A lakás szinte az egyetlen vagyonunk

Egy éle­ten át gür­cö­lünk a la­ká­sun­kért, s nem is igen van más va­gyo­nunk. Ez a konk­lú­zi­ó­ja a Va­das Gá­bor ál­tal ké­szí­tett, A ma­gyar ház­tar­tá­sok va­gyo­na – le­gen­dák és té­nyek cí­mû, teg­nap köz­zé­tett, a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank ál­tal meg­ren­delt ta­nul­mány­nak. Míg a ki­lenc­ve­nes évek­ben még meg­ta­ka­rítá­si cso­dá­ról be­szél­het­tünk, az ezred­for­du­ló után már in­kább a meg­ta­ka­rí­tá­si ka­taszt­ró­fa ki­fe­je­zés a he­lyén­va­ló – ál­lít­ja a ma­gyar la­kos­ság va­gyo­ni hely­ze­tét vizs­gá­ló do­ku­men­tum. Egy fõ­re ha­zánk­ban kö­rül­be­lül 6,5 mil­lió fo­rint jut, ami azon­ban két­har­ma­da rész­ben in­gat­lant je­lent.
A fi­ze­té­sek­hez ké­pest csak Nagy-Bri­tan­ni­á­ban és Ola­szor­szág­ban ma­ga­sabb az in­gat­la­nok ará­nya, mint Ma­gya­ror­szá­gon. A pénz­ügyi meg­ta­ka­rí­tá­sok te­rén ugyan­ak­kor mes­­sze le­ma­ra­dunk. A 65 ezer mil­li­árd­nyi ma­gyar va­gyon több mint két­har­ma­da, majd 42 ezer mil­li­árd fo­rint áll in­gat­la­nok­ban, a pénz­ügyi meg­ta­ka­rí­tá­sok pe­dig a 14 ezer mil­li­ár­dot sem érik el. A ma­ra­dék 9 ezer mil­li­ár­dot tar­tós fo­gyasz­tá­si cik­kek­ben „tá­rol­juk”.
A la­kás­va­gyon ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­se mö­gött az árak ug­rás­sze­rû emel­ke­dé­se áll. Míg 1999-ben még 100 ezer fo­rint kö­rül moz­gott a négy­zet­mé­ter­ár, 2003-ra 160 ezer­re ug­rott, és az­óta kö­rül­be­lül ezt a szin­tet tart­ja. Ez az ár­vál­to­zás ter­mé­sze­te­sen a tel­jes, or­szá­gos la­kás­va­gyo­non is tük­rö­zõ­dik. En­nek ér­té­ke 1995-ben 15 ezer mil­li­árd fo­rin­tot tett ki, 1999-ben már meg­ha­lad­ta a 20 ezer mil­li­ár­dot, és 2004-ben el­ér­te a 40 ezer mil­li­árd fo­rin­tot.
Az ár­emel­ke­dés mel­lett az ál­lo­mány bõ­vü­lé­se is meg­fi­gyel­he­tõ: az etóbbi 10 év­ben majd­nem 200 ezer­rel, 4,2 mil­li­ó­ra nõtt az in­gat­la­nok szá­ma. Az ott­ho­nok szín­vo­na­lá­nak emel­ke­dé­se azon­ban el­ma­radt, az in­gat­la­nok két­har­ma­dá­nak ára nem éri el a 10 mil­lió fo­rin­tot sem, és kö­rül­be­lül ne­gye­dük esik a 10 és 20 mil­lió fo­rint kö­zöt­ti ka­te­gó­ri­á­ba.
Az in­gat­lan­va­gyon ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­sé­re je­len­tõs ha­tá­sa volt a la­kás­tá­mo­ga­tá­si rend­szer át­ala­kí­tá­sa is. Az egy­re ol­csóbb la­kás­hi­te­lek mi­att több pénz áram­lott a la­kás­piac­ra. Va­das Gá­bor azt a tév­hi­tet el­osz­lat­ja, mi­sze­rint az or­szág uni­ós csat­la­ko­zá­sa az in­gat­lan­árak emel­ke­dé­sé­hez ve­ze­tett. A ku­ta­tá­sok sze­rint ez a ha­tás csak az or­szág ki­emel­tebb te­rü­le­te­in ér­vé­nye­sült.
Míg a ma­gyar ál­lam­pol­gár­ok in­gat­lan­va­gyonának ér­té­ke az egek­be szö­kött, a pol­gá­rok pénz­ügyi meg­ta­ka­rí­tá­sai jó­val ki­sebb mér­ték­ben nö­ve­ked­tek. Ezen a te­rü­le­ten mes­­sze Eu­ró­pa mö­gött kul­lo­gunk. Míg az uni­ó­ban el­sõ he­lyen ál­ló ola­szok pénz­ügyi meg­ta­ka­rí­tá­sai az éves jö­ve­del­mük majd há­rom­szo­ro­sát te­szik ki, Ma­gyar­or­szág az egyet­len, ahol ez el sem éri az éves jö­ve­del­met. Az össz­va­gyon te­rén sem ál­lunk túl fé­nye­sen: ösz­­szes meg­ta­ka­rí­tá­sunk alig több, mint az éves jö­ve­del­münk öt­szö­rö­se. Ez­zel az arán­­nyal utol­sók va­gyunk az ös­­sze­ha­son­lí­tás­ban sze­rep­lõ or­szá­gok kö­zött.