A kilátástalan nyomorból a tisztes szegénységbe

Hihetetlen gyorsasággal terjed a világ egyik legszegényebb országában, Bangladesben létrejött mikrohitelezési modell. Dél-Ázsiától kezdve Afrikán át Latin-Amerikáig ma már negyven államban több mint harmincmillió ember él a kilátástalan nyomorúságból kivezető pénzügyi lehetőséggel. A tavaly Nobel-békedíjjal elismert Muhammad Junusz közgazdász módszerének lényege a fedezetigazolást nem igénylő, csekély összegű kölcsönök folyósítása.

Huszonhat dollár – csupán ennyi volt az a hitel, amit Muhammad Junusz közgazdászprofesszor Grameen bankja először folyósított az éhínség sújtotta Bangladesben a hetvenes évek közepén. A pénzintézettől kapható sajátos mikrokölcsönök átlagos összege azóta sem sokat változott. A technika fejlődése azonban a heti rendszerességű törlesztést és a hitelhez jutást is könnyebbé tette a világ negyven országában meghonosodott bankhálózat koldusszegény ügyfeleinek. A költségcsökkentő vívmányok egyike, hogy a 10-20 dollár összegű hitelek visszafizetését az adósoknak ma már nem kell a pénzintézetek képviselőinél intézniük, hanem a kölcsönt – a helyi telefontársaság segítségével – emelt díjas SMS formájában is rendezhetik.
A koldusok bankjaként számon tartott bangladesi Grameen bank (a Grameen szó magyarul vidéket jelent) idén több olyan vállalkozást és alapot is sikeresen működtetett, amelyek gerincét továbbra is az alacsony kamatokkal folyósított, a legtöbb esetben fedezetigazolást sem igénylő mikrohitelezés adja, ügyfélköre pedig a legrászorultabb vidéki lakosság. A Grameen Telekom például egy olyan nonprofit cég, amelyik a falusi nincstelenek százezreit juttatja mobiltelefonhoz, így segít a munkalehetőségek keresésében, illetve a mikrovállalkozások beindításában. Junusz az első hitelét olyan kézműveseknek adta, akik bambuszháncsból készítettek használati tárgyakat. A közösség tőke híján nem tudott továbblépni, de a hitel segítségével mára sikeres önsegélyező rendszert építettek ki, amivel sok ezer embernek adnak szerény, de biztos megélhetést. A Nobel-békedíjjal jutalmazott Grameen-modell ma már családok tízmillióinak nyújt lehetőséget arra, hogy a feneketlen nyomor helyett a tisztességes szegénységet választhassák. A bank olyan beruházásokban is részt vesz, amelyek a mezőgazdasági tevékenység finanszírozásán túl oktatással, számítástechnikai fejlesztésekkel foglalkoznak.
A Grameen-hálózat jórészt nem profitorientált szervezetekből áll, de a modellt átvevő több mint negyven ország mikrohiteleket folyósító pénzintézetei között találunk államilag támogatott, vagy a Világbank részvételével működő bankokat is. A legtöbb mikroadós Dél-Ázsiában található – Banglades mellett Indonéziában, Srí Lankán és Indiában – de a rendszer ugyanúgy működőképes Mexikóban és Etiópiában is. A legtöbb, szegényeket segítő hitelt Kínában lehetne elhelyezni, a vidéki parasztság egy része ugyanis errefelé is kevesebb mint napi egy dollárból él. A finanszírozást állami bankok segítségével elképzelő kommunista vezetéssel hónapok óta folytat tárgyalásokat a Grameen. Eközben Indiában már a mikrohitelezés rendszerének szabályozása van napirenden, annyira népszerű a modell. Argentínában és Ecuadorban pedig az állam is részt vállal a kamatterhekből. A bizalomra épülő rendszerben az adósok több mint kilencven százaléka rendszeresen törleszti a többségében kis összegű részleteket, és a kamatlábak mértéke a legtöbb országban az adósok szociális helyzetétől függ. Míg a koldusok nullaszázalékos kamatra kapnak kölcsönt, addig a továbbtanulásra vagy vállalkozás elindítására felvett mikrohitelek terhe magasabb.