Éjfél

Drága anyukám, és Zotyó bácsi! Boldog új évet kívánok, de nagyon! Azért csak most, mert ki kellett hevernem a szilveszteri őrületet, ami sokkal vadregényesebbre sikerült, mint a tavalyi. Három napig aludtam a konyhaasztal alatt, ébredés után pedig nem tudtam, ki vagyok, elszörnyedve néztem a tükörbe, és megállapítottam, hogy nagyon hasonlítok Bem apóra, pedig azt se tudom, hogy az kicsoda. Nagyon kérem az anyut, ne aggódjon, már jól vagyok, a kettős látásom is elmúlt, de hát tudomásul kell venni, a szilveszter nem csak szórakozás. Már esemeseztem az egyetemre, hogy márciusig rám ne számítsanak, mert lábadozom. De mielőtt azt tetszene hinni, hogy fürödtünk az alkoholban, és valami sátáni vedelés dübörgött végig az éjszakán, hát, nem! Megmondjam, mi volt? Hátast tetszik dobni tőle kint az udvaron! Az egyik vőlegényem, Betmen, zongorát bérelt, daruval emelték be az ablakon, és másfél órát játszott rajta, pedig nem is tud zongorázni. Mezítláb jött, ugyanis a metrón lenyúlták a cipőjét, kékre merevedett az összes lábujja, ráadásul a kottákat a kórházban felejtette, amikor a nővérét látogatta meg a drogelvonón, na, mindegy.
Gyümölcsteával indítottunk, semmi vadulás, csak vidulás! Az epres-mangós teám mindenkit letarolt, a süteményt pedig két perc alatt bepuszilták. Ezt a szomszéd néni hozta át, szegénykém süket, mint a templom egere, a fülébe kell ordítani, de olyankor megijed és lefejeli a gázórát. Csipa, a másik vőlegényem nála lakik albérletben, már írtam róla, neki van a hátára tetoválva Sztálin fáraó, amint éppen a halaknak prédikál a befagyott Bajkál-tavon, háttérben a lemenő Nappal.
Este nyolckor körbeültük a zongorát, és hallgattuk Betment. Valami Liszttől játszott, azt hittük, át akar minket verni, de tessék képzelni, tényleg van ilyen nevű megasztár, Trészi barátnőm állítja, hogy járt is vele, tavaly szedte fel Ózdon, a tűzoltóbálon. A zene amúgy szép volt, csak baromira idegtépő, sírva kapartuk le a falról a tapétát, nyakaltuk a gyümölcsteát, aztán a harmadik vőlegényem, akinek most nem ugrik be a neve, lerúgta Betment a zongoraszékről, és kegyetlenül megverte az állólámpával, pedig nem is haragudott rá. Olyan mély hatással volt rá a muzsika, hogy nem tudott magán uralkodni! Szegény Betmennek öt foga maradt, de inkább csak kettő. Ettől úgy lelombozódott, hogy betörte a vitrint, és a dísztányérokat kipörgette az utcára, felgyújtotta a szőnyeget, aztán elővette a dobócsillagkészletét. Ráugrottunk, bezártuk a szekrénybe! Napokig dörömbölt, ma reggel engedtem szabadon. Meg akar ölni, de ne ijedjen meg az anyu, csak a szája jár!
Ahogy közeledett az éjfél, italt váltottunk, a sok büdös teát beöntöttük az ágyneműtartóba, és áttértünk a sokkal ütősebb gyümölcslére, ugyanis Stoki, a régi fiúm, az a mosdatlan barom, aki most a Szőrös ikrekkel él, hozott ajándékba fél mázsa norvég narancsot. Valami lerobbant furgonban találta. Kinyomtunk húsz liter lét, és megittuk. Ha vitaminról van szó, nem ismerünk tréfát! Aztán átöleltük egymást, és madrigálokat énekeltünk az előszobában. Én eddig egyetlen madrigált sem ismertem, most kettőt is tanultam, majd eléneklem az anyunak, ha tavasszal hazamegyek. Főleg a Fekete kínhalál a tested, bébi címűt szeretem, ez tényleg szívből jön, a nagybetűs életről szól, de hát ez a művészet ereje!
Tizenegy óra után szívünk már csordultig telt várakozással. A kis Pozsár, aki ukrán zacskós viszkit hozott a buliba, magára tekerte a függönyt, és törökül elszavalta Vergiliusz Ananász című költeményét. Megrendülten hallgattuk volna reggelig, de egyrészt a kis Pozsár elaludt, és veszettül habzott a szája, másrészt eljött az éjfél. Gyorsan kitöltöttük a csapvizet az asztalra készített poharakba, és könnyezve koccintottunk. Ezt csak azért írom, hogy ne aggódjon az anyu, se én, se a barátaim nem fogyasztunk alkoholt! Fúj és fúj! Petárdázás sem történt, csak a hülyék durrogatnak, viszont Puszu haverom beült a fürdőkádba, onnan lőtte ki az új esztendőt köszöntő tűzijátékot. Sajnos az egyik rakéta telibe találta a csövet, veszettül ömlött a víz, egy pillanat alatt térdig ért, de így legalább gyorsan el tudtuk oltani a szobában keletkezett tüzet. Lepra, a kis Pozsár féltestvére orosz katonai lángszórót kapott karácsonyra, és éppen most próbálta ki. Aztán reggelig csendesen beszélgettünk, tervezgettük a jövőt.
Remélem, Zotyó bácsi nem rúgott be a kapcapálinkájától, mint a beton, és emiatt az anyuék nem feküdtek le éjfél előtt, ahogy szoktak!