Pontosabban ezt kérdeztük Athénban is, mert – miután 2000-ben Sydneyben Kovács Ágnes még diadalmaskodott 200 mellen – 2004-ben már bajnoki cím nélkül maradtunk. Éppen úgy, mint a tavalyi világbajnokságon Melbourne-ben. Persze a magyar úszók nem henyélnének, csakhogy náluk a legnagyobb a nemzetközi konkurencia. Eredendően is az volt, ráadásul számunkra hihetetlen és követhetetlen gyorsasággal fejlődött, főleg az Egyesült Államokban és Ausztráliában. Ezért jogos a szakma álláspontja: minden kiharcolt A szintet, megszerzett kvótát, egyéni csúcsjavítást, döntős helyezést illik megbecsülni. Csakhogy a szurkoló, a támogató – legyen az magáncég vagy az állam – és az utókor számára nem a részvétel, hanem a győzelem, a bajnoki cím a fontos. Na jó, még az érem is.
A 2007 márciusi melbourne-i vb után Kiss László szövetségi kapitány szomorúan ismerte el: ezt is, azt is kizárólag Cseh Lászlótól várhatjuk. Akit négy éve Athénban szerencsétlen lábtörése gátolt meg a jobb szereplésben, a tavalyi vb-n pedig Michael Phelps. Az amerikai klasszis ugyanis valósággal megbénította; amikor a 400 vegyes fináléjában felmérte, hogy nem tudja legyőzni, ettől úgy összezuhant a verseny kellős közepén, hogy a „neki járó” második helyezésért képtelen volt harcolni, ötödikként ért be. Felkészültségét, kiváló formáját ugyanakkor 200 vegyesen bizonyította, hiszen Európa-csúcscsal harmadik lett. A kérdések mindezekből adódóan Peking előtt is sorjáznak: indul-e Phelps 400 vegyesen? Ha igen, Cseh legyőzi, legyőzheti-e? Ha nem, túlteszi-e magát ezen, és megküzd az ezüstért? Sőt: elképzelhető-e hogy 200-on még jobban teljesít majd, mert – mint Melbourne-ben – ott nem nyomja az esélyesség terhe? Válaszok természetesen még nincsenek, de annyit már most leszögezhetünk: Cseh László két számban is éremvárományos, ha valakitől, tőle remélhetünk aranyat is.
A többiek ugyanis – egyetlen kivételtől eltekintve – a bevezetőben említett egyéni csúcsjavítást, döntőbe jutást, óriási bravúr árán esetleg a pontszerzést tűzhetik ki célként maguk elé. Egyetlen, aktív olimpiai bajnokunk, Kovács Ágnes számára e hármasból az egyéni rekord megdöntése már kizárt, bár azzal sem nyerhetne, tőle az is különleges eredmény, ha női úszó létére ott lehet negyedik olimpiáján (ama bizonyos doppingvétséget megalapozó magatartást és a felmentést most hagyjuk is), Risztov Éva, aki Csehvel együtt indult, de fizikai adottságai miatt sokáig nem haladhatott vele, rég visszavonult, Darnyik és Egerszegik nem születnek minden generációban.
Az egyetlen kivétel Gyurta Dániel. Athénban tizenöt évesen ezüstéremmel robbant be, szédítő magasságban kezdett, ennek megfelelően onnan is zuhant le – a 2005-ös vb-re ki sem jutott, a 2006-os margitszigeti Eb-n csupán 11. lett –, de nem törte össze magát, és 2007-ben megkezdte a visszakapaszkodást. Tavaly nyáron aztán, az antwerpeni ifjúsági Európa-bajnokságon magyar felnőtt és kontinentális korosztályos csúcsot repesztett, három év után megjavította egyéni legjobbját (az athéni 2:10,75-öt 2:10,71-re faragta, egy esztendővel korábban, a budapesti Eb-n még 2:14,14-gyel kínlódott), Kiss László is örömmel nyugtázta: „Melbourne kisiklás volt a számunkra, annál lényegesen többet tudunk. Össze is fogjuk szedni magunkat Pekingre, gondolatban két-három éremig merészkedem el. Ezek egyike mindenképpen Gyurtáé lehet.” Széles Sándor, Gyurta edzője valamivel visszafogottabb bizakodással fogalmaz, még a decemberi rövid pályás Európa-rekord után is: „Dani versenyről versenyre jön fel. Én a tavaly tavaszi világbajnoki 6. helyezését sem tartottam kudarcnak, de nyáron az ifi Eb-n és télen a rövid pályás Eb-n már egyértelműen jól és eredményesen úszott. Egészséges, jókedvű, tele van önbizalommal, érettebb lett, mint Athénban, ahol tulajdonképpen még kisfiú volt, azt sem igazán tudta, mi történik vele. Remélem, Pekingben élete legjobbjára lesz képes, és ha sikerül 2:10 alá kerülnie, abból már bármi kijöhet. Ennél konkrétabban viszont nehéz fogalmazni, mert azt is túlzás kijelenteni, hogy csak 2:09-cel vagy 2:08-cal lehet nyerni. Elképzelhető, hogy a 2:10 is elég hozzá, de az is, hogy az csak 5. helyezést ér. Jellemző, hogy Dani athéni idejével 2000-ben Sydneyben és 1996-ban Atlantában győzött volna, de 1992-ben Barcelonában nem.”
Méghozzá azért nem, mert ott volt Mike Barrowman és az ő 2:10,16-ja (ne feledjük, edzője Nagy József), és természetesen Pekingben is nagyon sok függ az ellenfelektől, akikről Széles Sándor így beszél: „A 200 mell két kiemelkedő klasszisa, az amerikai Hansen és a japán Kitadzsima sem ifjú versenyző már, és az olimpiáig nem is fiatalodnak tovább. Kitadzsima 2003-ban úszta a legjobbját, Hansenről pedig úgy látom, a 200 melltől a 100 felé halad, hosszabb távon egy ideje már nem igazán megy neki. Ők ketten tudnak 2:10-en belül, a valamivel 2:10-en kívüliek hatan-heten vannak, köztük található Dani is. Annyira sűrű a mezőny, hogy pozitív és negatív előjellel is sok minden megtörténhet, akár jó idővel is leszorulhat a dobogóról, vagy relatíve gyengébbel is felférhet rá.”
A pekingi bajnoki címek valamivel több, mint tíz százalékát úszásban osztják, hiszen az egyaránt 16 női és férfi számban 32 arany és 96 érem nyerhető. Talán nem túlzó igény, ha ezek harmincketted részét megcélozzuk. A márciusi eindhoveni és a decemberi fiumei rövidpályás Eb-n ennél merészebb vágyaink is lehetnek, de az olimpia évében még a rangosabb hagyományos kontinensviadal is felkészülési versenynek tekintendő.
A doppingról szót sem ejtettünk, az remélhetőleg egyetlen mondatot sem érdemel a magyar úszósport 2008-as mérlegének megvonásakor. A fokozott doppingellenőrzésekre azonban fel kell készülni, vízen és szárazon egyaránt. Hiszen a közelmúlt történései alapján már nem is hat olyan tréfásan vagy groteszkül a coubertini elv kifordítása: nem a győzelem, hanem a vérvétel a fontos.
Ukrajna
Orbán Balázs: Az Európai Unió nem nyári tábor, ahová elég egy jelentkezési lap kitöltése
