A nagy gombóc

Ment a latolgatás, hogy a köztársasági elnök aláír-ja-e az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, avagy nem? Sólyom László ténykedését megválasztása óta különleges figyelem kíséri. Az egyik tábor provinciális, nyekegő alkotmányjogásznak láttatja, aki holmi láthatatlan alkotmányba kapaszkodva kisstílű és „beszari” alakja a mai magyar közéletnek. A másik tábor igazságos királynak véli, aki a szétzilált és összekuszált közállapotok közepette sziklaszilárdan áll a „magyar nép” oldalán. Nehéz ilyen időkben megfelelni, visszasugározni a bizalmat és ébren tartani a reményt. A helyzet teszi ezt velünk. A törvénytelenségek, az alkotmánysértések, a diktatórikus törekvések, a jogállamiság semmibevevése mindenkit rémülettel töltenek el, még akkor is, ha csak sejtjük, mi történik körülöttük. Ilyenkor keres a nép egy idolt, egy ikont, akibe belehelyezi feltétlen bizalmát.
Ez ma a köztársasági elnök Magyarországon, és ezért van, hogy minden pici repedés, egy ki nem tűzött magyar zászló, félreérthető mondat, eltolt hangsúly másoknál elmegy, Sólyom Lászlónál azonban fennakad a közvélekedés szigorú, ám pozitív rostáján.
Most azonban sokan csalódtak, mert az elnök nem az Alkotmánybíróságnak, hanem a parlamentnek utalta vissza a többpénztáras törvénynek nevezett fércmunkát. Sólyom hosszan fejtegette aggályait, amelyek súlyosak és igazak. Legelőször hiányolta az állampolgári bizalmat, ami nélkül semmiféle reformot nem lehet sikerre vinni. De ugyanilyen hiba az orvostársadalom teljes kihagyása a törvény előkészítéséből, a hatástanulmányok, a gazdasági számítások hiánya, a beígért hatékonyság bármiféle garanciája, a különböző politikai erők minimális konszenzusának hiánya a reform irányában és alapjaiban. A számtalan, utolsó órában született törvénymódosító javaslat, pedig a felelőtlen szavazás felé terelte a képviselőket.
Szóval, mint kiderült, a „törvénnyel nem értek egyet és nem írom alá”.
Majd megfontolásra a parlamentnek küldte vissza.
Íme, a Sólyom főzte nagy gombóc, amit a minden reményüket a köztársasági elnökbe helyezők sem lenyelni, sem kiköpni nem tudnak.
Láttunk már ilyet. Mádl Ferenc javaslatát egy napig „fontolta” a koalíció, majd változtatás nélkül megszavazta az eredeti törvényt. És a gombócosok ettől félnek. Sólyom László ugyan tény- és tárgyszerűen felsorolta, mi mindent kellene végiggondolni a második szavazás előtt, de a koalíciós fülnek ez nem józan figyelmeztetés, hanem haveri egyetértés. Mit nyilatkozott az egyik képviselőjük? Örül, hogy lám, a köztársasági elnök úr végeredményében mindenben egyetért a koalícióval, az esetleges kifogásokat meg már régen megtárgyalták. Alkotmányossági probléma nincs, mehet a kocsi! A gombócosok azt mondják, a kivégzés megtörténik, csak a halálra ítélt kap némi haladékot. Nem hiszik, hogy a szocialistákkal meg tettestársaikkal, a szabad demokratákkal bármit is be lehet láttatni. Pedig igazából nem az Alkotmánybíróságnak kellene megálljt parancsolni a felelőtlen, lelketlen kormánypártoknak, hanem nekünk. Nekünk kellene már régóta győzködni a képviselőket, hogy ez a törvény végveszélybe sodorja az amúgy is beteg országot. Hogy a magánbiztosítótól senki ne várjon szívjóságot, szolidaritást, humánumot. Hogy lassan csak papíron van orvosi ellátás, mert a kórházakban nincs gyógyszer, kötszer, és bizonyos ambuláns ellátásokhoz otthonról kell vinni a medicinát. Hogy amíg a hálapénzen rágódnak, a beteg nem fizet vizitdíjat, mert telik belőle két zsemlére meg egy kis szalonnára. Hogy a várólista nyitány a nyíltan fizetős orvosláshoz stb.
Sólyom László bízik a képviselők lelkiismeretében.
Kérdés, hogy mi bízhatunk-e a Sólyom Lászlóéban?