A középosztály megerősödése a cél

Csak azért, mert a Heti Válasz munkatársainak értékvilágát nagy részben osztja egy politikai párt is, attól még nem válik szócsővé, sőt kritizálhatja is azt a pártot – mondta lapunknak adott interjújában Borókai Gábor, a hetilap főszerkesztője. Noha a tavalyi esztendő minden volt, csak bizakodásra okot adó nem, a lap nem panaszkodhat: az utóbbi években megduplázódott a példányszáma, internetes oldalának látogatottsága pedig megtízszereződött egyetlen év alatt. Borókai Gábor az újság szempontjából természetesen annak örülne, ha a folyamatok nem állnának meg, de van, amit fontosabbnak tart: a középosztály megerősödését. Enélkül – mondja – Magyarország nem lehet ura saját magának.

Lantos Csaba volt OTP-s vezető a minap, ha szabad így fogalmazni, „bevásárolta magát” a Heti Válaszba. Amennyire nyomott a hagyományos, tehát papíralapú sajtó piaca, két lehetőség vetődik föl: az ön által irányított lap vagy – minden körülmény ellenére – olyan jól prosperál, hogy a befektetők kopogtatnak az ajtón, vagy pedig gond van, és szükség van pénzre.
– A jelen gazdasági helyzetben a nyomtatott sajtóra – is – rossz idők járnak. A családok minden kiadást megéreznek, az információkhoz pedig a tévén, rádión, interneten keresztül is hozzájutnak. Így ha le kell mondaniuk valamiről, márpedig le kell, akkor azt a lappiac bizony nagyon megérzi. Ennek ellenére nincs okunk panaszra. Tavaly, vagyis 2007-ben zártunk először úgy egy évet, hogy nyereséges volt a lap.
– Nem csupán a családok gazdasági helyzete miatt nehéz egy hetilap dolga. A törzsközönség zömmel középosztálybeli, értelmiségi attitűddel rendelkező emberekből áll, az ő igényeiket pedig sok más lap is igyekszik kielégíteni. Eleve szűk a felvevőpiac, és sokan versenyeznek rajta.
– Ez így van, ehhez kellett alkalmazkodnunk nekünk is. Olyan tartalmat kell előállítanunk, amely pontosan ennek a rétegnek az igényeit elégíti ki. Valóban nincs könnyű dolgunk, politikával, gazdasággal, kultúrával, közélettel több hetilap is foglalkozik. De nyilván meg lehet, és talán sikerült is megtalálnunk azt a mondanivalót, amely aztán megtalálja a saját közönségét.
– Egy – mint az imént beszéltünk róla – meglehetősen igényes közönséget.
– A Heti Válasz mindig is intellektuális termék volt. Csak épp a piachoz fűződő viszonya nem látszott jónak. E tekintetben nagy változást értünk el 2004 óta, amikor új tulajdonosok vették meg a lapot, kicserélődött a menedzsment és megújult a szerkesztőség. Ennek a folyamatnak meg is lett az eredménye.
– Számszerűsítené?
– Akkor 12-14 ezer között volt az átlagos példányszámunk, most közel a duplája, nagyjából 23 ezer körül mozog.
– Szép eredmény. Bár azt nem lehetett tapasztalni, hogy ész nélküli kampányokban hirdette magát a Heti Válasz.
– Ahhoz nagyon sok pénz kell, annak meg híján vagyunk. Megfontoltan, lépésről lépésre, nehéz terepen, jó versenytársak mellett haladunk előre. Úgy, hogy a kereslet az ország egyre szűkülő pozíciója és a családok nehezülő helyzete miatt romlik.
– Azt talán kijelenthetem, hogy – bár reprezentatív felmérést nem végeztem – a Heti Válasz nem feltétlenül Orbán-szócsőként él az emberek tudatában. Már azokéban, akik egyáltalán ismerik.
