A tanárnő szabad. Osztályában Mohamednek mertek hívni egy plüssmackót. A szudániak ezért kivégezték volna, de a nemzetközi nyomás hatására végül is szabadon bocsátották. A fetva ezúttal elmarad. A szudáni hatóság számára épp elég Dárfúr. Nem kell nekik még egy tanárnő is, akiért a fejlett világ naponta tüntet. Salman Rushdie – a vendégünk volt a minap – ugyancsak szabad. Az érte járó fejpénzt Iránban eleddig senki sem vehette át, Bászrában a fundamentalista iszlám szabadcsapatok mintegy negyven nőt mészároltak le az utóbbi hónap során nyugatias öltözködésük vagy viselkedésük miatt. Ők nem szabadok, hanem halottak. Már a Malacka-ügy kapcsán megírtam: a mohamedán világot a nyugati világtól a humorhatár választja el. Emlékeztetőül: brit mohamedánok síkraszálltak a Micimackó betiltásáért, hisz szerepel benne Malacka, vagyis egy disznó. Mondhatnók, a humorérzék a mekkai nagy fal. Ami tőle nyugatra vicc, az tőle keletre blaszfémia. De tegyük hozzá tüstént: a mohamedán világot a nyugatos világtól és nem a keresztény világtól választja el ez a humorhatár, hisz meglehet, a keresztény hívőnek is idegesítő volna egy Jézus nevű maci, csak épp a XXI. századi Európában ezért már nem jár máglyahalál.
A huszonegyedik században a görög tűz és a kaliforniai bozóttűz a menő. S a XXI. század első évtizedének vége felé az olimpiai láng.
Ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, akkor most a leginkább ettől félek. Az olimpiai láng felcsapásától. Félreértés ne essék, nem attól, hogy valami szörnyű terrorcselekmény fogja elhomályosítani a pekingi olimpia világraszóló diadalát. Én a pekingi olimpia világméretű diadalától félek, márpedig a siker borítékolható.
A nemzetközi terrorizmusnak nem célpontja Peking, hisz Kína nem a Nyugat. Kétszeresen is Kelet. Kelet mint szocializmus, és Kelet mint Ázsia. Egy fehérek közt is európai embernek nehéz ezzel mit kezdeni. Ha elhallgat bennünk a diplomata, aki szerint ugyebár Kína ma a legnagyobb realitás, akkor kellemetlen kérdések támadnak.
Mi, magyarok úgy tudjuk, hogy a hamis közmegegyezés előbb-utóbb érvényét veszti, s a temetetlen halottak egy adott pillanatban zombiként előjönnek a szőnyeg alól: a Kossuth tér és Mosonmagyaróvár áldozatai. A kínaiak ma úgy tudják, hogy a Tienanmen téren eltiport forradalom hallottai sohase fognak előbújni a szőnyeg alól. Úgy tudják, hogy a hamis közmegegyezés fenntartható, s a nemzetközi közösség is így tudja. Kína nemzetközi elfogadottsága egy demokratát óhatatlanul a konszolidált Kádár-rendszer és a brezsnyevien pangó Szovjetunió nemzetközi elismertségére emlékezteti, hogy az Elena Ceausescunak a legnevesebb nyugati egyetemek által adott különböző díszdoktori címekről ne is beszéljünk. Attól, hogy a rendszerváltás megállt Kína, Kuba, Észak-Korea és Vietnam határainál, s a létező szocializmus a Chávez-romantika képében ismét időszerű, egy demokrata vajon elfogadhatja-e morális realitásnak a kommunizmus különböző szinten konszolidált változatait, és asszisztálhat-e jó lélekkel egy szoftmaoista totalitarizmus mennybemeneteléhez, az efféle mennyei békéhez?
Eddig ’89-es évjáratú demokrataként gondolkodtam, a budapesti kínai nagykövetség elé 1989-ben szervezett Fidesz-tüntetés emlékeitől átjárva, most viszont 2008-as évjáratú publicistaként gondolkodom tovább, hisz a kínai sikertörténet csak egy a demokrata és européer lélek számára nehezen feldolgozható sikertörténetek közül.
Évekig az iszlám terrorizmustól, az új középkor árnyaitól rettegtem, igen. Most, 2008-ra tekintve érzem először úgy, hogy mégsem ez az európai életérzést fenyegető legnagyobb veszély. Az európai életérzést fenyegető legnagyobb veszély a felvilágosodás eseményhorizontján túl bekövetkező gazdasági siker.
