Egy dinasztia hattyúdala

Hányatott élet ért véget Benazir Bhutto tegnapi halálával. A politikus asszony 54 éve elválaszthatatlanul összefonódik Pakisztán közelmúltjával.

Egy mártírdinasztia sorsát idézi Benazir Bhutto meggyilkolt exkormányfő családja. Az 1953-ban született politikus asszony édesapja, Zulfikar Ali Bhutto által vezetett kormányt 1977-ben megdöntötte Ziaul Hakk tábornok, és két évvel később ki is végeztette a Pakisztáni Néppárt alapítóját. Innen származik az a kitartó ellenszenv, amellyel Bhutto a hadsereg iránt viseltetett. Ötéves házi őrizet után külföldre távozott, 1986-ban pedig diadalmasan tért vissza hazájába, s két évvel később – először az iszlám országok történetében – nőként miniszterelnökké választották.
Az akkor Pakisztán reményének kikiáltott Benazir Bhutto politikai hozománya azonban alulmúlta a várakozásokat. Nemsokára a szerteágazó korrupció fő hálószövőjeként tett szert kétes hírnévre. Ő és férje, Asif Ali Zardari vagyonát kéttucatnyi bankszámla, világszerte több palota és birtok fémjelezte. Feltevések szerint több mint nyolcszázmillió fontnyi magánvagyont halmoztak fel. A vádak miatt kétszer is távoznia kellett posztjáról: először 1990-ben, majd három évvel későbbi újraválasztása után, 1996-ban. A vizsgálatok elől két évvel később önkéntes száműzetésbe, Dubaiba menekült, de továbbra is aktív szerepet vállalt Pakisztán életében.
Bármi is az igazság, Pakisztán népe alapvetően jó emlékeket őriz róla. Nyolcévi távolléte utáni viszszatérését idén októberben az tette lehetővé, hogy Musarraf elnök rezsimje ejtette az ellene felhozott korrupciós vádakat. Több százezer ember fogadta Karacsiban. A tiszteletére rendezett népünnepély vérfürdőbe fulladt. Tíz nappal később a fenyegetettség ellenére ellátogatott édesapja sírhelyéhez, ahol azt mondta, nem fél az életére törő merénylőktől. Amikor a Guardiannek még 2002-ben interjút adott, a riporter méltán csodálkozott rá, hogyan lehet ilyen töretlenül népszerű a férfi dominanciájú pakisztáni politikában egy nyugatias jelenség. Bhutto némi miszticizmussal azt felelte: „ha hatalmon vagyok, valahogy mindig jó történik. Az eső esni kezd, az emberek kedvükre arathatnak, a gazdaság pedig fellendülésnek indul. Szeretek és szeretnek.” Családját azonban nem kímélte a belső viszály sem. Két bátyja is gyilkosság áldozata lett.
Arra ma aligha tudja valaki a magyarázatot, hogy Pakisztán milyen jövő elé néz. Musarraf könynyedén a félkarú óriás szerepét öltheti magára. Az Egyesült Államok csak kelletlenül hajlik arra, hogy bízzon az egykori vezérkari főnökben, így a washingtoni kedélyekre megnyugtatóan hatott volna, ha Musarraf egy olyan tekintélyű vezetővel karöltve veszi fel a harcot a szélsőséges iszlám ellen, mint a tegnap meggyilkolt Bhutto – és nem olyannal, mint a Pakisztánba nemrégiben visszatért Navaz Sarif.