A reformkori Pest életének talán kevéssé ismert, de meghatározó közössége volt a ferences rendház. Olyan nagynevű szerzetesek éltek itt, mint Gasparich Kilit, az 1848-ban a forradalmárokhoz csatlakozó szerzetes, aki 1853-ban a szabadságharc vértanúja lett, a császári hatalom felakasztatta Pozsony kivégzőhelyén. Itt élt Albach Szaniszló, a neves botanikus, Széchenyi István gyóntatója, akinek német nyelvű szentbeszédeit sokak mellett Kazinczy Ferenc, József nádor, valamint evangélikus vallású felesége, Mária Dorottya főhercegnő, az esztergomi prímás, a kalocsai és egri érsek is szívesen hallgatta. Néhány évig itt lakott Gegő Elek Nicefor, a moldvai csángók kutatója, hazafias szónoklatairól ismert szerzetes. A kolostor lakója volt Dank Agáp is, az a bátor pap, aki dacolva a tiltással a templom kriptájában el merte temetni a kivégzett Batthyány Lajos grófot, s akit 1869-ben IX. Piusz pápa az egyetemes rend tanácsosává nevezett ki.
Valamennyien a nemzeti megújulás elkötelezettjei. Mi sem jellemzi jobban a Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány hazafias érzelmeit, mint az az 1848-ban megjelent rendi sematizmus, amelyet piros-fehér-zöld fonállal kötöttek egybe. Áldozatkészségüket mutatja az 1838-as árvízkor vállalt szerepük: a Wesselényi és mások által megmenekített, hajléktalanná vált pesti árvízkárosultakat templomukban és rendházukban szállásolták el, mindent megtettek ellátásukért is. A kultúra iránti vonzalmukat pedig jól mutatja Liszt Ferenc gyakori látogatása a rendházban.
Azt azonban jókora tévedés gondolni, hogy a Provincia Mariana valamennyi tagjai, az összes szerzetes egy emberként lelkesedett volna a szabadságharc eszméiért. Sokan vélték veszélyesnek vagy károsnak a történteket, és különböző formában hangot is adtak fenntartásaiknak. Ki prédikációban, ki feljegyzéseiben, levelezéseiben fejtette ki véleményét – támogatását vagy fenntartásait. Ilyen lehetett a provincia egyik kevéssé ismert tagja, az életét mindvégig visszavonultságban leélő Setéth Ferenc Ananiás. A Nyitra vármegyei Tornócon született 1793. május 25-én. Szülei valószínűleg kisnemesek voltak. Húszévesen, 1813-ban lépett a ferences rendbe, Bucsuszentlászlón és vélhetően Pápán volt klerikus. Esztergomban, Sümegen és Andocson szolgált, és ha valami különös szerzetesi pályája során, akkor az az, hogy soha semmilyen megbízatás nem szerepelt neve mellett a rendi névtárban. Lehet, hogy beteg volt, és ezért nem terhelték feladatokkal. De elképzelhető az is, szándékosan kérte e visszavonultságot, hogy a jozefinista szellemű szerzetességben csöndesen, kizárólag az imádságnak és elmélkedésnek szentelhesse minden idejét. Fiatalon, ötvenöt évesen halt meg 1848. április 24-én Andocson.
Az a feljegyzés, amelyet egy prédikációgyűjtemény üres lapjaira írt, royalista meggyőződését bizonyítja, és azt is, hogy élénken figyelte az ország eseményeit. Rendkívül indulatos sorok maradtak ránk, mintha az egész forrongó világgal szembe akart volna helyezkedni. A kötet, amelyet gondolatai megörökítésére használt, 1786-ban jelent meg Győrben Miller Ferentz könyváros és -kötő költségével, és különféle francia nyelvű prédikációk adaptációját tartalmazza. A magyar változatot nem kisebb személyiség készítette, mint Somogy Leopold káptalani káplán, a későbbi szombathelyi megyés püspök, titkos tanácsos, de a könyvön – talán szerénységből – nem tüntette fel a nevét. A címlapon csak a cím – Egész esztendőnek vasárnapira szolgáló prédikátziók – olvasható, valamint a kiadó és a kiadás éve. Ez a munka a maga korában az egyik legszélesebb körben elterjedt katolikus prédikációgyűjtemény volt Magyarországon. Példányunk 1798-ban a bucsuszentlászlói ferences kolostorba került, s talán innen vitte magával használója, Setéth Ananiás Esztergomba, Sümegre, majd Andocsra. Nem volt túlságosan jó véleménnyel a munkáról, a hátsó szennylapra ezt írta: „A régi ostoba világban használható volt, de most nem. P. Ananias Setéth Ord. S. Franc. 848 Andatsini.”
Ennél azonban sokkal érdekesebb, amit a könyv többi üres lapjára rótt gondosan formázott betűivel: „Használja mindenki, ki használhattya 1848 Ugyis szétoszlattásunkat minden órában várjuk, midőn a gazember huntzfut minister Kosúth egész Országot el zavarván a szerzeteket is megszüntetni törekszik. Sött azt mondotta a gazember, hogy esküszik az egekre, – megmutatja, hogy tiz esztendő múlva nem lesz Magyar Országban Romai katholikus. – A Jesus Kristus soha sohase mentse meg az akasztófától.”
Elkeseredett sorait egy másik, magát meg nem nevező andocsi szerzetes folytatta P. Ananiás halála után: „No hiszen nemis soká vihette a gazember gonosz pártütési tetteit, mivel semmivé tétetett: segétségünkre jött jó Múszka szomszédunk hatalmas ereje által September holnapban 1849-dik évben. Minden bötsületes, jó lelkü ember Koronás Királyunk mellett van, ha ettöl elpártol – huntzfút gazember – semmire való – ki kell az Országbol kergetni.”
Majd egy újabb összefoglaló értékelést olvashatunk a forradalomról és szabadságharcról, de főként Kossuth Lajosról: „1848 évben Martius 15-én kitört pártütésnek és Apostoli Királyunk 5-dik Ferdinándunk elleni kitörésnek czinkossa és feje Kossuth Lajos Lutheránus vallású prokátor mesterember! Egy éhetetlen semmivel biró gazember, huntzfút, tetü ette koldus kutya, ki már boldogúlt Ferentz királyunk alatt gonosz forradalmi bün tettei miatt a’ Budai kemény fogságban mint huntzfút gazember öt évekig vasban szenvedett, bár gebett vólna meg! Annyi ezer meg ezer ártatlan vér nem fólyt vólna héjjában!!! Ezen huntzfút gazember Kossuth semmivé tétetett, tsúfossan le győzettetett sept. hó elején 1849, és igy a bölcs isteni gondviselés nem engette a gazembert soká garázdálkodhatni! Minden bötsületes ember Koronás Fejedelme mellett van. Aki Kossuthot védelmezi, huntzfút gazember! Iljen a Király – éljen – gebedjen dögöljön a huntzfút pártütő Kossuth.”
Ez is egy vélemény, ha a maga korában nem is volt általános.
egyesült királyság
Megdöbbentő adatok láttak napvilágot a migránsbűnözésről
