Mennyiben tudja Bush elnök izraeli, illetve a Palesztin Hatóság területén tett látogatása elősegíteni a folyamatban lévő egyeztetéseket?
– Bush az annapolisi békekonferencia előtt nem gondolt arra, hogy Izraelbe és Palesztinába látogasson. A konferencia azonban egy olyan folyamatnak teremtett lehetőséget, amely esetlegesen a palesztin– izraeli konfliktus megoldásához, békeszerződéshez vezethet 2008-ban. Ez arra bátorította, hogy személyesen is a térségbe utazzon, hátha érdemi haladás érhető el ebben az évben.
– Nem tart attól, hogy Bush most mindössze annyit akar elérni, hogy a történelemkönyvekben kiegyensúlyozottabbnak tűnjön az izraeli–palesztin konfliktusban játszott szerepe?
– Őszintén szólva nem érdekel, ha azért teszi, hogy sikertörténetet könyvelhessen el, mielőtt távozik az elnöki hivatalból. Az sem, ha azért, mert Irakban vagy éppen Afganisztánban úgy alakulnak a dolgok, ahogy. De az sem, ha az elnökválasztási politika részeként cselekszik. Engem csak az érdekel, hogy most amerikai részről komoly érdekek fűződnek az izraeliek és palesztinok közötti tárgyalások elősegítéséhez. Miért lenne baj, ha másnak is haszna származik belőle? Hét évig vártunk az amerikai kormányzatra, hogy érdeklődést mutasson, és egészen eddig ez nem történt meg. Most azt mondják, hogy érdekli őket a folyamat, amire mi nem válaszolhatunk azzal, hogy elkéstek. Csak üdvözölhetjük az annapolisi konferenciát, ahogy azt is, hogy Bush személyesen ellátogatott Izraelbe és Palesztinába. Szeretnénk építeni ezekre az eredményekre, hogy azok valóban előmozdíthassák a békefolyamatot, és 2008 valóban a béke éve lehessen a két fél között.
– Kívülállóknak úgy tűnik, hogy a békefolyamat esélyeit csökkenti a palesztinok megosztottsága a Hamász és a Fatah között. Hosszú távon miként tudják kezelni ezt a szakadást?
– Az igazság az, hogy jelenleg nem túlzottan aggódom emiatt. Majd akkor, ha közelebb került a békemegállapodás aláírása Izraellel. Ha összehasonlítjuk a mostani helyzetet a tavaly június 17-ivel (a Fatah elleni gázai puccs időpontja – a szerk.), jelentős különbséget látunk. A Hamász meggyengült, a palesztin társadalom számos csoportját elidegenítette. Az emberek megismerhették az igazi Hamászt, amely valójában nem egy palesztin államot akar, hanem egy olyan iszlám államot, amely az egész Közel-Keletre kiterjedő kalifátus kiindulópontja lehet. A szervezet tagja a Iszlám Testvériség Nemzetközi Mozgalmának, és végül is inkább nekik dolgozik, mintsem a palesztin érdekek szerint. Mégsem mondjuk azt, hogy a Hamász ki van zárva, továbbra is legális szereplőként tekintünk rájuk. Be kell őket venni a folyamatokba, de ehhez el kell fogadniuk a játékszabályokat. Nem lázadhatnak fel a hatóságok ellen, amiért nem veszik komolyan őket, vagy mert szerintük a Fatah egyes frakciói ki akarják őket szorítani a hatalomból. Ez nonszensz.
– A kormánynak megvan a kellő társadalmi támogatottsága a külvilággal folytatott tárgyalásokhoz?
– Természetesen. A palesztinok többsége támogatja az Izraellel kötendő békemegállapodást, és azt is tudják, hogy a legrövidebb, legolcsóbb megoldást a tárgyalások jelentik. A Fatah áll a kormányunk mögött, de nem vagyunk Fatah-kormány. Függetlenek vagyunk, egyetlen politikai párthoz sem tartozunk. Amint eljön a választások ideje Palesztinában, természetesen nyitott lesz mindenki előtt, hogy versengjen a szavazatokért. Mind a Fatahnak, mind a Hamásznak vagy az Iszlám Dzsihádnak, akárkinek, amennyiben meghajlik az elfogadás alatt lévő párttörvény előtt. Az előző években ilyen nem létezett, és így ezek a politikai erők úgy vettek részt a választásokon, hogy fenntartották felfegyverzett milíciáikat. A párttörvény szerint ez már nem lehetséges. Ha részt akarnak venni a választásokon, civil politikai pártként kell működniük. Lefektetjük azokat a normákat, amelyek alapján a pártok részt vehetnek a politikai versengésben.
Feszültség
Sorsfordító + Politikai feszültség és a termékeny talaj + videó