A fundamentalizmus tartalékai mintha kimerültek volna, bár ne tévednék. A feszültséghez képest túl nagy a csönd, 2001. szeptember 11-e óta az Egyesült Államokban az Al-Kaida nem volt képes újabb terrorakcióra, s a fenyegetés egy rövid lélektani pillanattól eltekintve nem tudta átrajzolni a nyugatosság természetét, viszont az annapolisi folyamat még átrajzolhatja a Közel-Kelet természetét. Oszama bin Laden piszkos bombájánál, meglehet, veszélyesebb a dubai turistaparadicsom. A dübörgő – és tényleg dübörgő – kínai gazdaság. Az indiai csoda. Indonézia. Vagy épp Japán. Ezek a modellek rendre bizonyítják, hogy létezik egyfajta bypass modernizáció. A felvilágosodás áthidalásával is növekedhet a gazdaság. Amit mi a jólét szükségszerű feltételének tekintünk: a szabadság, a demokrácia és a szociális igazságosságra való törekvés, az csupán a jólét technológiájáig vezető saját történelmi utunk. A mobiltelefon gyártásához és működtetéséhez nem kell ismerni se Leonardót, se Voltaire-t, se Laplace-t. Leonardo, Voltaire, Laplace – a mi ügyünk, a reneszánsz és a felvilágosodás a mi történetünk, de a mi mobiltelefonunk az ő mobiltelefonjuk is, a mi internetünk az ő internetjük is.
A gyarmati kor most ér véget. A szerző mindig is rettegett attól, hogy ellopják a tudást. A Rosenberg házaspárt azért ítélték halálra, mert átadták az atomtitkot a Szovjetuniónak. A fehér ember is retteg, ha idegen kezekbe kerülnek nagy titkai, márpedig az indiai kéz, az indián kéz, a kínai kéz – idegen kéz. Ha Afrikát, Amerikát, Indiát, Ausztráliát nem hódítja meg és nem gyarmatosítja a fehér ember, ott vélhetőleg az évszázadokkal korábbi állapot uralkodik. Láthatjuk, hogy a fehér ember által nem érintett törzsek, társadalmak önmaguktól sohase lépnek a „lenini útra”, sohasem lépnek rá a tudományos-technikai forradalom útjára, nem kezdenek el maguktól „fejlődni”. Ha tetszik, ha nem, mindaz, amiért most verseny folyik, mindaz, ami ma elterjedt és uralkodó, az antibiotikumoktól kezdve a repülőgépig, a számítógépektől kezdve a részecskegyorsítókig, mindaz, ami miatt a világ sohase ugyanaz, mint ami tegnap volt, egy jól meghatározható kultúrkörből indult ki. A primer daganat: a reneszánsz Európa. Ez képezett világszerte áttéteket.
Az onkológia szerint az áttét mindig visszautal eredetére, így aztán tudni lehet, hogy egy tumor honnét indult ki. A veserák mint agyi áttét is veseszerű marad. A gyarmatosítás korában is nyilvánvaló volt, hogy nem a nyúl viszi a puskát. A reneszánsz és felvilágosodott Európa – majd Észak-Amerika – úgy gondolta, hogy mivel ő adta az egész világnak azt, ami civilizáció címszó alatt el van terjedve, az eredetiség okán igényt tarthat bizonyos szerzői jogokra. Copyright Prométheusz.
Nos, kérem, a tudományos-technikai forradalom szerzői jogai ötszáz évig tartottak. A civilizáció szerzői joga lejárt, és miképp nem írhatjuk ki most már egy termékre, hogy Made in Hungary, csak azt, hogy Made in EU, a civilizációra se írhatjuk ki többet, hogy Made in Europe. Felhalmozott ismeretanyagunk hovatovább az egész világ „martaléka” – osztályrésze – lesz, áttétekről és primer tumorról, ötletgazdáról és felhasználóról beszélni egyre nehezebb. A fejlettség, ez az általunk megteremtett moloch kezd kicsúszni a kezeink közül, s kezdi másképp gondolni el magát. Korántsem a mi szánk íze szerint.
A közkéz, a közkincs és a közérdek olyan arányai bontakoznak ki, amely arányokhoz mérve a mi demokráciaélményünk és utópista reneszánsz esztétikánk csak egy bantusztán. A XXI. század vélhetőleg arról fog szólni, hogy a világnak nincs vezető hatalma, vezető eszméje, de leszűrhető és megszívlelendő tanulsága se lesz.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
