Maffiózók című tévéfilmsorozat első részeiben az akkor még igencsak „kisfőnök”, Tony Soprano – akit zseniálisan alakít James Gandolfini – „környezetvédelmi menedzserként” tevékenykedik. Na, ne képzeljük, hogy az amerikai maffiózók ilyen nagyfokú elkötelezettséget éreznek a környezet tisztaságáért: egy parányi szemétszállító céget vezet, csak úgy mellékesen. Szemét mindennap keletkezik, mégpedig tonnaszámra, és kiváló megélhetést biztosít azoknak, akik benne vannak az üzletben. És még másra is jó, például nagyszerűen alkalmas vitás helyzetek elrendezésére. Aligha kötekedik a jövőben az az étterem-tulajdonos, akinek vendéglője elé leszórnak egy teherautónyi szemetet. Campaniában ez a helyzet, csak épp az egész tartomány szintjén.
A fenti film az Egyesült Államokban játszódik, ám nem kétséges, honnan jött az ötlet: a szemétben arany van. Egy nápolyi maffiacsalád, ahogy erre nevezik, a camorra egyik vezetője mondta a kilencvenes évek elején: „Most már nem foglalkozom kábítószerrel, új üzletbe vágok. Ez sokkal többet hoz a konyhára, arról nem beszélve, hogy kevésbé kockázatos. A szemét, abban van a pénz.” És valóban, ha végigveszszük a láncolatot, míg a drog a termesztőtől eljut a fogyasztóig – ki tudja, hány ember közvetítésével –, ahhoz képest a szemétbiznisz sokkal nagyobb haszonnal kecsegtet, különösen, ha egy – vagy csupán néhány – kézben összpontosul.
Nápoly és környéke 1994 óta nem először él át ilyen nehéz napokat, mint a mostaniak. A szemét időről időre ellepi a déli város utcáit. Karácsony után leállt a szállítás a vidéken, ugyanis a szemetesek arra hivatkoztak, hogy minden tárolóhely megtelt, nincs hova hordaniuk a különösen ilyenkor hatalmas méretekben keletkező szemetet. A régi lerakók újbóli megnyitását pedig akadályozzák a környéken lakók. Most nem egy helyen kétméteres magasságig háztartási hulladék borítja az utcát, nemcsak az emberek mindennapjait, hanem a közlekedést is akadályozva.
Vespasianus császár óta tudjuk, hogy a pénznek nincs szaga, viszont a hulladéknak van. A napokban egy nápolyi család épp erre hivatkozott, amikor beadta bevándorlási kérelmét Svájcban. A nápolyiak a válságos napokban megőrizték humorérzéküket, ugyanis a mondást, „Nápolyt látni és meghalni” egy betű helyettesítésével úgy ferdítették el: „Nápolyt látni és megrohadni.”
De miért tud a szemétből irtózatos vagyonokat felhalmozni a camorra? A nápolyi szervezett bűnözés már a hatvanas években rájött, hogy mekkora üzlet rejlik ebben: a mindennap termelődő hulladékot öszsze kell szedni, valahol le kell rakni, és akkor még szó sem volt az újrahasznosításról. Mindezt a közösség fizeti, mégpedig busásan. Az 1980-as évek voltak azok az esztendők, amikor a camorra belevetette magát ebbe az üzletágba: egy-egy család tagjai ismerőseik, rokonaik vagy csak megvesztegetett személyek révén fokozatosan átvették az irányítást a különböző szemétszállítási, -feldolgozási cégeknél, raktározási telepeken. A „forgalmazott” szemét mennyiségének meghatározásakor minden egyes „állomáshelyen” volt lehetőség a csalásra, de különösen az tudott nagy hasznot bezsebelni, aki a láncolat minden egyes elemét ellenőrizte.
Természetesen volt lehetőség a túlszámlázásra, a különböző környezetvédelmi támogatások lefölözésére, az illegális szemétlerakásra, amelyet természetesen „feldolgozottként” könyveltek el. A nápolyi lakosság meg is békélt volna ezekkel a „turpisságokkal”, ha nem kezdték volna meg most már nemcsak lakossági, hanem illegális ipari hulladékkal feltölteni a lerakókat. Egész Olaszországból szinte éjjel-nappal jártak a nápolyi szeméttelepekre a veszélyes ipari hulladékkal megtömött teherautók. A veszélyes hulladék megfelelő kezelése kilónként 21–62 centbe kerül. A camorra szállítói kilóját 10 centért elvállalták, azt is ígérték, hogy majd korrektül megtisztítják az ipari hulladékot, de az biztos, hogy a feladó vállalattól messzire végzi a szemét. Hát csoda, hogy sorban álltak az északi cégek, amikor megjelentek a nápolyi szemeteskocsik?
A szemétégetés is hoz a konyhára: a tömbösített anyagot még egyszer el lehet égetni. Ez Olaszországban – egy igen találékonyan értelmezett uniós rendelet szerint – újrahasznosított energiaforrásnak minősül, amiért állami támogatás jár az adott magáncégnek – magyarázta az Express francia hírmagazinnak Massimiliano Marotta helyi ügyvéd az ilyenformán megvalósuló központi camorratámogatást. Ráadásul a szemétégetés utáni anyag előzetesen nem volt kiválogatva és megtisztítva, tehát valóságos környezetvédelmi bombaként funkcionál. Marotta szerint a Nápolyt sújtó rendszeres szemétbotrány annak a következménye, hogy a városban minden szinten rekordot dönt a büntetlenség, és a társadalmi szervezetek ezt megdöbbentő tehetetlenséggel nézik.
