint 250 millió forint. A működtetés átadásáról szóló pályázati anyag kapcsán hozzáfűzte, hogy öt szakmai befektetői csoport vette át a dokumentációt. A pályázat a város önkormányzatának közfeladatát képező egészségügyi feladatok 20 évre átadásáról és az ahhoz kapcsolódó vagyonkezelői jog átruházásáról szól. A privatizációt ellenző demonstrációk fő szervezője Rizner József, az Összefogással Barcikáért Egyesület elnöke.
Meleg van. Na és?
Rizner régi motoros a kazincbarcikai közéletben, korábban az MDF színeiben politizált, legutóbb, harmadjára már az egyesület jelöltjeként került a közgyűlésbe. Szerinte a kórház felújított sürgősségi épületének kihasználtságával bajok vannak, s ezt már kifogásolta az intézmény felügyeletére kirendelt önkormányzati biztos is. Nem kerültek a súlyponti kórházak közé, s az úgynevezett volumenkorlát is megöli az intézményt.
Miután milliárdokat pumpáltak az intézménybe, most odaadni értelmetlen – véli a helyi politikus. Az önkormányzat nemrégiben még egy színes prospektust is kiadott azért, hogy megmagyarázza a privatizáció szükségességét. Rizner József szerint a kiadványból néhány lényeges pont hiányzik. Például az, hogy milyen mértékben alulfinanszírozott ez a kórház, az sincs benne, hogy a város 1994 óta szocialista vezetésű, s az sincs benne, hogy a polgármester az előző ciklusban a térség országgyűlési képviselője volt, így számtalan lehetősége lett volna a kórházért lobbizni.
A felújítással és az átalakulással kapcsolatban is sok a mendemonda. Például kiszervezték a mosodát és a takarítást, viszont a nyertes takarítócég nem tudta, hogy a műtőt nem úgy kell takarítani, mint a buszok várótermét, magyarul az új cég dolgozói nem voltak felkészülve a kórházi kihívásokra. Sötétített üvegfelületet kapott a felújított központi épület, de az ultraviola-szűrőt kifelejtették az üvegrétegek közül, így nyáron a kórházi osztályokon elviselhetetlen a meleg.
Novemberben már tüntettek a privatizáció ellen. Nem akarják azt sem, hogy kórházuk üzemeltetését az a HospInvest Zrt. kapja majd meg, amely a hatvani, a gyöngyösi, illetve a kiskunhalasi kórházat működteti, és amelynek gazdálkodásában Rizner szerint az Állami Számvevőszék több szabálytalanságot tárt fel a magánosítás óta.
Megtudom, nem ez ellen a cég ellen tüntettek, hanem a magánosítással van bajuk. Az a problémájuk, hogy a 258 milliós tartozás átvállalásáért megkapható az intézmény 20 évre. Márpedig a kórház-privatizációkban jeleskedő cégek egy része a létszámmegtartásra és a kórházak fejlesztésére tett ígéreteit nem tartotta be. – Az egészségügy az utolsó bástya, amelyet a jelenleg regnáló hatalmi kör szeretne megszerezni – szögezte le a demonstráció szervezője. Kérdésemre válaszolva a leghatározattabban visszautasította azt, hogy a kórházi gyógyítás minőségére utaló, halálfejes szórólapokat ők terjesztették volna. – Elítéljük a módszert, amely halálfejeket tartalmazó szórólapon, internetről letöltött irományok alapján, tények elferdítésével vagy valótlanságokkal a kórház ellen igyekszik hangolni a közvéleményt, s mindezt névtelen módon – szögezte le beszélgetőtársam. Véleménye szerint nem lehet szó nélkül hagyni a történteket, ugyanis ez olyan időpontban történik, amikor a kórház sorsa sok szakmai vitát vált ki, jelentős a bizonytalanság az ott dolgozók körében.
Sereghajtók között
„Szomorúan olvasom a kórházról írtakat. Sajnos azok közé állok be a sorba, akik negatív tapasztalattal rendelkeznek a kórházat illetően…” – többnyire így kezdődnek az egyik egészségügyi szakportál által indított kórházi rangsoros beszámolók a kazincbarcikai kórházról. Részleteiben nem kívánok a bejegyzésekből idézni, mert hiszem, hogy az egészségügyi szakszemélyzet és az orvosok nagy többsége messzemenően lelkiismeretesen foglalkozik a betegekkel egy lelkiismeretlen reform időszakában is. Az év kórháza szavazáson jellemezhető 227 kórház és rendelőintézet közül a kazincbarcikai a 216. helyen állt.
Maga Szitka Péter így ír a kórházi minőségről internetes blogjában (mióta a miniszterelnök blogozik, sikk a szocialista politikusoknak blogot indítani az interneten):
„Hospitality // 2007. 10. 15. // 21:09
Beszéljünk már őszintén. Ez a kórház csődben van. Persze jogilag nem, de valójában mindannyian tudjuk, hogy igen. És nem tegnap került csődbe. Ez a pálya már régen, sok éve elkezdődött, már régen megindult a gazdasági leépülés, csak akinek tudni kellett volna róla, hogy baj van, az vagy nem tudta, vagy tudta. Aztán hogy tudta vagy nem? Jegyzem meg, egyik sem jobb. De ez a csőd, nehogy azt higgyük, hogy csak pénzügyi természetű. Minden értelemben ott vagyunk, ahonnan már csak felfelé visz az út. Köztudomású tény, hogy a barcikaiak nem rajonganak saját kórházukért; ha lehet, elmennek Ózdra, Miskolcra gyógyulni.”
A szocialista városvezető egyébként szívesen üzen blogjában a kazincbarcikaiaknak. Mint például: „Megtalálták az ősanya sírját? Tegnapi napon váratlan telefon ért kollégámtól. Nem maga a hívás ténye volt az, hanem mindinkább a tartalma.”
Péntek című bejegyzésében így elmélkedik: „Azokon a péntekeken, amikor testületi ülés van, valahogy gyorsabban telnek az órák. Hipp-hopp és máris dél van. Persze megint erős döntéseket hoztunk, többnyire a jövőnk megalapozásával kapcsolatosan.”
Egyik legutóbbi, Hospitality II. című bejegyzése szerint mégis győzött a józan ész. „Ma ülésezett a bíráló munkacsoport. Nem ragoznám túl. Szórul szóra a munkacsoport vezetőjeként az alábbi közleményt tettem. A Kazincbarcika Város Önkormányzat Képviselő-testülete a Kazincbarcika Városi Kórház vagyonkezelésbe adására kiírt pályázatának bírálatára létrejött munkacsoportja az eljárás eredménytelennek nyilvánítását javasolja az önkormányzat képviselő-testületének. A beérkezett pályázatok mindegyike hiánypótlásra szorul, a bizottság azonban a hiánypótlások esetleges benyújtása esetén sem látja biztosítottnak a képviselő-testület által elvárt egészséges versenyhelyzet kialakulását.”
Trump
Trump aláírta a törvénybe foglalt ígéreteit