– Vannak azért, akik zsigerből mondanak véleményt, anélkül, hogy tájékozódnának. Nézze, a Heti Válasz értékvilágát tekintve nem bizonytalankodó lap. Világos képünk van arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, ahol nem az egyéni menekülőpályát, de a közös jót keresik, ahol a teljesítmény, s nem a kapcsolatrendszer vagy a pártkötődés szelektál, ahol a nemzet, a munka, a család vagy a hit hívószavak, és nem ijesztgetésre szolgálnak. S ebben a tekintetben a Fidesz által meghirdetett értékvilághoz állunk a legközelebb. No de a Fideszt sem gondolhatjuk hibátlannak, s ezért kritizálhatatlannak, ahogy magunk, heti válaszosok is különböző hangon és tónusban nyilvánulunk meg. Azért hangsúlyozom, hogy különböző hangon és tónusban, mert szerintem az újságírásban az újságírói autonómia működési feltétel. Nélküle nincs jó cikk vagy médium. Ez a szabadság hitelesít is, hiszen mindenki érzékelheti, hogy amit mondunk, azt magunktól, meggyőződésből és következetesen mondjuk.
– Nagy erőlködés volt elérni, hogy ne kelljen szócsőnek érezniük magukat?
– Nem. A tulajdonosokon múlik, hogy mit hagynak a szerkesztőségre. Nálunk a tulajdonosok és a szerkesztőségben dolgozók értékvilága nem különbözik, minden más pedig szakmai kérdés. A kiadó feladata a gazdaságos működtetés, az újságíróké pedig az értékes és piacképes újság előállítása. Úgy, ahogyan azt a szerkesztőség gondolja.
– Említette az internetet mint versenytársat. Önök hogyan szerepelnek ebben a versenyben? Semmivel sem könnyebb terep, mint a nyomtatott piac.
– Az internetes oldalunk nem hír-, hanem véleményportál. Mi nem veszünk részt a hírversenyben. Nem kell percre késznek lennünk. Megvannak azok az idősávok, amikor a legtöbben kattintanak ránk, nyilván akkor frissítjük a tartalmakat. De természetesen korszerűsíteni kellett a hetivalasz.hu-t is, frissebbé, olvasmányosabbá kellett tenni. Az elmúlt évben ennek eredményeként megtízszereződött az oldal látogatottsága.
– Most viszont a nyomtatott kiadás frissül föl. Ha ennyire jók az eredmények, a példányszám nő, a cég nyereséges, akkor min kell változtatni?
– Szeretnénk, hogy ezek a biztató folyamatok ne álljanak meg. Ehhez persze arra van szükség, hogy vagy gyorsan kövessük, vagy akár kicsit elébe is menjünk az olvasói igényeknek. Évente egyszer mérjük az olvasók véleményét a lapról, ebből nagyon sok visszajelzést kapunk. Kicsit átalakul a rovatszerkezet, több kép és ábra lesz a lapban, ami könnyebbé teszi az olvasást, szemléletesebbé az információkat. Elindítjuk a Szembesítés című rovatunkat, amelyben két gyökeresen ellentétes álláspontot ütköztetünk. Először csütörtökön találkozhatnak vele az olvasók, azután, hogy Lendvai Ildikót és Navracsics Tibort ültettük le egy asztalhoz. De tematikus mellékletekkel is megjelenünk, lesz tudományos-innovációs, felsőoktatási, wellness- és pénzügyi mellékletünk is.
– Ezek a változtatások elegendők lehetnek a jelen piaci viszonyok között?
– Nem csupán a lapot jelenti ma már a Heti Válasz. Belevágtunk a konferenciaszervezésbe, könyvkiadásba, közéleti esteket rendezünk, és februárban indul az oktatási műhelyünk. Ezek mind szükségesek ahhoz, hogy a lapnak növekedjen a presztízse. Nem csupán az a szándék, hogy mértéktartók legyünk, hanem az is, hogy mértékadók.
– A most kezdődött esztendő végére mivel lenne elégedett?
– Ha példányszámról beszélünk, akkor az átlagosan eladott 24-25 ezres példányszámot komoly sikerként könyvelnék el. De a fő célkitűzésünk ennél több. Annak örülnénk a legjobban, ha szélesedne a középosztály, s vele a polgári szemléletű Magyarország. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ez szolgálná az ország megerősödését is. Ha nem így lesz, akkor még inkább kiszolgáltatottakká válunk, s egyre kevéssé lehetünk urai saját magunknak.