Egy kis blahás

Gyermekvédelmi, gyámügyi és mindenféle tudományos szakemberek nyilatkoznak mostanában ennek a késelő román kölyöknek az ügyében, aki miatt ma már kétesélyes lemenni a fővárosi Blaha Lujza téri aluljáróba vagy annak környékére. Az ifjú ugyanis rendszeresen ott járőrözik a haverjaival, s ami gonosztett létezik, mind elköveti.
A mafla magyar jogrend meg áll tehetetlenül. Becsukni, bezárni, kitoloncolni nem szabad a suhancot, mert az ilyen módszerek szemben állnak az EU-szabályokkal, azokat pedig következetesen be kell tartanunk mint jogkövető ország. Kíváncsi lennék, ha teszem azt, egy brüsszeli EU-főemberbe bökné bele a bicskáját a kissrác, változnának-e valamit a kontinens vonatkozó előírásai. Az ő védelmét, oltalmát szigorú keretek rögzítik, mi pedig esetleg mehetünk a tepsibe, ha a legény és brigádja úgy dönt…
Nem vagyok egyedül, aki törvénytelenül ugyan, de végtelen meggyőződéssel pofoznám fel ezt a bicskás kis trógert, ha már erre a végrehajtó hatalom képtelen.
Ebben az országban hegyekben állnak a hasonló szellemi torzszülöttek. Ma már messze nem lehetsz biztos abban, hogy este – vagy akár fényes nappal – hazaérsz-e a munkahelyedről. Szomorú, de igaz, az ilyen állapotba került országokban vágyják vissza a diktatúrát, a statáriumot. Ha gyenge az állam, ott előbb-utóbb felbukkan a spontán népakarat. De vajon jó lenne-e ez nekünk? Öregeink még tudják, a jókor, jó időben adott pofon rendet tud tenni. És nem kell feltétlenül az egészet írásban rögzíteni.