Végül a római hatóságoknak is szemet szúrt a camorra virágzó üzletága: 1994-ben „vészhelyzetet” hirdettek, és kineveztek egy illetékest, hogy tegyen rendet. Egyes nápolyiak szerint azóta nincs rend, és szinte évről évre ismétlődik a szemétháború. Majd tíz főmegbízott követte egymást, a város és környéke szeméthelyzetének javításába kétmilliárd euró közpénzt pumpáltak, amelyből 250 millió uniós támogatás, a camorra ennek ellenére köszöni, jól van. Bár képviselői nagy számban elhagyták a szemétkezelő cégek irányítását, így is megvannak az „eszközei”, hogy szavát hallassa a különböző döntések meghozatalakor. Egyes megfigyelők szerint az egész tartományban csupán a szemétügyből évi hatmilliárd euróval gazdagodik. A tárolók megnyitása ellen tiltakozók szájából alig hangzott el a camorra szó, viszont a város és az ország politikusait a rothadó szeméthez hasonlították. A „vészhelyzet” nagy csinnadrattával történt meghirdetése után egyetlen céget vagy vezetőjét sem ítélték el.
„Nem érdeke a camorrának, hogy vészhelyzetek legyenek – nyilatkozta a Repubblica című olasz napilapnak Roberto Saviano, aki a közelmúltban megjelent, a nápolyi bűnszövetkezetről írt Gomorra című könyvével egy csapásra országos ismertségű író lett. – Nem szereti a különleges állapotokat, nincs szüksége rá. A camorrának, bármi is történjen, az az érdeke, hogy a pénz folyamatosan folyjon a számlájára.” Saviano utalt arra is, hogy a szemétszállítás leple alatt folyik a kábítószer-kereskedelem, ugyanis egy teherautónyi szemét között meghúzódhat egy-egy zacskó drog is. Rendőr legyen a talpán, hacsak nincs biztos értesülése a szállítmányról, aki egy közúti ellenőrzés során elkezdi keresni az „árut”.
A jelenlegi válság a pianurai szemétlerakó újbóli megnyitása körül alakult ki. Az 1952-ben átadott, akkor még a várostól messze északra fekvő óriási telepet azóta elérte Nápoly. A helyi lakosok, akik a kilencvenes évek elején már vagy 120 ezren voltak, tiltakoztak a veszélyes ipari hulladékok lerakása ellen. Ennek főleg az volt az oka, hogy a rákos megbetegedések a környéken negyedével magasabb számban jelentkeztek az országos átlagnál. A telepet 1996-ban bezárták. A városatyák jó levegőt, sőt golfpályát ígértek a helyieknek a szeméttelep helyén, ám a camorra – immár illegálisan – tovább hordta Pianurára a szemetet, mintha mi sem történt volna. Eközben épül a város modern égetője – az első a térségben, amely önkormányzati tulajdonú lesz –, de ahelyett, hogy a tervezett időben, tavaly átadták volna, egy évet késik az üzembe helyezése, csak 2009-ben tudja fogadni az első szállítmányt.
Most a nápolyi közgyűlés Pianura újbóli megnyitása mellett döntött. A helyiek szerint, ha egyszer újból kinyit a telep, akkor semmi sem akadályozza meg a camorrát, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta, veszélyes hulladékot szállítson oda. Ezért a térség lakói elhatározták, hogy minden arra vezető úton 24 órás ügyeletet tartanak, ha megjelennek a buldózerek, azonnal beindul a riadólánc. A két-háromezres tömeg a múlt héten többször is visszaverte a rendőri támogatással érkező telepnyitókat.
A Prodi-kormány ekkor kinevezte a nápolyi szemétügyek főmegbízottjává Gianni De Gennarót, az olasz rendőrség korábbi vezetőjét, hogy három hónapon belül oldja meg a helyzetet. Gyorssegélyként egymilliárd eurót is megszavazott a tartománynak, és a hadsereget is bevetette a szemét eltisztítására. Olaszország nem különösebben szolidáris a nápolyiakkal, ugyanis csak egy tartomány jelentkezett önként az ott felhalmozott szemét egy részének befogadására. Ez Szardínia volt. Ott sem fogadták lelkesen a szigetre érkező szemeteskocsikat: Cagliariban, a térség fővárosában az 500 tonnás szemétimport ellen tüntető kétezer fiatalt brutálisan szétverte a rendőrség. Az olasz karhatalom kíméletlensége már-már sokkoló: bár a rendőrök nem vetettek be gumilövedéket, de a hangadók kiemelésében és elnémításában semmiben sem maradtak le a 2006 őszén Budapesten ténykedő magyar társaiktól.
Antonio Bassolino, Campania tartomány első embere nem hagyott kétséget afelől, hogy – bár fájdalmas, de elkerülhetetlen lépés lesz – meg kell nyitni a pianurai szemétlerakót. Most már a város jobboldali ellenzéke is magára talált, és e heti tüntetésén a tartományi elnök lemondását követelte. „Ha megnyitják a tárolót, az hadüzenettel ér fel” – mondotta a Reuters riporterének egy őrhelyén álló anya, aki négy gyermekével él a pianurai kerületben. A nápolyi szemétháborúnak koránt sincs vége.
origo.hu
Csillagjegyek, akiknek csodás nyaruk lesz
