A rendezési jogért folyó harcban a 2010-es vb elnyerésével vigasztalódott Dél-afrikai Köztársaságot és Líbiát megelőző Ghána négy városában (Accra, Sekondi, Kumasi, Tamale) zajlanak majd a torna mérkőzései, amelyekre szép számmal érkeznek európai megfigyelők is, nem titkoltan új afrikai tehetségekre vadászva. Külföldi edzőkben így sem lett volna hiány, a tizenhat csapatból csupán háromnál (Egyiptom, Zambia, Szudán) bízták hazai trénerre a szakmai munka irányítását; a főként Európából érkezett szövetségi kapitányok között hat francia és három német található.
A több fronton is hadban álló európai élcsapatok különösen bosszúsak a január–februári rendezés miatt, hiszen éppen az idény közben, akár három hétre is kénytelenek nélkülözni legkiválóbb játékosaikat. A Barcelona kameruni légiósát, Samuel Eto’ót klubja így is csak egyhetes késéssel engedte el a Szelídíthetetlen Oroszlánok Burkina Fasó-i edzőtáborába, a Chelsea-nél pedig az okoz problémát, hogy Obi Mikel, Essien, S. Kalou és Drogba személyében egyszerre négy alapember hiányzik majd várhatóan hetekre. Az afrikai szövetség azonban eltökélt, Musztafa Fami főtitkár éppen a napokban erősítette meg, hogy a szervezet ebben a kérdésben hajthatatlan, s továbbra is kiáll a januári kezdés mellett. A vendéglátó Ghánával egy csoportba került Marokkó, Guinea, Namíbia hármasból talán utóbbinak van a legkevesebb esélye a továbbjutásra, hiszen 1998 után csupán másodszor vesz részt Afrika-kupán. A marokkói válogatott teljesítménye alaposan visszaesett az utóbbi években, s a csapat nyolc közé kerülése sem annyira egyértelmű már. A nagy vetélytárs guineai együttes ráadásul nagyszerűen szerepelt két évvel ezelőtt Egyiptomban, a FIFA jelenlegi ranglistáján pedig Nigéria (19.) és Kamerun (25.) mögött a harmadik legjobb afrikai válogatottként (33.) tartják számon.
A B jelű kvartettben szereplő Elefántcsontpart épp a torna előtt volt kénytelen szövetségi kapitányt váltani, a francia Gérard Gili azonban egyáltalán nem lesz ismeretlen Drogbáék számára, hiszen segédedzőként már két éve dolgozik a csapatnál. Az Elefántok valószínűleg a Szuper Sasokkal, azaz Nigériával vívnak majd öldöklő csatát a B csoport első helyéért, de a Kanouté, M. Diarra, Sissoko fémjelezte, kiváló játékosállománnyal rendelkező Mali is beleszólhat a továbbjutás kérdésébe. A Berti Vogts irányításával készülő nigériai együttes főleg a támadószekcióban erős, elég, ha csak Kanu, Martins vagy éppen Aiyegbeni nevét említjük.
Nem várható viszont nagy csata a C csoportban, ahol a legutóbbi győztes Egyiptom mellett – amely Midóra sérülés miatt nem számíthat – Kamerunnak is komoly esélyei vannak a végső sikerre, s nagy valószínűség szerint mindketten könnyedén lépnek tovább csoportjukból. Zambia éppen németországi légiósait (Sichone és Sinkala) vesztette el a torna előtt, míg a kizárólag az otthoni bajnokságban szerepelő labdarúgóira építő szudáni válogatott jelenléte már maga is kisebb meglepetés.
Gyengén szerepelt a selejtezőkben, ám a három legjobb második közé mégis befért a tunéziai és dél-afrikai válogatott, végül egy csoportban kötöttek ki. Mellettük a 2002-es vb-n már bizonyított, s még mindig akkori ászaiban bízó Szenegál, valamint az elsősorban portugáliai légiósaira számító Angola tagja a D csoportnak. Innen szinte bármelyik csapat továbbjuthat, ám a február 10-i accrai fináléba kerülésre talán csak Tunéziának van némi esélye.
Négy kvartettben küzdenek. A csoport: Ghána, Marokkó, Guinea, Namíbia; B csoport: Nigéria, Elefántcsontpart, Mali, Benin; C csoport: Egyiptom, Kamerun, Zambia, Szudán; D csoport: Tunézia, Szenegál, Dél-afrikai Köztársaság, Angola.

Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni